A szinte példátlan méretű katasztrófára analógiát keresők gyorsan a "természet szeptember 11-éjének" minősítették a karácsony másnapján hajnalban, az Indonéziához tartozó Szumátra szigetéhez közel, a tengerfenék alatt bekövetkezett földrengést, illetve az általa keltett szökőárt, amely lapzártánkig 150 ezer áldozatot szedett. A túlélők utáni - immár reménytelen - kutatás feladásával az eddig eltűntként nyilvántartottak további tízezreivel emelkedhet a halottak száma. Az Indiai-óceánon emberemlékezet óta elő nem fordult kiterjedtségű és erejű, az útjába kerülő partszakaszokba a legtöbbször tízméteres vízfallal ütköző cunami a legnagyobb pusztítást Szumátrán, Srí Lankán, a Maldív-szigeteken és Thaiföld délnyugati turistaparadicsomaiban végezte, de a hullámok elérték Mianmart - ahol a katonai junta fukarkodott a katasztrófa következményeinek taglalásával, és nem kért a külföldi segítségből sem -, Indiát, valamint Afrika keleti partját is.

A földrengéstől megvadult víz a kétharmad magyarországnyi, 20 milliós Srí Lanka mintegy 1300 kilométer hosszú partszakaszának kétharmadán pusztított, több száz méteres, helyenként egy kilométernél is nagyobb mélységben behatolva a szárazföldre. A hivatalos adatok szerint a halálos áldozatok száma meghaladja a 30 ezret (mintegy harmaduk gyermek), és még mindig nő napi néhány százzal, csaknem 4 ezer embernek veszett nyoma, 15 500-an pedig megsérültek. Az özönvíz 260 külföldi életét követelte. A katasztrófa által leginkább sújtott területek egyike a fővárostól, Colombótól mintegy 120 kilométerre délre fekvő, 100 ezer lakosú Galle városa. Az ide vezető, normális körülmények között alig háromórás út most több mint hat órán át tart. Teherautók, traktorok, egész családokat szállító mopedek, kényszerkerülők lassítják a forgalmat az amúgy is szűk, most helyenként járhatatlanná rongálódott aszfaltcsíkon. A kegyetlen szökőártól csodával határos módon megmenekült fővárostól néhány kilométerre már szinte mindenütt csak romokat látni. Összedőlt házak, a víztől több száz méterre is partra vetett halászhajók. A törmelékek között tehetetlenül bolyongó, még használható tárgyak után kutató emberek, az út szélén kéregetők ezrei. És mindenütt orrfacsaró bűz - a pusztulás szaga. A főúttal párhuzamosan futó vasúti síneket egy helyen spirállá csavarta az elemi erejű áradat. A múlt hét elején néhány kilométerrel arrébb, Kahawa városánál egy egész vonatra bukkantak, amelyet elsodort a víz. A jelentések szerint 1500 ember halt szörnyű halált a vagonokban, és még a múlt szombaton is találtak egy buszt - benne ötven holttesttel -, amelyet iszappal borított el a szökőár.

Itt-ott már takarítják az épületek maradványait. Van, ahol csak kapával igyekeznek legalább a vízelvezető csatornákat kitisztítani, másutt égetik vagy - elvétve - dózerrel simítják el a romokat. Vasárnap benépesült a környék a politikai, társadalmi szervezetek és különböző cégek aktivistáival. Autóikon - amelyekről élelmet, vizet, ruhát, játékot osztanak - a gyász fehér szalagja, mellette pedig transzparensek hirdetik, kit képviselnek.

A természeti csapás mintegy 216 ezer Srí Lanka-i családot érintett, 800-900 ezren, egyes becslések szerint több mint 1 millióan voltak kénytelenek elhagyni otthonukat. Most rájuk, a túlélőkre kell összpontosítani. Élelemre, ruhára, gyógyszerekre van szükségük. Járvány egyelőre nincs, több forrásból is cáfolták a hírt, amely szerint egyes vidékeken felütötte a fejét a kolera, a veszély azonban óriási. A szennyezett víz súlyos betegségeket okozhat, és a 30 Celsius-fokos trópusi hőségben elszaporodhatnak a malária vagy a dengue-láz kórokozóját terjesztő szúnyogok is.

Kormányforrások szerint húsz állam - köztük az ugyancsak katasztrófa sújtotta Thaiföld és India - adott vagy ígért segítséget a károk helyreállításához. Noha a külföldről érkező segélyek elosztását végző egyik Srí Lanka-i szervezet, az Egyesült Nemzetek Ifjúsági Szövetsége (UNYF) vezetője, Upali Bandara állítja, minden érintett térségbe jut a szállítmányokból, Sumedha Jayasena szociális miniszter pedig közölte, hogy 135,5 millió rúpiát (1 rúpia = 1,75 forint) különítettek el túlélőknek szánt első gyorssegélyekre. A colombói sajtó egy része tétlenséggel vádolja a kormányt, mondván, egyeztetett akciók híján a magánadományok sem képesek kellőképpen enyhíteni a bajt, és ha a déli térségre még gondolnak is, az északkeleti régióról mintha megfeledkeztek volna. Pedig a jelentések szerint ott a legrémisztőbb a helyzet, amit csak súlyosbít, hogy a szökőár aknákat mosott ki a földből, és alig néhány nappal a katasztrófa után a nagy esők is áradásokat okoztak a vidéken.

14 ezer halottról és mintegy félmillió hajléktalanról számolt be a térséget ellenőrzése alatt tartó Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE). A szakadár szervezet és a Srí Lanka-i kormány közötti ellentétek 1983-ban polgárháborúhoz vezettek, ami a 2002-ben megkötött tűzszünetig több mint 64 ezer emberéletet követelt. Noha az utóbbi hónapokban újra kiéleződött és fegyveres összecsapásokkal fenyegetett a konfliktus, a közös baj enyhíteni látszik a feszültséget. Bár az LTTE külön is külföldi segítséget kért, és nem hajlandó részt venni a katasztrófa következményeinek enyhítésére létrehozott összpárti bizottságban, mindkét fél látványos gesztusokat tett. A tigrisek politikai szárnyának vezetője, S. P. Thamilselvan közölte, hajlandóak segítséget elfogadni a kormánytól, az LTTE első embere, Velupillai Prabhakaran pedig nyilvánosan részvétét fejezte ki az ország szingaléz többségének is. Chandrika Bandaranaike Kumaratunga elnök asszony a pénteki nemzeti gyásznapon egységre, a vallási, etnikai ellentétek félretételére szólított fel, a hét végén pedig azt a merész ígéretet tette, hogy fél éven belül újjáépítik a karácsonyi szökőár sújtotta területeket, és otthonokhoz juttatják azokat, akiket hajléktalanná tett a gyilkos özönvíz.

A túlélők megsegítését azonban az is nehezíti, hogy sokan közülük nem hajlandók elhagyni semmivé lett otthonukat, a többiek pedig szétszórtan, kisebb táborokban találtak menedéket. Az egyik ilyen menekültközpontba, a Colombótól 45 kilométerre fekvő Kalutarába vitt szombaton ivóvizet az UNYF munkatársaival együtt a magyar Baptista Szeretetszolgálat segélycsapata (a magyar segítségről lásd Gyorsan adtak című írásunkat). Az átmeneti szálláson, amelyet egy buddhista szerzetesek által fenntartott óvodában rendeztek be, 170-en húzták meg magukat, többségük kisgyermek. Mindannyian egy faluból menekültek el. Házaik, csónakjaik, ingóságaik, mindenük odaveszett, az életük azonban megmaradt. A nap mint nap a vizet járó, halászatból élő emberek ugyanis még idejében felismerték: az óceán rendellenesen viselkedik, és biztonságos távolságba menekültek. Most az épület fedett verandáján, a földre terített matracokon ülve, fekve, egykedvűen várják, hogy sorsuk jobbra forduljon. Nem kell nekik más, mint hogy újra felépíthessék házaikat, és csónakhoz jussanak. A megélhetésükről már maguk gondoskodnak - mondták a HVG tudósítójának.

Thaiföldön a legnagyobb pusztítást Phuket északi szomszédja, Phang Nga tartomány szenvedte el. Január 1-jei adatok szerint az addig megtalált 4541 holttestből 3689 ott került elő, szemben a phuketi 279-cel. Khao Lak város egyes tengerparti részeit 10 métert is meghaladó magasságú szökőár tette a földdel egyenlővé, illetve ami annál is rosszabb: törmelékkel, roncsokkal és halottakkal teli trópusi mocsárrá. Khao Lakban a Wat Yang Yao buddhista templom az egyik központi ravatal, melynek udvarára még egy héttel az özönvíz után is teherautókon hozták a bomlás különböző állapotában lévő holttestek százait. A thai egészségügyi szervek és az ötcsillagos szállodáikból vasalt egyenruhában, luxusterepjárókon és helikoptereken megérkező külföldi speciális járványmentesítési alakulatok csak január 2-án vették át a templom irányítását, s ekkorra zárta karanténba a még szeretteiket kétségbeesetten kutató külföldiek elől is a félmegyényi területet a hadsereg és a rendőrség. Az addig eltelt héten a helyi orvosok, nővérek, szerzetesek, valamint a környéken élő vagy nyaraló külföldi önkéntesek és helyi diákok százai végezték a holttestek tárolásával, azonosításával és szállításával járó összes munkát, minimális védőfelszereléssel, oltások és szakismeret nélkül.

Hivatalos közlemények szerint nincs járványveszély, ami Phuket szigetén helytálló, de félő, hogy Khao Lak és Khrabi esetében ennek az információnak a valóságtartalma is annyi, mint a veszteséglisták számadatainak. Ezek szerint lapzártáig majdnem 7 ezer halottat találtak. Az áldozatok fele külföldi, de még mindig több ezer turistát tartanak nyilván eltűntként, s a statisztikák nem szólnak sem a hadsereg veszteségeiről, sem az ország szegény északkeleti tartományaiból érkezett féllegális idénymunkásokról, akiket talán majd csak hónapok múltán kezdenek keresni hozzátartozóik. A másik megdöbbentő adat, hogy az áldozatok fele gyermek, akiket az ár előtt akár több száz méterre is visszahúzódó tengerből szárazra került kagylók, ficánkoló halak csaltak a biztos halálba. Sok rémhír érkezett a búvárokat ért katasztrófákról, de ők a nyílt tengeren valójában nem voltak kitéve akkora veszélynek, mint akár part menti irodáikban. Arányaiban a legkevesebb áldozat közülük került ki, ami további életek százainak megmentését jelentette, hiszen mind a mai napig nélkülözhetetlen erejét adják a mentési munkálatoknak.

Az első becslések szerint az érintett délkelet-ázsiai országok gazdaságai makroszinten többé-kevésbé érintetlenül úszhatják meg a szökőárt. A legnagyobb emberáldozatot, 94 ezer fő elvesztését elszenvedő Szumátra szigetén a pusztítás elsősorban Aceh tartományt érintette, ám ennek legfőbb gazdasági értéke, a nyersolaj- és földgázkincs sértetlen maradt. A mintegy 18 milliárd dolláros GDP-t felmutató Srí Lankán a közlekedési infrastruktúra megrongálódása, az idegenforgalom bevételkiesése és a halászat visszaesése egy százalékot faraghat le az idei évre várt 5 százalékos gazdasági növekedésből. Thaiföldön a GDP 6 százaléka származik ugyan az idegenforgalomból, ám - mint a magyarok megnyugtatására sebtében összehívott múlt heti budapesti sajtókonferenciáján Tawatchai Piyarat nagykövet is bizonygatta - a károk az üdülőszigetek nyílt óceán felé eső részére összpontosultak, és a turizmus nemcsak a tengerpartra, hanem az ország belsejére is jellemző, amit nem ért el a természeti csapás.

A kataklizma legnagyobb vesztesei így nem a térség makrogazdasága, hanem a halászatból és idegenforgalomból élő kisemberek százezrei lesznek. Ők ugyanis megélhetésüket vesztették el rövidebb-hosszabb időre, és a helyzetüket súlyosbítja, hogy szinte egyiküknek sem volt biztosítása, ahhoz ugyanis túl szegények. Nem véletlen, hogy a Münchener Rück viszontbiztosító által 10 milliárd euró fölöttire becsült gazdasági kárnak csak töredékét kell kifizetni a biztosítótársaságoknak. Összehasonlításként: az emberéletben és a természetben jóval kisebb kárt okozó tavalyi ciklonokért, amelyek az Egyesült Államokat és a karib-tengeri térséget, valamint a tájfunokért, amelyek Japánt sújtották, a biztosítóknak 35 milliárd dolláros számlát nyújtottak be, ezzel is jelezve a régiók közti gazdasági fejlettségi és biztosítottsági különbségeket.

NAGY GÁBOR, POÓR CSABA / COLOMBO, SÍPOS LÁSZLÓ / PHUKET