Noha a kormány annak rendje-módja szerint a múlt péntekre összeállította a listát arról, hogy mit támogat és mit nem a 2005. évi adócsomagot módosítani szándékozó csaknem hatszáz bizottsági ajánlásból, néhány témában még az is csak a kedd esti szavazáskor dőlt el, hogy a koalíciós pártok mire voksolnak.

A személyi jövedelemadó (szja) fő kérdéseiben már a nyár végére szinkronba kerültek egymással a kormánypártok, kivéve a tőzsdei árfolyamnyereség-adót; ez ügyben mindvégig szakadék húzódott a szocialisták és a szabaddemokraták között. Míg a nagyobbik koalíciós párt a munka- és a tőkejövedelmek terheinek közelítését szorgalmazta, a liberálisok - rossz szájízzel bár, de - beletörődtek az osztalékadó jelenlegi 20 százalékos adókulcsának 5 százalékpontos emelésébe, a 2003-ban eltörölt tőzsdei árfolyamnyereség-adó visszaállítását azonban már nem voltak hajlandók lenyelni. Éppen ezért jó előre világossá tették: módosító indítvánnyal tesznek kísérletet a kormány által benyújtott csomagban is szereplő 25 százalékos tőzsdei árfolyamnyereségadó-kulcs megfúrására.

Ebbéli szövetségesüknek kezdettől maguk mellett érezhették az MDF-et, nemigen vehettek mérget viszont arra, hogy a nagyobbik ellenzéki párt merre hajlik a voksolásnál. Nem is olyan régen, március első napján (nyilvánossá tett "négyszemközti" találkozójukkor) még maga Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke győzködte Medgyessy Pétert, a balliberális kormány előző miniszterelnökét az árfolyamnyereség-adó visszaállításának szükségességéről (HVG, 2004. március 6.). Mára viszont ez mintha fajsúlytalanná vált volna ahhoz mérve, hogy a Fidesz bármiben is igenelje Gyurcsány Ferencnek a "bankár" jelzőtől - pénzintézeti különadó bevezetésével is - szabadulni vágyó kormányát.

Végül bár sikerült az árfolyamnyereség-adó visszaállításának megakadályozása, ezt csak döccenőkkel tudták elérni a liberálisok, mivel eredeti szándékuk megvalósításához egy, a fórumos Herényi Károlytól származó indítványt kellett támogatniuk. Ez a javaslat tartalmazta ugyanis a mostani állapot megőrzésének mindkét "lábát", nevezetesen hogy ne legyen 25 százalék az árfolyamnyereség adója, ugyanakkor ez a jövedelem továbbra is kamatnak, azaz nulla százalékkal adózó jövedelemnek minősüljön. Ez utóbbi az SZDSZ indítványában nem szerepelt, így ennek elfogadása automatikusan egyéb jövedelemmé és az összevont jövedelem részévé alakította volna az árfolyamnyereséget. Azaz öngólveszélyes helyzetbe lavírozták magukat a szabaddemokraták, hiszen az érintettek többségénél valószínűleg - szándékaikkal ellentétben - 38 százalékos kulcsúvá tették volna ezt a jövedelmet.

Nem volt gond az szja-nál azokban a kérdésekben, amelyekben még az ősz elején megegyezett a koalíció. Így például a 26 százalékos középső adókulcs elhagyásával, az adótábla kétkulcsossá tételével (1 millió 500 ezer forint évi jövedelemig 18 százalék, az a fölötti részre pedig 38 százalék lesz 2005-től az adó), az adójóváírás és a kiegészítő adójóváírás mértékével (HVG, 2004. október 2.). Ezek révén a kormány által jövőre belőtt, havi 57 ezer forintos minimálbér adómentes marad. A kabinetet nem fenyegeti az a veszély, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkavállalói és munkaadói oldala ennél magasabbra tornássza fel a legkisebb bért, miután a munkáltatói érdekképviseletek a múlt pénteki plenáris ülésen még az 56 ezer forintot is fogcsikorgatva mondták ki. Jó esetben arra lehet számítani, hogy lapzártánk után, november 3-án jutnak egyezségre az oldalak. Bár a Gyurcsány-kormány a minimálbér körüli csatározásokból szívesen kivonta volna magát, a játszmának kénytelen-kelletlen részesévé vált, nem teljesítette ugyanis azt a még Medgyessyék által tett ígéretet, hogy 2005-től 1200 forinttal csökkenti a munkáltatókat terhelő, alkalmazottankénti, jelenleg havi 3450 forintos egészségügyi hozzájárulást (eho). A munkaadók viszont ehhez kötötték a minimálbér emelését, nem érve be a kormány 2005 novemberére elhalasztott ajánlatával. Végül a munkáltatóknak a múlt pénteken sikerült annyit kicsikarniuk, hogy novembertől ne 1200, hanem 1500 forinttal csökkenjen az eho. Látszólag abba is belement a kabinet, hogy a havi 80 ezer forint alatti átlagkeresetű ágazatokban már januártól megvalósuljon ez a mérséklés, az utóbbi ígéret azonban a keddi szavazásra köddé vált.

Számos oka van annak, hogy többször rezgett a léc az szja-hoz kapcsolódó indítványok elfogadásakor. A céges telefonok magánhasználata miatt "kirovandó" adók ügyében a munkáltatók a múlt pénteken még két helyszínen - az OÉT ülésén és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) tisztújító küldöttgyűlésén - is ígéretet kaptak arra: mégsem minősül jövőre természetbeni juttatásnak a mobilok magáncélú használata (HVG, 2004. október 16.), azaz nem kell utána a 44 százalékos szja-kulcs mellett még társadalombiztosítási (tb) terheket is fizetni. Ez az MKIK számításai szerint összességében 22-27 milliárd forint többletkiadással sújtotta volna a cégeket. Akkor inkább jöjjön a tavaly meghiúsult kormányjavaslat - vélekedtek a munkaadók -, azaz ne lehessen elszámolni a mobil- és a vezetékes telefonok, továbbá az internetköltségek áfájának a felét. Utóbb erre tett ígéretétől is visszatáncolt a kormány, azt viszont a parlament nyomta le, megszavazva a munkáltatók számára előnyösebb változatot. Ugyanakkor a nagyobbik kormánypárt szerette volna tételesen rögzíteni az szja-törvényben a mobiltelefon adómentességét, végül adószakértőkre hallgatva elállt ettől. Ez ugyanis arra tüzelte volna az adórevizorokat, hogy minden más munkahelyi eszköz (vonalas telefon, számítógép) magáncélú használatát bírsággal sújtsák, ha a cég nem fizeti utánuk a közterheket.

Az adóhivatalokra egyébként 2005-től a mostaninál több feladat hárul: először nyílik lehetőség arra, hogy az adózó magánszemélyek a hatóságra bízzák a 2004. évi jövedelmük alapján adójuk megállapítását. Ami persze nem véd meg az esetleges bírságoktól, hiszen az alapdokumentumokat az adózóknak kell produkálniuk. 2005-től önbevallásnak minősül (és így ellenőrizhetővé, büntethetővé válik) a munkavállalók helyett a munkáltatók által készített bevallás. Érdekes, hogy eme kontroll hiánya az elmúlt másfél évtized alatt csak most tűnt fel. Jövőre az szja-t visszaigénylők a szokásosnál később jutnak pénzükhöz, a befizetők pedig értelemszerűen haladékot kapnak, 2005-től ugyanis március 20-a helyett május 20-a lesz a bevallási és befizetési határidő. Bár 25 százalékos adót csak 2005 és a későbbi adóévek osztaléka után kell fizetni, a jogszabályban egyértelművé vált, hogy a jövedelemszerzés időpontja a kifizetés éve. Ezért azoknak, akik cégük korábbi évekbeli eredményéből olcsóbban szeretnék megúszni az osztalékot, még az idén sort kell keríteniük a kifizetésre, s érdemes osztalékelőleget felvenni a 2004. évre is.

A módosító indítványok támogatásával kapcsolatos sasszék egyébként bizonytalanná tették az előzetesen meghirdetett pénzügyminisztériumi kalkulációkat, melyek szerint az adórendszer változtatása révén a magánszemélyek 100 milliárd forintot, a munkaadók viszont (a tb-terhek könnyítését, a különböző fejlesztési és munkahely-teremtési kedvezményeket és az szja-ba beépített reálkereset-emelés miatt "megúszható" béremelést is beleértve) mintegy 125 milliárd forintot nyernének.

A vállalkozások inkább vesztesnek érzik magukat, és hasonlóképpen értékelték a módosításokat az elmúlt hetekben Draskovics Tibor pénzügyminiszter elődjei is. Bírálva, hogy a versenyképesség javítása helyett az osztogatás áll az adópolitika centrumában, ami előbb-utóbb a környező országoktól való leszakadáshoz vezethet. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy óriási nyomás nehezedett a döntéshozókra, miután az idén nem javultak, sőt sok ágazatban romlottak a lakosság reáljövedelem-pozíciói. Jövőre viszont azok elégedetlenségére van esély, akik egyes adókedvezmények 100 ezer forintban maximált korlátja (HVG, 2004. október 2.) és ezek igénybevételének évi 6,5 millió forint jövedelemplafonhoz rögzítése miatt többletbefizetésre kényszerülnek. A 100 ezer forintos limit nem vonatkozik egyebek között a lakáshitel-, a magán- és önkéntes pénztári befizetések, továbbá a gyermekek utáni adókedvezményekre, ugyanakkor az utóbbi igénybevételi határát a parlament a javasolt évi 12 millió forintról 8 millió forint éves jövedelemre szállította le.

Az utolsó pillanatban bizonytalanná vált az önkormányzat részére bérbe adott lakás utáni jövedelem kedvezményezése az szja-ban és a társasági adóban. Az ok: a törvényhozás útvesztőiben valahol elmaradt a "szociálisan" jelző, azaz a végső változatban az adókedvezményhez az is elég, ha rászorulók részére adja tovább bérbe a lakást a helyhatóság (más kérdés, hogy a rászorultság feltételeit rendeletben kell körülírniuk az önkormányzatoknak). Végül a parlament rábólintott a javaslatra, s így a magánszemélyek ebben a konstrukcióban, ha a bérleti szerződés legalább hatvan hónapra szól, nulla adókulcs mellett adhatják bérbe lakásukat. Ha viszont bérlőjük közvetlenül egy másik magánszemély vagy cég, 2005-től - külön adózó jövedelemként - 25 százalékos terhet visel (feltéve, hogy a bérbeadó nem a tételes költségelszámolást választja).

Árnyék vetődött a munkahelyteremtés támogatására is. A kormány eredeti verziója szerint a legfeljebb öt, a parlamenti bizottságok által támogatott szerint a legfeljebb 25 főt foglalkoztató kisvállalkozónak minősülő adózókat részesítette volna egy-egy fős létszámnövelés esetén a minimálbér éves összegének megfelelő adóalap-kedvezményben a kormányjavaslat. A szocialistáktól származó, úgynevezett kapcsolódó módosító indítványban viszont "visszamikrósodott" (ötfősre szűkült) a kedvezményezhetők köre. Ezzel szemben az 50 év feletti, tartósan munkanélkülieket alkalmazóknak a kormány által beterjesztett javaslattal ellentétben mégsem kellene pályázniuk a 12 hónapra járó tb-járulék-kedvezményért, hanem normatív alapon jutnának hozzá a Munkaerő-piaci Alapból.

Visszavett valamicskét a gépjárművek regisztrációs adójának a kormány által eredetileg javasolt mértékéből a parlament, amikor jóváhagyta három szocialista párti honatya indítványát. Ez azonban a tehetősebbeket menti meg a többletterhektől, így ugyanis valamennyi kategóriában egységesen 5 százalékkal nő jövőre az adó, vagyis a luxuskocsiké mégsem átlag fölötti mértékben emelkedik.

A jövedéki adó módosításai ezúttal békén hagyták a borosokat, talán ezzel is magyarázható, hogy a honatyák e témában a szokásosnál jóval kisebb aktivitást mutattak. Kilobbizták viszont, hogy kizárólag az Európai Unión belül előállított bioetanolnak az üzemanyagba való bekeveréséhez járjon adókedvezmény, sorompót állítva ezáltal a keleti szomszédoktól esetlegesen beáramló biotermék kedvezményezésének (amúgy a közösségen belül állítólag csak Magyarországon folyik bioetanol-előállítás, amit anno még Torgyán József kisgazdavezér agrárminiszter vett pártfogásába). A jövedéki adóban egyetlen - hamis - információ bolygatta fel igazán a kedélyeket. A múlt héten napokig járta az a hír, hogy határátlépéskor legfeljebb 10 liter üzemanyag lehet a gépjárművek tankjában, és a "fölös" részre jövedéki adót kell fizetni. Valójában csurig lehet a tank, a korlát kizárólag a külön tartályra, a tartalék kannára vonatkozik. Így ha éppenséggel nem is lőttek a benzinturizmusnak, az üzemanyagok magánbehozatala mindenképpen körülményesebbé válik. A parlamenti képviselők viszont mindenképpen fellélegezhetnek: az eredeti kormányjavaslattal ellentétben mégsem kell bérleteket magukkal cipelniük, elég lesz a képviselői igazolvány is, miután az általuk igénybe vett szolgáltatásokért változatlan formában, a fogyasztóiár-kiegészítéssel támogatja a büdzsé a közlekedési cégeket.

MOLNÁR PATRÍCIA