HVG

"Ami történelmileg előttünk áll, az a magyar történelem legintenzívebb, társadalmi, gazdasági modernizációt szolgáló befektetési és beruházási programja. Olyan program, amely ... még soha a magyar történelemben nem volt ... 2007-től évente átlagosan ezermilliárd forintot fogunk közforrásból arra költeni és abba beruházni, hogy hétköznapi viszonyaink megváltozzanak. Ez a fejlesztési forrástömeg ... érdemben meghaladja a 19-20. század fordulójának nagy gazdasági és társadalomátalakítását finanszírozó programok volumenét" - fogalmazott kissé nehézkessé sikeredett fordulatokkal második kormánya programjának benyújtásakor a parlamentben Gyurcsány Ferenc. Az elmúlt esztendő eseményeire visszatekintve valószínűleg nem sokaknak jut eszébe az, hogy éppen egy új aranykor küszöbéhez érkezett volna az ország. Vizitdíj, tandíj, adóemelés, gázáremelés, bezárt kórházak, felszámolt vasútvonalak, ezrével szélnek eresztett köztisztviselők - egyebek között ezt hozta a beharangozott legújabb kori "boldog békeidő", amely egyszersmind a harmadik köztársaság történetének eddigi legfeszültebb periódusa is volt. A Magyar Televízió (MTV) székházának tavaly szeptemberi ostroma, a Budapesten október 23-án emelt barikádok, majd az ezt követő olykor kíméletlen rendőri akciók kifejezetten sokkolták a közvéleményt Magyarországon, ahol az 1989-es rendszerváltás köztudottan egyetlen puskalövés nélkül zajlott le.

Mennyiben terheli felelősség a Gyurcsány-kormányt azért, mert tavaly ősszel képtelen volt megvédeni a társadalmi békét? Nyilvánvalóan ez az egyik megkerülhetetlen kérdés, ha az elmúlt időszak eseményeit közpolitikai perspektívából, s nem kifejezetten ágazatok szerint tagolva (lásd HVG, 2007. május 26.) kíséreljük meg értelmezni. Nos, önmagában az a körülmény, hogy az MTV székháza elleni támadás idején egy semmiféle helyismerettel nem rendelkező, 200 kilométer távolságból odavezényelt pécsi rendőri egységre osztották az áldozat szerepét, miközben az ilyen helyzetek megoldására professzionálisan felkészített (s az ostrom helyszínétől alig 10 kilométerre állomásozó) Rebisz-egységeknél még csak készenléti állapotot sem rendeltek el, egyértelműen látszik jelezni: a szeptember 18-ai hatósági tétovázás hátterében kormányzati implikációk állhattak. A rendszerváltás utáni Magyarországon mindaddig példátlannak számító erőszakos eseményeknek ugyanakkor a jobboldali radikálisok kompromittálódása lett a politikai hozadéka. Ez pedig megteremtette a lélektani előfeltételeit az utcán protestálók elleni keményebb rendőri fellépésnek.

HVG

Néhány kutató a tavalyi "forró ősz" eseményeit azonban másfajta értelmezési keretbe igyekszik elhelyezni. Az általa "Budapest-szindrómának" elkeresztelt válság során Szabó Máté politológus szerint például nem történt egyéb, mint hogy (több más visegrádi államhoz hasonlóan) Magyarországon is megkezdődtek azok az utcai lázadások, amelyeket a nyugati demokráciák már régóta ismernek. A zavargások hátterében - állítja a Magyar politikai évkönyv - 2007 című, a napokban megjelent kiadványban a kutató - végső soron az uniós csatlakozás áll, amely olyan traszformációs válságot okozott, amit a rendszerváltás elitjei és intézményei nem tudnak megfelelően kezelni. Szabó fontosnak tartja megjegyezni ugyanakkor azt is, hogy míg Nyugaton többnyire az anarchisták, a kommunisták, a feministák és az alternatívok radikálisai vállalnak meghatározó részt az ilyen utcai zendülésekben, addig Kelet-Európában "a baloldal többszörös diszkreditálódása" miatt a jobboldali populizmus játszik aktív szerepet a modernizáció kritikájában.

Egy évvel 2006-os parlamenti megválasztása után Gyurcsány Ferenc népszerűtlenebb, mint elődjei voltak ugyanennyi kormányzati idő elteltével (lásd ábránkat). A rokonszenv elpárolgása nem kizárólag a balatonőszödi beszédre és a választások körüli sorozatos illúziókeltésre vezethető vissza, bár ezek szerepe korántsem volt elhanyagolható.

A kormányfő szavahihetőségét és tekintélyét komolyan aláásta például az a 2005 végén a parlament által is szentesített ötesztendős adócsökkentési program, amit a tavaly áprilisi győzelem után - mint teljesíthetetlen ígéretet - viharos gyorsasággal volt kénytelen hatályon kívül helyezni a koalíció. Ugyancsak a Balatonőszödön emlegetett több száz trükk közé tartozott a legmagasabb áfakulcs 2005 őszén és 2006 elején történt csökkentése, aminek köszönhetően előbb az üzemanyagok, majd a gépjárművek és az élvezeti cikkek ára is esett a választások előtti hónapokban. A költségvetésből ilyen módon finanszírozott "kortespénzt" a választások megnyerése után azonban a kormány haladéktalanul beszedte, éspedig egyebek közt az alapvető élelmiszerek, a tüzelő és a szociális étkeztetés forgalmi adójának emelésével.

Más perspektívából nézve egy meglehetősen bizarr szerep is vár a jelenlegi ciklusban az újraválasztott miniszterelnökre. A hajdani KISZ-apparatcsik Gyurcsány Ferencnek kell ugyanis hatályon kívül helyeznie néhány olyan intézkedést, amivel még az MSZMP igyekezett liberalizálni a pártállami rendszert a nyolcvanas években. Az erőforrások központosítása s az iskolai szegregáció megszüntetése érdekében a kabinet végül is a szabad orvos-, illetve iskolaválasztás korlátozása mellett döntött.

Az egyre inkább finanszírozhatatlanná vált egészségügyi rendszer karcsúsítása egyébként minden jel szerint elkerülhetetlen volt, a konkrét döntések megalapozottsága iránt viszont nemegyszer súlyos kétségek merültek fel. Időnként úgy tűnt, főképp ingatlanpiaci szempontok állnak egyes intézmények bezárásának hátterében. Néhány kórház sorsa pedig elsősorban azon látszott múlni, rendelkezik-e éppen befolyásos lobbistákkal, vagy sem.

A központi közigazgatásnak a Gyurcsány-kabinet által végrehajtott karcsúsítása szintén felemás eredményt hozott. A kormányzati bürokrácia másfél évtizede tartó szüntelen növekedését a kormány képes volt megállítani, a minisztériumi adminisztrációk létszáma nem kevesebb mint 28 százalékkal csökken (lásd táblázatunkat). A közigazgatási államtitkárok menesztését s posztjuk felszámolását viszont még a koalíció politikusainak jelentős része is elhibázott lépésnek tartja. A tárcák sokfelé a szakállamtitkárok kiskirályságaira estek ugyanis szét. Az apparátusvezetői poszt megszüntetése miatt a köztisztviselők ráadásul kiszolgáltatottá váltak a politikusokkal szemben, ami a szakmai szempontok háttérbe szorulásának a veszélyével fenyeget. Ugyancsak látványosan megbukott az a koncepció, amely alapján az igazságügyi és a rendvédelmi feladatok közös tárcához kerültek: az alkotmányos szabályok érvényesülése fölött őrködő, s a törvénykönyvek kodifikálására trenírozott igazságügyi tárca képtelen volt megfelelő irányítás alatt tartani a rendőri erőket.

Egy erősen színpadias jelenet kíséretében (egy nemzetiszínű dossziékba csomagolt irathegy társaságában) Gyurcsány Ferenc miniszterelnök még a választási kampány során ország-világ előtt azt demonstrálta, hogy kész programmal, sőt konkrét elképzelésekkel rendelkezik a következő négy esztendőre. A magát a "nemzet kormányaként" definiáló második Gyurcsány-kabinet azonban egyelőre több területen is ugyanolyan látványpolitikát folytat csak, mint az előző ciklusban. A még 2005 végén meghirdetett szociális földosztásnak például mindeddig nagyobb volt a füstje, mint a lángja: a rendelkezésre álló 130-170 ezer hektár állami földterületből egyelőre alig 6-8 ezer hektár került (bérlet vagy tulajdon formájában) magánszemélyekhez - derült ki a HVG által megkérdezett Karsai József MSZP-s képviselő szavaiból. A hajléktalanok számára kidolgozott Cserehát-modell utólag ugyancsak inkább médiacirkusznak tűnik, mintsem érdemi szociálpolitikai programnak. Az előző ciklusban felerészben felszámolni kívánt mintegy félezer hazai cigánytelep esetében sem sikerült igazi áttörést elérni, a roma gettóknak mindmáig alig 2 százalékát tudták csak költségvetési forrásból felújítani. Az 1956-os forradalom határon túli áldozatainak a kormány által beígért anyagi és erkölcsi jóvátételéből pedig a HVG információi szerint gyakorlatilag semmi nem lett.

"Már most megmondom, minden tíz döntésemből kettő pocsék lesz!" - 2004 őszén egyebek közt e megjegyzéssel vágott neki miniszterelnöki működésének Gyurcsány Ferenc. A kormányfő az elmúlt években nem csupán szavahihetőségét tette többször is kockára, hanem személyi ügyekben is melléfogott néhány alkalommal - elég a kormányszóvivői poszt körüli állandósult átmeneti állapotra utalni. Gyurcsány eddig tulajdonképpen csak egy tekintetben volt képtelen hibázni, s ez a hatalom megszerzése, illetve megtartása volt. Az Orbán Viktor által egyre hevesebben szorgalmazott előrehozott választásoknak ezért egyelőre semmi realitásuk nincs. A különféle reformokat a kormánypártok nem azért szokták a ciklus első felére időzíteni (ha rászánják egyáltalán magukat), hogy népszerűségük mélypontján végső kétségbeesésükben rendkívüli választások kiírásával ássák el végképp magukat.

BABUS ENDRE