Annyira rossz adatok érkeztek mostanában a magyar gazdaságról, hogy az elemzők sorra figyelmeztettek: nem egyszerűen elérhetetlen a kormány eredeti, 4 százalékos GDP-növekedési célja, hanem már az is szép volna, ha a 2 százalékot sikerülne elérni. A Magyar Nemzeti Bank most közzétette az őszi Inflációs jelentését – ezt a kiadványukat háromhavonta teszik közzé, mindig részletes előrejelzést vázolnak benne – és ez az eddigieknél is pesszimistább lett.

Nézzük a legfőbb számokat! Az MNB várakozásai szerint

• a GDP idén a legjobb esetben 1,8, a legrosszabb forgatókönyv szerint 1 százalékkal nőhet, jövőre majd 2,7-3,7 százalékkal;
• az infláció éves szinten idén 3,5-3,9 százalékos lehet, jövőre 2,7-3,6 közötti;
• a háztartások fogyasztása idén 3,4 és 4 százalék között növekedhet, jövőre 3,4-4,4 százalékkal;
• az államháztartási hiányunk idén valahol a 4,3-4,7 százalék között lehet (a kormány célja eredetileg 2,9 volt, most már 4,5-ről beszélnek), jövőre, amikor a kormány 3,7-et ígér, 3,2 és 4,2 között lehet a valóság;
• az átlagkereset idén 12,8-13,2 százalékkal nőhet, jövőre 7,5-8,6 százalékkal;
• a lakossági reáljövedelem így idén 5,7-6,1 százalékkal emelkedik, jövőre 2,6-3,8 százalékkal;
• a foglalkoztatottság pedig 0,4-0,5 százalékkal nő idén, jövőre van olyan forgatókönyv is, amelyben 0,3 százalékkal csökken, de olyan is, amelyben 0,4-gyel nő.

Ezt első lépésként azzal érdemes összehasonlítani, amivel 2023 legvégén számoltak: idén 2,5-3,5 százalékkal nőhet a gazdaság, márciusban ezt 2-3 százalékosra vitték le, most még lejjebb, azaz most már a legjobb forgatókönyv is rosszabb, mint a legrosszabb lehetőség, amit 2023 végén erre az évre vártak. Az inflációval azonban egész elfogadhatóan állunk most, arról 2023 végén 4-5,5 százalékos volt a 2024-re szóló becslés, ehhez képest egész biztos, hogy 4 százalék alatt maradunk éves átlagban.

A tranzakciós illetékkel csak sikerült megdobni az inflációt

Azért teljesen könnyedén az inflációt sem ússzuk meg: az az év előttünk álló hónapjaiban még nőni fog, kevéssel 4 százalék fölé kerülhet (ettől az éves átlag persze még marad az alatt) – ez a szám azért is fontos határ, mert az MNB 2 és 4 százalék között tartja elfogadhatónak az áremelkedést. 2025-ben aztán már lassulhat az infláció, ahogy a külső költségek csökkennek, és talán az év végi átárazások sem lesznek igazán durvák.

Gondot jelent viszont az, hogy az egyszeri és a külső hatások kiszűrésével számolt maginfláció – ami az infláció egy korrigált formája: a fogyasztói árindexből kivonják a rövid távon nagy ingadozást mutató fogyasztási cikkeket és szolgáltatásokat – kellemetlenül magas. Az idén 4,6 és 4,9 százalék közötti lesz, jövőre pedig lemegy a bűvös 4-es határ alá, de csak 3,2-3,8 százalékra.

Elsőre aprónak tűnő, de fontos részlet, hogy júniusban 2025-re még csak 2,5-3,5 százalékos inflációt várt az MNB, most 2,7-3,6 százalékosat. Ennek a legfontosabb oka az, hogy a kormány megemelte a pénzügyi tranzakciós illetéket, ami természetesen begyűrűzik az árakba, már idén is 0,1 százalékponttal megdobja az éves inflációt, de lassú folyamatról van szó, úgyhogy jövőre már 0,2-0,3 százalékponttal fogja. A cégek már most beépíthetik az áraikba a megemelt banki költséget, de várhatóan a legtöbben csak az év eleji átárazásnál fogják, a hitelintézetek pedig szintén 2025 elejétől háríthatják át az ügyfelekre ezt.

Nem volt szép a gazdaság helyzete, majd beütött még az aszály is

A gazdasági folyamatok mellett még egy mélyütés érkezett az elmúlt hónapokban: az MNB úgy számol, hogy a július–augusztusi, még szeptember első tíz napjára is áthúzódó forróság és aszály legjobb esetben is 0,4 százalékponttal visszavetette az idei GDP-növekedésünket, de van olyan forgatókönyv is, amely szerint 0,9 százalékponttal csökkentette. De azt azért hozzátette a jelentés: itt még nagyon nagy a bizonytalanság.

Reviczky Zsolt

A háztartások fogyasztása nagyon gyengén alakul, viszont a 2023-asnál még így is jobb, így ez legalább abban segít, hogy a tavalyinál valamivel nagyobb legyen a GDP. Az állam és a cégek beruházásai azonban csökkennek idén, ez visszafogja a gazdaságot.

Ami pedig a cégeket illeti: mint írták, a vállalatok üzleti tevékenységét és beruházásait elsősorban továbbra is a visszafogott külső kereslet, az infláció hosszú árnyéka és a bizonytalanság akadályozza. Leginkább a vevők hiánya, a beszállítók áremelése, a munkaerőköltségek emelkedése és a magas energiaárak okoznak bajt.

Attól azért így sem kell nagyon félni, hogy a cégek leépítésekbe kezdenének, sőt, egyre égetőbb az a gond, hogy nem találnak elég dolgozót. Az évtized második felében évente nagyjából 50 ezer ember megy nyugdíjba, és nem érkezik ennyi fiatal a helyükre. Az MNB szerint akkor lehet megúszni több százezer ember kiesését a munkából, ha a magyar foglalkoztatottság az EU első öt helye közé kerül.

És aki dolgozik, az egy kicsit többet tud majd költeni is: a béremelkedés üteme idén és jövőre is lassul, de mivel az infláció is lefékez, a reálbérek érdemben nőhetnek.

Hol költjük a pénzt, és mi kell, hogy ne csak félretegyünk?

A nagy kérdés az, hogy a növekvő reálbérekből mikor lesz emelkedő fogyasztás is – a kormány már jó ideje azt kommunikálja, hogy túl óvatosak az emberek, megtakarítás helyett költeni kellene a pénzt és így pörgetni a gazdaságot. Az „óvatossági motívum” mellett a kormány újabb szlogenje az, hogy van a magyaroknak pénzük, csak külföldön vagy külföldi webshopoknál költik el, az MNB most ellenőrizte ezeket az állításokat.

Mint kiderült, sokkal többet vásárolunk a neten, de a növekedés nagy része magyar áruházaknál történik. A magyar ügyfelek összes bankkártyás vásárlásának 36,4 százalékában fizettek külföldi cégnek tavaly, ami soknak tűnik, de kevesebb, mint a 2019-ben mért 40,5 százalék. A bankkártyás vásárlások 4,8 százaléka volt tavaly olyan értelemben külföldi, hogy tényleg el is hagyta az ember az országot, nemcsak egy webshopnak fizetett, ez is kisebb, mint a járvány előtti utolsó békeév, 2019 5,7 százaléka.

AFP / CAIA IMAGE / SCIENCE PHOTO LIBRARY

Van azonban egy látványos jelenség: ha azt nézik, hogy magyar bankkártyával mennyit fizettek a szomszéd országok élelmiszerboltjaiban, akkor ez az arány sokkal gyorsabban nő, mint a távolabbi országok boltjaiban. Ez persze még így is csak 45 milliárd forint, az összes bolti kártyás vásárlás 0,37 százaléka, de látványos, hogy egy év alatt 24 milliárdról, 0,23 százalékról nőtt ide. Nem nehéz e mögé azt látni, hogy a határ környékéről sokan járnak át Szlovákiába vagy Ausztriába vásárolni.

Fontos eredmény jött ki akkor is, amikor azt nézték meg, hogyan alakult a megtakarítás és a fogyasztás a különböző jövedelmi csoportokban. Az elmúlt időszakban a leginkább épp a társadalom leggazdagabb ötödének a vagyona nőtt, a legkevésbé pedig a legszegényebb ötödé – hiszen a fizetések és a céges osztalékok emelkedtek igazán nagyot, az állami támogatások pedig, amely a szegények számára fontos, kevésbé. Ráadásul mivel egy szegény család a pénze nagyobb részét költi ételre, ők még durvábbnak érezték az inflációt.

Így jött ki az, hogy 2021 eleje és 2024 közepe között az ország leggazdagabb ötödének reáljövedelme 21,4 százalékkal nőtt, a legszegényebb ötödé pedig csak 11,4 százalékkal.

Úgyhogy a szegény családok a nem tartós termékekre szánt kiadásaikat csökkentették, a gazdagok pedig, akik azért szintén megérezték az inflációt, a jövedelemnövekedésük 45 százalékát betették megtakarításba.

2022-ben a korábbi évek sok megtakarítását gyakorlatilag elvitte az infláció, és sokan felélték a félretett pénzüket. A 2023 eleji mélyponton már túl vagyunk, de a háztartások pénzügyi reálvagyona 2024 második negyedévének végén sem érte még el a 2021 végi szintet.