HVG: A cégek számára ma már az egyik legfontosabb kihívás a fenntarthatóság. Mit jelent a fenntartható pénzügyek fogalma?

Kandrács Csaba: Amikor zöldpénzügyekről beszélünk,akkor minden pénzügyi olyan szolgáltatásra, pénzügyi termékre gondolhatunk, amely valamilyen módon kapcsolódik a klímaváltozás lassításához, ellentételezéséhez, a fenntartható gazdasághoz. Itt nemcsak tisztán a környezetvédelemről van szó, hanem az ESG jegyében minden olyasmiről, ami a szociális vállalatirányításban, a fenntarthatóságban megjelenik.

Ez nagyon friss témakör, az elmúlt 4-5 évben pörgött fel igazán a pénzügyi szektor szerepe a zöldgondolatoknál. A jegybankok szerepénél kétféle megközelítés látható. Az egyik szerint a jegybanknak szűken vett célrendszere van (ár- és pénzügyi stabilitás), és erre kell koncentrálnia, a klímacélok és a zöldgondolat nem az ő terepe. A másik szerint jegybank a társadalom egészének, benne a gazdaságnak a része.

Túlságosan kizsákmányoljuk a bolygónkat és most már egyre inkább megvan ennek a böjtje. Itt nemcsak a hőmérséklet változására gondolok, hanem a biodiverzitás romlására, rengeteg állatfaj hal ki, időről időre szárazsággal, villámárvizekkel kell megküzdeni. Valamit mintha jelezne a természet. Nagy eredményei vannak a mai gazdasági modellnek, gondoljunk csak az átlagos élethosszra, a különböző betegségek, a mélyszegénység, az éhség kezelésére, de a másik oldalról mégis kellene rajta változtatni.

Nem mondhatjuk azt, hogy bocsánat, ez nem a miénk, hanem valamilyen módon meg kell találni, hogyan tudunk szerepet vállalni a klímavédelmi munkában. Mi ezt az utóbbi álláspontot képviseljük a Magyar Nemzeti Bankban (MNB).

Kandrács Csaba, az MNB alelnöke.

Veres Viktor

HVG: Magyarországon a pénzügyi felügyelet és a monetáris kontroll egy intézményhez tartozik. Ez jelenthet versenyhátrányt a magyar gazdaság számára?

K. Cs.: Én inkább előnynek látom. A 2008-as válságot követően Európa-szerte bevett trend lett, hogy a pénzügyi felügyelet és a jegybank egy intézménnyé váljék. Az MNB ennek köszönhetően széles eszközrendszerrel rendelkezik, hiszen mind a mikro- és a makroprudenciális felügyelet, mind a szanálás, a pénzügyi fogyasztóvédelem és a monetáris politika egy intézményben található. Ez nagyon hatékonnyá tudja tenni azt, hogy megfelelő üzeneteket tudjunk eljuttatni a pénzügyi szektorba és könnyebben tudjunk eredményeket elérni.

A zöldgondolatkör a pénzügyi világban leginkább a felügyeleti ágon jelent meg először. Ez logikus, hiszen arról beszélünk, hogy a reálgazdaság sérülhet a különböző környezeti események hatására, cégek üzleti modelljei omlanak össze, mert például nincs víz a működésükhöz, vagy éppenséggel túl sok van belőle. A fenntarthatóság ugyanakkor most már a monetáris politikát és a teljes jegybanki működést áthatja.

Ezzel nem vagyunk egyedül: a francia, a holland jegybank és a Bank of England is komoly erőforrásokat allokált arra, hogy jobban megértse, hogyan működnek a különböző hatások a pénzügyi rendszerben, és mit tud tenni e kockázatok csökkentése érdekében. E jegybankokkal felvesszük a versenyt, hogyha a zöldgondolatokról, különböző zöld felügyelési eszközökről van szó. Büszkék vagyunk arra, hogy az osztrák jegybankban úgy fogalmaztak, hogy fenntarthatósági témákban ők jönnek hozzánk tanulni. . Miközben itthon számunkra sokszor Ausztria a „mintaállam”, amelyet utol szeretnénk érni, jó tudni, hogy van olyan terület, ahol nekik kell követni minket.

Itthon már minden olyan zöldtermék – a különböző hitelek, kötvények, befektetési alapok, tőkepiaci konstrukciók– elérhető, amely máshol is a világban. A kérdés az, hogy arányait tekintve mennyire zöld ténylegesen a teljes hitelállomány, vagy mennyire fektetnek be valójában zöldalapokba. A vállalati kötvénypiacot nézve például az európai élmezőnybe tartozunk, a zöldkonstrukciók aránya nagyjából 24 százalék volt 2023 végén.

Ebben nagyon nagy segítségre volt az MNB Növekedési kötvényprogram, amely zöld pillére megnövelte ezt az arányt. Ha az állampapírpiacot vizsgáljuk, ott is az élmezőnybe tartozunk. Az alapok tekintetében a tőkepiacon viszont minden bizonnyal van még tér arra, hogy ez a fenntarthatóság még jobban beépüljön a közgondolkodásba. A recept egyszerű: ha valakinek befektetni való pénze van, akkor amellett, hogy a hozamot keresi, azt is ellenőrizze, hogy mennyire szennyező cégekbe helyezi el pénzét, illetve, hogy az általa választott konstrukcióknál ez mennyire szempont.

HVG: Jövő júliustól 500 millió forintos hitel összeg felett a hitelfelvevő cégeknek ESG-jelentést kell készíteniük, és az MNB ezt a kötelezettséget fokozatosan kiterjesztené a kisebb összegeknél is.

K. Cs.: Ha komolyan gondoljuk a gazdaságunk zöldítését, akkor a régi beidegződéseken változtatni kell egy fenntarthatóbb irányba. Ékes példák erre a szelektív hulladékgyűjtés vagy az új hulladékgazdálkodási rendszer: ma már az 50 forintos palackot sem fogja mindenki összezúzni, kidobni, hanem szépen lassan odafigyelnek az emberek, hogy ezt vissza lehet váltani. Át kell tehát alakítani a rendszereket, ez kezdetben többletenergiát igényelhet. MIndez nem egy magyar találmány, egész Európa és a világ is ebbe az irányba tart, erre példa az Európai fenntarthatósági jelentéstételi szabvány (European Sustainability Reporting Standards – ESRS), amely jelenleg 783 szempontot tartalmaz és ezen túlmenően 269-et megfontolásra javasolnak. Arra próbáljuk felkészíteni a vállalkozókat, hogy egy új világ köszönt be. Nem azért, mert mi kérjük, hanem mert ez lesz mindenütt az elvárás.

Az ESG-szabályozás az Európai Unióból érkezik, amit Magyarországnak is implementálnia kell, és meg is született ezzel kapcsolatban a vonatkozó törvény. A bankoknak számos fenntarthatósági információt kell publikálniuk saját portfóliójukról is. A hitelintézetek számára kiadott ajánlásunkkal segítjük, hogy minden bank egységesen kérje a szükséges adatokat a vállalatoktól.

A 2025. július 1-jétől érvényes első limit, azaz a félmilliárdos hitelösszeg, előzetes felmérésünk szerint jórészt a nagyobb vállalkozásokat érinti. A kérdőív megalkotása során ügyeltünk a vállalatok teherviselő képességére is, ezért vállalat méret szerint differenciáltuk a megválaszolandó kérdéseket. Elkerülnénk az „ahány bank, annyiféle kérdés” helyzetet is, ehelyett megszabjuk a minimumkérdéseket. Fontos azonban azt is kiemelni, hogy a vállalkozói visszajelzések alapján több nagyvállalat már most megköveteli a beszállítói lánc tagjaitól a fenntarthatósági információkat. Ma egyértelműen abba az irányba halad a szabályozás is európai szinten, hogy a nagy konglomerátumoknak ismernie kell a beszállítói láncot fenntarthatósági szempontból is. Ahhoz tehát, hogy hosszú távon életképes maradjon egy beszállító, előbb-utóbb foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel is.

Fontos a felügyeleti szabályozás fokozatos bevezetése is: nem akarjuk azt, hogy egyik napról a másikra a mikrovállalkozások is bonyolult kérdőívekkel találkozzanak. Az ajánlásunkon keresztül éppen azt szeretnénk, hogyha lehet, akkor egyszerűsítsük, egységesítsük az ezzel kapcsolatos minimum kérdéssort, amit a bank saját döntése alapján azért kiegészíthet. Mi sem gondoljuk, hogy egy kkv-nak meg kell tudni becsülni, mennyi szén-dioxid-molekulát bocsát ki, viszont arra tudja a választ, hogy mennyi a gáz- és villanyfogyasztása. Az ajánlás előkészítésekor a különböző vállalkozói szövetségekkel egyeztettünk. Azt szeretnénk elérni, hogy a pénzügyi intézmények ne „kérdezzék túl” az ügyfeleket és olyan kérdést se tegyenek fel, amit azok nem tudnak megválaszolni.

A magas hitelösszeg miatt limitált lesz azon cégek száma, amelyek találkozni fognak a kérdésekkel, és azt tapasztaljuk, hogy fokozatosan kialakul egy tanácsadói piac is a témában, amely adatokat tud a bankoknak szolgáltatni az adott vállalkozásokról. Például arról, hogy mekkora környezeti bírsággal sújtották a céget, mennyi volt a munkabalesetek és betegség miatt munkaórák száma, szerepel-e az adóhatóság nagy összegű adóhiánnyal rendelkezők listáján vagy a vállalkozás szerepel-e az alkalmazottat bejelentés nélkül foglalkoztatók listáján.

Segítséget jelent az is, hogy a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága adatbázist épít a különböző ESG-információkról. Továbbá várhatóan a cégek többsége már találkozni fog a kérdések zömével a beszállítói láncon történő átvilágítás folyamán. Az MNB természetesen nem fogja megmondani egy vállalkozásnak, hogy neki pontosan milyen adatokat kell megadnia, hiszen mi a pénzügyi rendszerre tudunk hatni, azt viszont elérhetjük, hogy a finanszírozói oldalról egy egyszerű, sztenderdizált rendszer legyen. Azt szeretnénk elérni, hogy a pénzügyi intézmények ne „kérdezzék túl” az ügyfeleket, s olyan kérdést se tegyenek fel, amit nem tudnak megválaszolni.

Veres Viktor

HVG: Eddig milyenek a visszajelzések a bankszektorból?

K. Cs.: Az ajánlást csak 2025 közepétől kell alkalmazni, és a jogszabályi követelmények se tették kötelezővé azt, hogy egy bank minden hitelfelvételnél kérje a megfelelést, nyilatkozatot. Ettől függetlenül számos bank már elvégzi a nagyvállalatoknál, mert ezt egyszerűen megköveteli a piac. Megpróbáljuk mindenkinek elmagyarázni, hogy úgy kell megcsinálni az új rendszert, hogy az minél kevesebb extra dolgot jelentsen egy ügyfélnek. Egyelőre azt érzékelem az érintett vállalati ügyfelek oldaláról, hogy nincsenek kétségbeesve. Azt is látom, hogy annak mindenki örül, hogy ez minél egyszerűbb lesz és mindenki ugyanazt fogja használni.

Korábban voltak a pénzügyi szektorban olyan hangok, amelyek azt szerették volna, hogy a rendszert minél később, a legutolsó pillanatban vezessük be. Szerintem azzal, hogy idejekorán elkezdtünk a témával foglalkozni, érzékenyítjük a különböző pénzügyi szereplőket, hogy foglalkozzanak a zöldgondolatokkal, képezzenek ki a témában jártas kollégákat, építsék be a stratégiájukba, az üzleti tervükbe, a kockázatkezelésükbe a kérdést, hozzanak létre ilyen termékeket, így elébe mentünk annak, hogy váratlan sokk érje a magyar pénzügyi szektort.

HVG: A fokozatosság végpontja az, hogy az újrendszer kötelező lesz mindenkinek?

K. Cs.: Ezt nem gondolom, hiszen a legkisebb vállalkozói rétegnél kontrakproduktív lehet. A rendszer bevezetése utáni saját, illetve a társhatóságoknál összegyűlt tapasztalatok alapján lehet majd nyilatkozni arról, hogy hol van az a vállalkozói vagy hitelfelvételi küszöb, amely esetében elenyésző a kockázat, viszont túlzott az adminisztrációs teher.

HVG: Be akarják majd nyelni a változások pluszköltségét a pénzintézetek?

K. Cs.: Szabályozásainkat úgy alakítottuk ki, hogy az érintettek – a pénzügyi intézmények és ügyfelek – a biztonságos, kiszámítható hitelezés mellett is kapjanak még valamit. Jó példa erre a zöldtőkekövetelmény-kedvezmény programunk, amely világszerte újdonságnak számít, sehol sem alkalmazták még előttünk. Ennek lényege az ösztönző jutalmazás, az, hogy csökkentheti a kötelezően tartandó éves tőkekövetelményét az a bank, amelyik zöldhiteleket finanszíroz.

Ezt a kedvezményt a bankok továbbadhatják, s így az ügyfél is megtapasztalhatja, hogy a zöldfinanszírozása piacinál kicsit olcsóbb is lehet, vagy valamilyen kedvezmények kapcsolódnak hozzá. Egyelőre működik ez a „győztes-győztes” szituáció. A tőkekövetelmény-kedvezmény program révén immár 1042 milliárd forintnyi, adatokkal alátámasztott, lejelentett zöldhitelállomány van az országban. Az itthoni mintegy 23,5 ezermilliárd forintos vállalati és lakossági hitelállományon belül erről a volumenről tudjuk, hogy ezek milyen típusúak, és miért zöldek. Valószínűleg azonban a valós arány jóval nagyobb, és ez a reményeink szerint egyre gyorsabban növekszik.

Emlékezzünk csak az MNB lakosságot érintő Zöld otthon programjára 2021-ben, amelyre óriási volt a kereslet, gyorsan elkapkodták. Látszik is a statisztikákban, hogy az ezzel megvalósult lakásberuházások jobban növelték a lakáspiac energiahatékonyságát, mint a korábbiak. Bár új energiahatékonysági tanúsítványt kellett az ügyfeleknek csináltatniuk és több olyan dolgot elvégezni, ami pluszadminisztrációt jelentett egy normál hitelhez képest. Kedvező volt azonban a hitel kamatozása, és sokan éltek a lehetőséggel. Állandóan felmerülő kérdés, hogy ha kellő ösztönzőkkel tudjuk támogatni a különböző szereplőket, akkor vajon ők pozitívan reagálnak-e? Állítom, hogy igen, mert mind a lakosság, mind a vállalatok költségérzékenyek. Ami a zöld hitelekhez az ügyfelek által benyújtandó többletinformációkat illeti, idővel szerintem rutinná válik ezek összegyűjtése. Nem gondolom, hogy ez gátja lenne a zöldhitelek felvételének.

Veres Viktor

HVG: Az MNB monetáris tanácsának tagjaként hogyan látja: ha mindezek a programok beindulnak, minden zöldre cserélődik, annak milyen inflációs hatása lehet?

K. Cs.: Amikor arról beszélünk, hogy változik a gazdaság szerkezete, az azt jelenti, hogy az emberek és a vállalkozások egyaránt keresik a zöld finanszírozási termékeket, szolgáltatásokat. Ha ehhez a kínálati oldal nem alkalmazkodna és nem volna kellően sok zöldmegoldás erre a keresletre, annak lehetne némi időleges árnövelő hatása. Látva azonban, hogy milyen sebességgel zajlik ez a zöldátállás keresleti és kínálati oldalon egyaránt, mindez csupán csekély hatást jelent a rövid távú inflációs pályára.

Nem hat olyan drasztikusan a gazdaságra, hogy a monetáris tanácsnak erre érdemben reagálnia kellene. A jelenlegi infláció egészen más alapokon nyugszik.

HVG: Akadnak olyan bankok, amelyek például dohánycégeket kategorikusan nem finanszíroznak. Mit vár a piacszabályozó azoktól a kisebb szereplőktől, amelyeknek nincs akkora tőkéjük, piaci részesedésük?

K. Cs.: Nem akarunk beavatkozni a piac működésébe, az MNB eddig is ösztönző keretrendszert, illetve eszközöket adott, de a konkrét üzleti modelleket a fenntarthatóság kapcsán (is) mindenkinek egyénileg kell kialakítania. Amit mi az ajánlásunkban a bankoknak előírunk, az az, hogy a stratégiájukban szánjanak kellő teret ennek a kérdéskörnek. Gondolják át, hogy a zöld témák kapcsán milyen irányba akarja fejleszteni az adott bankot.

Az ajánlásunk több szempontból nyújt ehhez támogatást, például annak kapcsán, hogy legyen egy olyan igazgatósági tag, aki dedikáltan a fenntarthatósággal foglalkozik, illetve hogy hogyan kell a témát megjeleníteni a kockázatkezelési politikában. Mindenkinek megvan a piaci szabadsága, de foglalkoznia kell a kérdéssel, legyen dedikált csapat, hogy ne csak vezetői szinten, de a szervezet egészében megjelenjen az ezzel kapcsolatos felelősség. Márpedig ha a pénzügyi szektor szereplői foglalkoznak ezzel, akkor az hatással van a finanszírozottakra is. Ha azt látja egy dohánycég vagy bárki, hogy egyre nehezebb forráshoz jutnia, ha nem csinál valamit máshogy, akkor sokkal nagyobb az esély, hogy ő is megnézi, hogy a tevékenységét hogyan tudja úgy átalakítani, hogy az minél inkább megfeleljen a zöld kritériumoknak.

Nem véletlen, hogy a nagy olajcégek, a nagy szennyezők maguk is zöldpolitikákat hirdettek, elindultak azon az úton, hogyan tudják fenntarthatóbbá tenni a tevékenységüket. Ők is érzékelik, hogy előbb-utóbb finanszírozási oldalon nehézséget jelenthet nekik, ha nem lépnek. A világban már vannak olyan pénzügyi piaci szereplők, akik semmilyen környezetileg káros tevékenységet nem kívánnak finanszírozni. Vannak, akik még hezitálnak ennek kapcsán, de a trend mindenképpen az, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását mindenhol csökkenteni akarják. A piac figyelembe veszi azt is, hogy ma már csak kevés olyan ország van, amelynek ne lenne kitűzött klímacélja. Magyarországnak is van ilyen, ami 2050-ig ír elő feladatokat.

Mindenkinek készen kell állni akkor, amikor a fenntarthatósággal kapcsolatos szabályok szigorodnak. Ha így lesz, a gazdaság szereplői nem fognak meglepődni, s nem kell bezárni a boltjukat, hanem megfelelően tudnak majd reagálni.

Az MNB szerepe nagyon hangsúlyos mindebben és szerintem fontos lépéseket tettünk már meg. Persze sosem lehetünk elégedettek, mert emellett azért azt látjuk, hogy még mindig nem vagyunk klímasemleges ország, de azért azt is látjuk, hogy a világ sem az. Eközben ráadásul sürgetésként érezzük a környezetünk változását is, elég csak a legutóbbi nyárra, a mezőgazdasági terméshozamokra visszatekintenünk.

HVG: Az MNB-nek mekkora a karbonlábnyoma?

K. Cs.: Nyilvánvalóan példát kell mutatnunk, mert nem lenne helyes, ha bort innánk és vizet prédikálnánk. Stratégiánk első pillére a pénzügyi piacok zöld átalakítása, a második a nemzetközi és a hazai tudásfejlesztő kapcsolatrendszer kialakítása, a harmadik pedig a saját karbonkibocsátásunk mérséklése. Az MNB értékközvetítő intézmény, amit képvisel, az mintát jelenthet sok más szereplőnek a pénzügyi világban és azon kívül is. A 2019-es karbonkibocsátásunkat 2025-re 75 százalékkal szeretnénk lecsökkenteni. Jól haladunk, mostanra sikerült a szén-dioxid-egyenértékű kibocsátást immár 60 százalékkal csökkenteni, miközben a fennmaradó részt erdőtelepítési projektekkel ellentételezzük.

A karbonsemleges működés érdekében – mivel a kibocsátást nem lehet nullára mérsékelni – beruházunk. Egy projekt keretében Geszten 27 hektárerdőt telepítettünk, valamint a Duna-Dráva Nemzeti Parkban 32 hektáron élőhely-rekonstrukciós programot finanszíroztunk. A karbonkibocsátás tényleges csökkenését nemzetközileg elismert számítási metódusokkal kalkuláltuk.

Veres Viktor

HVG: A 60 százalékos csökkenés miből jön össze?

K. Cs.: Korszerűsítettük az épületeinket, így az MNB Felügyeleti Központját is, nem látható napelem van például a tetőkön. Dedikáltan zöldenergiát használunk, szelektív kukákat helyeztünk ki, és sok más apró lépést tettünk. Nagy vágyam, hogy el tudjunk mozdulni a tisztán élőhely-rekonstrukciós faültetésektől és hasonló kezdeményezésektől, amelyek hasznosak voltak eddig. Ma már karbonkrediteket lehet vásárolni például, vannak olyan dedikált cégek, amelyek ilyeneket árulnak. A kreditek mögött – akár magyarországi – zöldberuházások vannak.

Alakul egy piac, egy teljesen új világ – majd meglátjuk, milyen irányba fejlődik. Jó lenne, ha az MNB tesztelné az új kezdeményezéseket, mert akkor tudnánk segíteni akár a pénzügyi intézményeket is abban, hogy ők is hogyan léphetnek tovább.

Összefoglalva: úgy gondolom, mindenki büszke lehet az MNB lépéseire a zöldpénzügyek fejlesztése kapcsán. Volt egy nemzetközi kutatás arról, hogy mennyire zöldek a jegybankok, s ennek eredménye szerint mi gyakorlatilag a legjobbak lennénk. Sokat kell még dolgoznunk, de e téren Magyarországot és az MNB-t is jegyzik a világban.