2007. május. 07. 14:00 Utolsó frissítés: 2007. május. 07. 13:33 Gramofon

Beethoven Lajos és a szervezetfejlesztés

Több olyan kulturális eseményre vetődtem el, amelyen a támogató cég képviselője büszkén vallotta, hogy náluk bizony a „szervezetfejlesztési stratégia” fontos eleme a művészetek támogatása. A BBC Filharmonikusok budapesti vendégjátéka kis híján áldozatul esett a céges öndicséretnek. Az ingyenjegyesek ott is tapsolnak, ahol csendben szokás ülni.

BBC Filharmonikusok
Km.: Szergej Hacsatrjan (hegedű), karmester: Gianandrea Noseda
április 21., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szergej Hacsatrjan
Több, mint ígéret: bizonyíték
© Gramofon
Egy bank támogatta a brit zenekar budapesti fellépését. Ez olyan gesztus, amelyért minden kulturális intézmény őszintén hálás lehet. Persze magára vessen az az intézmény, amelyik ódzkodik attól, hogy tapintatosan tudomására hozza a támogatónak – amely jegyeket vásárol és partnerei között szétosztja – , hogy miként illik viselkedni egy hangversenyen. Kodály (állítólagos) országában ugyanis egyre kevesebb zenei képzést kap a nyájas lakosság. Így honnan is tudhatná, hogy mi a szonátaforma vagy hogy hány tétele van egy versenyműnek?

Ezért aztán - meghálálandó a számára juttatott ingyenes belépőt - buzgón tapsol a tételszünetekben. A karmester kissé nyársat nyelten várakozik a második alkalommal, mert azt feltételezi, hogy – miként egy kismacska tanul a felnőtt egyedektől – harmadjára a publikum is csak-csak észreveszi, mikor is kell összecsattanni a tenyereknek. De az ingyenjegyesek világképébe ennyi nem fér bele; harmadszor is tévesztenek. A kultúrának nagy szüksége van a jó értelemben vett sznobokra, de az új sznoboknak még volna mit tanulniuk Balzac Eugéne de Rastignacjától…

A BBC Filharmonikusok koncertje azonban így is feledhetetlen maradt – no nem a „bemelegítő” Don Giovanni-nyitány miatt. Az bizony szürkére sikeredett: mintha nem Mozart írta volna a darabot, szép hangok unalmas egymásutánját hallottuk. Egyébként nem ezzel a művel, hanem Liszt Ferenc Hamlet című, ritkán hallható alkotásával indította volna estjét a zenekar. Ám Rost Andrea váratlan megbetegedése miatt a Schubert-szimfónia kivételével a teljes műsort át kellett szerkeszteni, és az együttes által meghívott énekesnő helyett másik vendégszólistát találni – méghozzá olyasvalakit, aki művészi élményben kárpótolja a közönséget, de karakteresen más.

A turné másik szereplőjét kérték föl: Szergej Hacsatrjant, aki Beethoven Hegedűversenyét három nappal korábban játszotta a zenekarral a bécsi Konzerthausban. A fiatal művész szerencsére ráért, így a magyar közönség hosszú idő után a felfedezés örömében részesült, ahogy sok évvel ezelőtt Maxim Vengerovnál, Vagyim Repinnél történt. Mindössze huszonhárom esztendős ez a nyurga örmény fiatalember, aki szinte egybeforr a pódiumon a hangszerével (egy XVIII. századi Guadagnanival), s aki körül játék közben megszűnni látszik a külvilág, s mégis nagyon érezhetően jelen van. Pándi Mariann azt írja koncertkalauzában, hogy e versenymű előadása a „csak” virtuóz hegedűs számára rettegett feladat. Beethoven – bár csak egyetlen Hegedűversenyt komponált – a hangszer legnemesebb kifejezési eszközeit alkalmazza. Szergej Hacsatrjan mélyen átérezte a kifejezés fontosságát, hegedűhangja fényesen és makulátlanul szólt. Talán csak a Larghetto tételt találtuk túl lassúnak. A zenekar ideális érzékenységgel működött együtt az ifjú szólistával. A magyar publikum bizonyosan örömmel látná viszont karrierjének következő szakaszaiban is Hacsatrjant.

A szigetország egyik legjobbjaként számon tartott manchesteri együttes a Schubert-szimfóniában (IX., „Nagy” C-dúr) teljesen magára talált. Lendületes és arányosan kidolgozott, gazdagon árnyalt produkciót hallottunk – igaz a művet már lemezre is följátszották. A milánói születésű karmester, Gianandrea Noseda nagylelkűen még egy másik Schubert-művel, a Rosamunda-nyitánnyal is megörvendeztette a közönséget.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely