Mesteri sétálgatás és fütyörészés
Modern, artisztikusan rendkívül igényes és nagyot szól a Modern Art Orchestra. Így volt ez június 27-én, a Columbus hajón is, amikor ifjú szaxofonosuk, Mester Dániel szerzeményei alkották a műsor nagyobbik felét. Ő pedig kitett magáért.
Modern Art Orchestra
június 27., Columbus hajó
Rendkívül izgalmasan alakultak a légköri jelenségek ezen a szerda estén a Duna fölött. A lemenő nap által megfestett ég kékes rózsaszínje, majd mély türkize és a felhők fodrainak szürke-arany csillanásai mintha a koncert kulisszájaként vonultak volna át fölöttünk. Színes és izgalmas kompozíciók csendültek fel a hajón is, ahol szerencsére az erős alaphangon fecsegő, tányércsörgető turisták zaját könnyedén elnyomta a rezek, fák és dobok hangja. A zenekar nem először tűzte műsorára valamelyik tagjának műveit: korábban, az Aranytíz művelődési házban vagy a Művészetek Palotájában is hallhattuk a szerzői vénával is rendelkező Hárs Viktor, Bacsó Kristóf vagy Oláh Szabolcs számait, nem beszélve a zenekarvezető, Fekete-Kovács Kornél Karácsonyi naplójáról, amely nem csak decemberben érvényes és élvezetes. Kivételes szinergiák működnek a MAO-ban: az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv igazán mély tartalommal telik meg a zenekar berkeiben. Közege inspirálóan hat a muzsikusokra, akiknek lehetőségük adódik, hogy kiteljesítsék kreativitásukat.
Mester Dániel nagy büszkesége a csapatnak és a fiatal jazzgenerációnak. 2006-ban a Magyar Jazz Szövetség által megrendezett jazz-zeneszerző és –hangszerelő versenyen a zeneszerzés kategóriában a Sétálgatás és fütyörészés című darabja harmadik helyezett lett, ráadásul a University of South Florida által kiírt 2007-es, Michael Brecker emlékének ajánlott nemzetközi jazz-hangszerelő versenyen Brecker Naked Soul-jából készített nagyzenekari változatáért különdíjban részesült a harmincon aluliak között. Mindkét munkája gyümölcsét „megízlelhettük” a hajón. Fiatalosan bátor, izgalmas, mégis igen tudatos Dániel szerzői és hangszerelői gondolkodása. Mai hangzásvilág megteremtésére törekszik: gyakori a keményen kopogó drum’n’bass-alap, de a lírához is kiváló érzéke van (Naked Soul). Szereti a szövevényes megoldásokat, a sokrétű „történetmesélést”, de nem esik abba a csapdába, hogy öncélúan indázzanak szerzeményei, amelyek amúgy tele vannak derűvel, meglepetésekkel, finomságokkal. Dániel szólistaként is figyelemre méltó. Saját stílusa ugyan még kiforróban van, de soundja, gördülékeny dallamformálása, invenciógazdagsága a legkiválóbbak közé emeli – nem csak saját generációjában. Nem kis ajándék volt (szerzőnek, hallgatónak egyaránt), hogy a többi szólólehetőséggel Fekete-Kovács Kornél, Oláh Szabolcs, Bacsó Kristóf, Barbinek Gábor és Mohay András élt ezen az estén. Utóbbi megmozdulásai egyszerűen lenyűgözőek.
Még egy adalék annak illusztrálására, hogyan lehet egy nagyzenekar szerkesztett megszólalását játékossággal, spontaneitással vegyíteni. Miközben az est második részében a zenekar éppen Hárs Viktor Cheat című számát játszotta, Fekete-Kovács Kornél egy hirtelen ötlettől vezérelve hátralépett a fa- majd a rézfúvós karhoz, és fülükbe súgva egy-egy mini arranzshoz adott számukra utasítást. Ezt a megfelelő pontokon beintette, ezáltal még inkább színesítvén a hangzást. Ilyen a vérbeli jazz!
Bércesi Barbara
Gramofon Zenekritikai Műhely