Budapesti Fesztiválzenekar
Km.: Yundi Li (zongora), karmester: Fischer Iván
október 5., Sanghaj, Oriental Arts Center

Oriental Arts Center A monumentális üstdob © Gramofon

Alulról nézve öt, egymáshoz ragasztott monumentális üstdobot, fölülről hatalmas pillangót formáz a neves francia építész, Paul Andreu futurisztikus építménye. Az Oriental Arts Centerben (SHOAC) negyvenezer négyzetméteren előadóterem, koncertterem és operajátszásra alkalmas terem, tágas galériák, kávéházak várják a betérőt. És tartalmas program. Hivatalosan a Berlini Filharmonikusok nyitották a házat 2005. júliusában, mert – ahogy a Művészetek Palotájában – itt is volt afféle próbaüzem. A 2002. márciusától 2004. december 31-ig tartó építkezés után egy újévi koncerttel mutatkozott be a ház, de a valódi avatásra csak fél évvel később került sor. Idén a Budapesti Fesztiválzenekar után Wiener Sängerknaben, később a Kremerata Baltica érkezik, a japán Fujiwara Opera & Tokyo Nikikai Opera csapata pedig mi mást játszana, mint a Pillangókisasszonyt.

A hangversenyteremben több az ülőhely, mint a Müpában, de a jól tagolt nézőtér mégis kisebbnek látszik. A koncert alatt kiderült, hogy a terem jó, de bizonyos hangerőnél visszhangos, így a budapesti hangversenyterem akusztikájával nem kél versenyre. A jegyek rég elkeltek: a főbejárat előtt ácsorgó jegyüzérek – egy kikötőváros szelleméhez illően – jelentős felárral ajánlanak belépőket. A zenekar három suzhoui koncert után futott be kora délután. Ott egy vadonatúj hangversenyterem nyitó sorozatára kérték föl az együttest. Mindkét városban az egyik ifjú kínai zongorafenomén, Yundi Li a koncert szólistája; azzal a különbséggel, hogy Suzhouban Ravel Zongoraversenyét játszotta, Sanghajban Liszt Esz-dúr versenyműve van műsoron.

A koncertet bécsi klasszikussal, Beethoven 3. Leonóra nyitányával indítják. A közönség érdeklődve hallgatja a finoman kidolgozott interpretációt, csak azt nem értik, miért a back stage-ről szól a trombita, előbb egészen halkan, majd sotto voce – nyilván kevesen ismerik a Fidelio című opera cselekményét. A Liszt-zongoraverseny elsöprő siker; Yundi Linek határozott elképzelése van a műről, a koncepció az európai fül számára elég különös, de az előadás abszolút professzionális, a publikumnak sikerül még egy ráadást is kicsikarnia a hűvös ifjúból.

A szünet után Rahmanyinov második szimfóniája hangzik föl, egészen kiváló előadásban. A mű és a tolmácsolás emocionális hatásától senki sem szabadulhat. A vastaps most sem marad el: a sanghaji főkonzulátus vezetői zenekedvelő és zeneértő emberek, s azt állítják, ekkora sikerre még nem volt példa. Fischer Iván aprólékosan megköszöni a tetszésnyilvánítást, aztán a délután betanult rövid kínai szöveget mondja el – a közönség derül és tombol.

Az igazi „skandalum” az előcsarnokban esik meg: pillanatok alatt 15-20 méter hosszú, kettes-hármas sor keletkezik a dedikáláshoz fölállított asztal előtt. A tömeg nem akar fogyni, a CD-ket bámulatos szervezettséggel tolják Fischer és Yundi keze alá. Két néző csaknem összeverekszik, melyikük kapja meg előbb az autogramot. Szeretik a zenét, és szívesen áldoznak a minőségre.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely