Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Gaz nőtte be a pályát, lepukkantak a stadionok, sportolók helyett már csak graffitisek járnak oda – minden olimpia alatt hálás téma megmutatni, mi lett a korábbi játékok létesítményeivel, amiket azóta is elhanyagolnak. De az olimpia legnagyobb beruházásai közé nem csak a stadionok tartoznak, hanem az olimpiai falvak is. Megnéztük, mi lett az eddigiek sorsa, és mit terveznek 2024 után a franciák.
Az olimpiai falvak története épp Párizsban kezdődött, ahol száz éve is olimpiát rendeztek. Akkor szállásolták el először egy saját olimpiai faluban a sportolókat, egészen addig minden ország olimpiai bizottsága külön-külön intézte a szállásfoglalást. Az 1924-ben újonnan felhúzott lakhelyeket annyira csak ideiglenesnek szánták, hogy a 3000 fős befogadóképességű falvat a játékok után rögtön le is bontották. Az ötlet akkor még nem bizonyult sikeresnek, több delegáció úgy döntött, inkább máshol száll meg, négy év múlva Amszterdamban inkább nem is építettek külön szállást a sportolóknak.
1932-ben Los Angelesben aztán újra megpróbálkoztak – már akik: ahogy nyolc évvel korábban a párizsi olimpiai faluban, úgy itt is csak férfiak lakhattak, a nőknek egy szálloda jutott. Ugyan ideiglenesnek tervezték ezt is, végül ez az első olimpiai falu, amelynek legalább egy része megmaradt, a mai napig élnek is ott. A lebontott rész sorsa pedig egy igazán látványos újrahasznosítás lett: a faházak egy részét megvette a német olimpiai szövetség, hogy az 1936-os berlini olimpiára már készen álljon a falu egy része.
A berlini olimpiai falu már megmaradt, át is gyalogolt rajta a XX. század: amit meghagytak belőle, ott 1945 után szovjet katonák laktak, a hidegháború után a sorsára hagyták, majd egy tűzvészben le is égett. Után jött a happy end, renoválták az épületeket és ma is laknak ott. Ez volt az, ahol a férfi sportolók laktak – a nők lakhelyének azóta is sok köze van a sporthoz, ma a Hertha labdarúgócsapatának adminisztratív épülete üzemel ott.
1948-ban a háború utáni rossz anyagi helyzet miatt nem húztak fel olimpiai falvat. Nem úgy 1952-ben Helsinkiben, ahol két falu is volt! Eredetileg ugyanis az 1940-es olimpia lett volna ott, akkorra építettek is egyet, ez azonban a világháború kitörése után 500 család otthona lett, így új falvat kellett készíteni.
1956-ban Melbourne-ben újítottak a szervezők: ekkor először helyezték el inkább lakásokra hajazó szállásokon a sportolókat, addig ugyanis a lakhatást inkább diákszállókra vagy hotelekre hasonlító helyszíneken oldották meg. (Harminckét évvel később Szöülban bezzeg már egy nightclubot betettek az olimpiai faluba – hosszú utat jártunk be onnan, hogy 1924-ben a folyó víz mellett a fodrászat volt a sportolóknak járó luxus.) Az is Ausztráliában fordult elő először, hogy a női sportolók egy faluban lakjanak a férfiakkal, igaz, még külön negyedekben. Mindeközben a szigorú ausztrál karanténszabályok miatt a lovaglást Stockholmban rendezték, így ott is volt olimpiai falu. Minden bizonnyal ez volt mind közül a legelegánsabb, ugyanis egy királyi palotában és egy kastélyban szálltak meg a sportolók, az előbbi ma Svéd Katonai Akadémiaként funkcionál, utóbbi pedig egy szálloda.
Ezután szinte mindig újonnan épített olimpiai falvak adtak otthont a sportolóknak, és közös pont az is, hogy már a tervezéskor komolyan figyeltek arra, mi legyen majd az olimpia után a hely sorsa. Az újrahasznosításnak két fő iránya van.
Az egyik út egy amerikai megoldás, az egyetemi campus át- és visszaalakítása lett. 1984-ben Los Angelesben a UCLA és USC diákjai költözhettek ki helyet hagyva a sportolóknak, míg 1996-ban Atlantában a Georgiai Technológiai egyetem hallgatói profitáltak az olimpiai játékokból, ugyanis az újonnan felhúzott épületekkel 70 százalékkal növekedett a campus mérete.
A másik lehetőség az, hogy lakóövezetté alakították át. Legtöbb alkalommal újonnan építettek társasházakat, amelyeket később a nagyközönségnek adtak el. Az már, hogy milyen állapotban vannak ezek a házak, vagy milyen áron árulták őket, változó. Barcelonában például a kikötő közelében épített lakónegyed igazán divatos, de Athénban omladozik a vakolat a házakról. Mexikóvárosban a történelmi értékre hivatkozva drágábban árulták, míg Londonban szociális alapon adták ki a lakásokat. Az is eltérő, hogy mennyi pénzt és energiát fektettek a lakóövezet kialakításába, a müncheni olimpiai falunál gondoltak arra is, hogy legyen tele zöldövezettel és játszótérrel (forradalmi felfedezés 1972-ből), Pekingben pedig új metróvonalat adtak át a jobb megközelíthetőség érdekében.
De nem lett minden olimpiai falu ilyen sikeres. 2016 után Brazíliában például bemutatták azt a bravúrt, amelyet utoljára Tokióban sikerült 1964-ben: a luxustársasháznak tervezett épületeket azóta sem lakják, hogy a sportolók kiköltöztek onnan. A japánok aztán tanultak a korábbi hibából, a 2020-ra épült, aztán 2021-ben használatba vett olimpiai faluba egy gyors átalakítás után 2022-ben már beköltözhettek az új tulajdonosok. Ott a problémát az jelentette, hogy az eredetileg tervezettnél egy évvel később lehetett beköltözni, de arra tényleg senki nem gondolhatott, hogy csúszni fog az olimpia.
A párizsi olimpiai falu pedig megkapta a reklámszöveget: egy falu sportolóktól, sportolóknak. Az olimpiai falu tervezésében ugyanis részt vettek a sportolók is, elmondhatták, milyen lenne számukra az ideális szállás. Most 14 ezer embert várnak oda, majd a paralimpia idején nyolcezret. Utána a jövőben majd lakóövezet válik ebből a területből, parkokkal, egy hotellel és diákszállókkal.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
