Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nyilvánosságra hozták Vlagyimir Putyin orosz és Kim Dzsongun észak-koreai vezető friss megállapodásának szövegét, mely kölcsönös katonai segítségnyújtásról szóló része a szovjet idők egyezményét idézi. Az USA attól tart, a távol-keleti diktatúra Oroszország segítségével rövidesen eljut oda, hogy atomfegyvereivel elérhessen amerikai városokat. Putyin és Kim szövetségének további erősödését azonban lehet, hogy pont az USA másik nagy mumusa, Kína fogja blokkolni.
Huszonnégy év szünet után ismét Észak-Koreába látogatott Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök kedd éjjel szállt le a diktatúrában, szerdán pedig a beszámolók szerint sztálini időket idéző fogadtatást kapott: tízezreket vezényeltek ki a tiszteletére Phenjan utcáira, vele volt kiplakátolva a város. Valóságos időutazásban lehetett része, amikor vendéglátója, Kim Dzsongun társaságában végiggurult a diktatúra szívében – abban az orosz gyártmányú Aurus limuzinban utazva, mellyel ő maga lepte meg még februárban Kimet.
A parancsszóra előadott népünnepélyt az igazán komoly dolgok követték, a két vezető mintegy két órán keresztül egyeztetett négyszemközt, majd aláírták az átfogó stratégiai partnerségi megállapodást. A szignózás utáni közös sajtótájékoztatón Putyin arról beszélt, hogy a dokumentum kölcsönös katonai segítségnyújtásról, együttműködésről is rendelkezik, de “békés és védelmi jellegű”. Kim is az egyezmény védelmi jellegét hangsúlyozta, és konstruktívnak nevezve a paktumot. Putyin azt viszont leszögezte, hogy Oroszország “nem zárja ki a katonai-technikai együttműködés fejlesztését” Észak-Koreával az új megállapodással összhangban. Ez senkit sem lepett meg.
A két ország előző ilyen megegyezése még 1961-ben született, és a Szovjetunió szétesésével veszítette el hatályát – az még egyáltalán nem volt békésnek nevezhető, mivel kikötötte: ha bármelyik fél háborúba keveredik, társa azonnali és teljes körű katonai beavatkozással siet segítségére. Elsőre nem lehetett tudni, hogy a friss megállapodás tartalmaz-e hasonló kitételt, mert a dokumentum szövegét egyből egyik fél sem hozta nyilvánosságra. Miután azonban Putyin továbbindult Vietnamba, Észak-Korea közzétette az egyezmény teljes szövegét, és kiderült: igen, tartalmaz.
Vissza a hatvanas évekbe
“Ha bármelyik fél fegyveres invázióval szembesül és hadiállapotban van, a másik fél azonnal minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál, hogy katonai és egyéb segítséget nyújtson az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével és az egyes országok törvényeivel összhangban”
– áll a megállapodás 4. cikkében. Az ENSZ Alapokmányának idézett cikke jogot biztosít a tagországoknak ahhoz, hogy egyéni vagy kollektív önvédelmi lépéseket tegyenek.
Az új megállapodás szerint továbbá egyik fél sem ír alá olyan szerződést harmadik országgal, amely sérti a másik fél érdekeit, és nem engedi, hogy területét bármely ország a másik fél biztonságának és szuverenitásának megsértésére használja. A teljes szöveg ezen túl az űrkutatás, az élelmiszer- és energiabiztonság, valamint az atomenergia – de nem az atomfegyverkezés – terén folytatott együttműködésről is szól az észak-koreai állami hírügynökség szerint.
A megállapodás szövege mindenképpen ad okot aggodalomra a nyugati világ és szövetségesei számára. Hogy mekkora lehet a szavakból kiolvasható valós fenyegetés, arról megoszlanak a vélemények. Az első jelek szerint Dél-Korea például még épp az optimistábbak közé tartozhat.
Cha Du Hyeogn, a szöuli Ázsiai Politikai Tanulmányok Intézetének elemzője, korábbi kormánytag legalábbis a Reutersnek azt mondta, bár a kölcsönös védelmi ígéret első olvasatra hasonlít 1961-es szerződésben foglaltakhoz, az ENSZ alapokmányra és az egyes országok törvényeire való hivatkozás azonban már több lehetőséget ad az értelmezésre, és szerinte az sem világos, hogy a megállapodás szövetségnek minősül-e. Ez szerinte abból ered, hogy Kim mindent bele akart foglalni az egyezménybe, Putyin viszont vonakodott ettől.
Az Egyesült Államok ennél sokkal borúlátóbban értelmezte a fejleményeket. Mint a New York Times-ban még az egyezmény szövegének közzététele előtt megjelent elemzés írja, bár Oroszország és Kína az elmúlt években egyre mélyebb árkot ásott maguk és az USA közé, egy dologban mindig egyetértett mindkét oldal: hogy szükséges Észak-Korea atomfegyvereinek leszerelése. Putyin ettől már az ukrajnai invázió elindítása óta arrébb araszolt, a mostani egyezményről pedig még a részleteket nem ismerve is azt írták, ez volt a nyílt szembefordulás pillanata. Ha Putyin nukleáris fegyverek terén közvetlen segítséget nem is nyújt Kimnek, egyéb haladó technológiák átadásával közvetetten így is segíthet az észak-koreai atomfegyverek fejlesztésében, ez pedig az elemzés szerint rémisztő fejlemény a teljes nyugati világ számára.
Az amerikai aggodalom érthető. Phenjan becslések szerint 50-60 atomfegyver felett rendelkezik, és orosz segítséggel elhárulhat az utolsó nagy akadály annak útjából, hogy Észak-Korea teljes értékű atomhatalommá lépjen elő. Márpedig Kim legfőbb célja ebben az értelemben az, hogy bármelyik amerikai várost képes legyen elérni az atomfegyvereivel.
A Times Victor Cha-t idézte, aki a George W. Bush-kormány tagjaként foglalkozott az észak-koreai kérdéssel, most pedig a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársa. Ő még a phenjani csúcs előtt arról írt, hogy az Észak-Koreának nyújtott orosz segítség “az USA-ra leselkedő legnagyobb nemzetbiztonsági fenyegetés a koreai háború óta.” Így szerinte ez az ukrajnai háború miatt újjáéledt kapcsolat Európa és Ázsia biztonságát is aláássa, és az amerikai kormány csak a saját felelősségére kezelheti másodlagos fenyegetésként a problémát.
Miről egyeztethettek négyszemközt?
A tavaly szeptemberi megállapodás értelmében Oroszország rengeteg lőszert kapott az ukrajnai ostromok folytatásához, Észak-Korea pedig élelmiszersegélyt, űrtechnológiát és, mint tavasszal kiderült, olajat és olajtermékeket is. Ezekről a cikk végén írunk bővebben. Hogy a mostani négyszemközti egyezkedésen pontosan ki mit kért, az talán sohasem derül ki – az aláírt egyezmény irányvonalakat vázol, részleteket nem sorol – elemzők azonban még a találkozó előtt igyekeztek megjósolni, mik lehetnek Kim kérései. Hogy Putyin mit kér, az elég világos: még több lőszert.
Ami Kimet és a békésebb ügyeket illeti, elemzők szerint a diktátor minden bizonnyal további élelmiszersegélyek szállítását kérte Putyintól. Sin Vonsik dél-koreai védelmi miniszter a Bloombergnek nyilatkozva arról beszélt, hogy Kim, miközben országa súlyos élelmezési problémákkal küzd, továbbra is óriási összegeket költ a rakétatesztjeire. Azok Sin szerint tavaly összesen egymilliárd dollárba kerültek – a dél-koreai központi bank az északi testvérország gazdaságát 24,5 milliárd dollár értékűre becsülte még 2022-ben, vagyis a rakétatesztek költsége a teljes észak-koreai gazdaság nagyjából 4 százalékának felelt meg. Ennyiből Sin szerint tavaly meg lehetett volna szüntetni az ország élelmiszerhiányát.
Természetesen ennél jóval nagyobb aggodalmat szült már előre is a fegyverkezési kérdés. Csang Ho Dzsin, a dél-koreai külügyminisztérium tárcavezető-helyettese arról beszélt a csúcs előtt egy tévéműsorban, hogy Putyin látogatása mutatja: Oroszországnak továbbra is óriási szüksége van a lőszerutánpótlásra, így viszont Észak-Korea egyértelműen érzi, hogy nyeregben van, és annyit kér majd a lőszeréért cserébe, amennyit csak lehetséges. Csang elmondása szerint figyelmeztették Moszkvát, hogy “ne lépjenek át bizonyos vonalakat,” de ennek mibenlétét nem részletezte. Egyes dél-koreai elemzők úgy vélik, Kim konkrétan Észak-Korea nukleáris fegyverzeti képességeinek javításához kérhetett most segítséget. Ezt, mint írtuk, az egyezmény szövege szerint legalábbis közvetlenül nem kapja meg.
Más szakértők előre hűtötték a kedélyeket, szerintük Putyin nem fog segítséget nyújtani atomfegyverek fejlesztéséhez. Úgy vélték, anélkül is elég hosszú a listája azoknak a harci technológiáknak, melyek kevésbé érzékenyek, viszont ugyancsak nagy segítséget nyújthatnak az elavult észak-koreai hadi képességek javításához – ilyen értelemben Putyinnak nagy lehetett a mozgástere az alkudozásban. Vélhetőleg most elsősorban radar- és föld-levegő rakétarendszerek fejlesztését kínálta a lőszerekért cserébe. Kim atomfegyver-iparának megtámogatása ellen szól az is, hogy sem Putyin, sem Ázsia valóban legerősebb embere, Hszi Csin-ping nem akar nukleáris konfrontációt a térségben. Ez pedig további kérdésekhez vezet.
Másról is szól
Észak-Korea erősítése bizonyos keretek között több szempontból hasznos Moszkvának és aggasztó a Nyugatnak. Phenjan segíti Putyint abban, hogy kiszélesítse a nyugati világrend aláásására irányuló műveleteit, mivel ha az USA-nak Kína mellett egy másik államra is fokozottan figyelnie kell a térségben, az nagy mértékben komplikálhatja az Egyesült Államok Ázsia-stratégiáját, mutatott rá az Economistnak nyilatkozva a Stimson Centre nevű agytröszt egy elemzője. A Carnegie Endowment for International Peace elemzője pedig konkrétan azt mondta a lapnak, hogy Észak-Korea számára ez a helyzet a hidegháború vége óta adódó legnagyobb stratégiai lehetőség.
Oroszország Észak-Korea érdekeit képviselve már hónapokkal a mostani találkozó előtt nekiállt bomlasztani. Megvétózta az újabb ENSZ-szankciók elfogadását, illetve vétójogával élve azt is megakadályozta, hogy megújítsák annak a független szakértői szervezetnek a mandátumát, mely a szankciósértéseket vizsgálta. Sőt, azt is felvetették az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy ki kéne már vezetni a diktatúrát büntető szankciókat.
Washingtonban most már Oroszország, Kína és Észak-Korea szövetségéről mint “a gonosz új tengelyéről” beszélnek. De itt is vannak hangok, melyek ezt túlzásnak tartják, mégpedig azért, mert Hszi Csin-ping érzései ezzel kapcsolatban szemlátomást vegyesek. Mert Kína ugyan nem akadályozta meg Oroszországot az ENSZ-határozatok kisiklatásában, ám a ritkaságszámba menő, májusban rendezett legutóbbi Dél-Korea-Japán-Kína hármas csúcson támogatták a Koreai-félsziget nukleáris leszereléséről szóló felhívást. Ez maga után is vonta Kim haragját, és a mostani orosz-észak-koreai megállapodás fényében Hszi ebben a kérdésben szembekerült Putyinnal is.
Kína elsődlegesen abban érdekelt, hogy Észak-Koreát stabil ütközőállamként tartsa fenn saját maga és az USA-szövetséges Dél-Korea között. Peking célja még, hogy megőrizze befolyását Phenjan felett, ezt viszont az egyre szorosabb orosz-észak-koreai kapcsolatok veszélyeztetik. A jelek szerint Kína eleve azt a látszatot is elkerülné, hogy a három ország egy tömbhöz tartozik. “Kína globális vezető akar lenni, nem pedig latorállam” – mondta az Economistnak a szöuli Sejong Institute elemzője. Értesülések szerint Putyin már korábban, közvetlenül a májusi pekingi látogatása után tovább akart utazni Phenjanba, de Hszi azt javasolta neki, hogy várjon – ez sem egy erős tengely kialakulására utal.
“Ami az orosz-észak-koreai kapcsolatokat illeti, amíg Ukrajnában háború dúl, azok szilárdak maradnak. Hogy hogyan néznek majd ki a kapcsolatok, miután véget ér az ukrajnai háború, azt már nehezebb megjósolni” – mondta a Bloombergnek a Stimson Center vezető elemzője. Hosszú távon ugyanis, mint rámutatott, Dél-Korea sokkal vonzóbb gazdasági partner, az ukrajnai invázió előtt ők voltak az orosz export ötödik legnagyobb felvevőpiaca. És úgy tűnik, Moszkva is nyitva szeretné hagyni az ajtót, Oroszország dél-koreai nagykövete nemrég ugyanis azt mondta, arra számít, hogy “Dél-Korea lesz az egyik első a barátságtalan országok között, aki visszatér a barátságos országok sorába.”
Ömlött a lőszer és az olaj
Putyin és Kim tavaly Oroszországban, a Vosznocsnij Űrközpontban találkozott egymással, az elemzői jóslatok pedig egyértelműek voltak: az orosz elnök lőszert kér Kimtől, hogy folytathassa Ukrajna szétlövését, Kim pedig űrtechnológiai segítséget és élelmiszert kér cserébe.
Putyin azzal kezdte, hogy rakétákért cserébe két olyan ENSZ-határozatot is felrúgott, melyet néhány évvel korábban Oroszország is megszavazott. Az ENSZ 2006-tól fogva veti alá egyre szigorodó szankcióknak Észak-Koreát az atomprogramja miatt. Tilos például az országgal folytatott fegyverkereskedelem, és szigorú kereteket szabtak az energiaszegény diktatúrába irányuló olajexportnak is: 2017-től fogva évente legfeljebb 500 ezer hordónyit lehet hozzájuk eljuttatni.
Amikor ezeket a határozatokat Moszkva megszavazta, még nagyon más idők jártak. Oroszország például még nem rohanta le Ukrajnát, nem szigetelődött el maga is a nyugati világ java részétől, és bár már akkor is érvényben voltak bizonyos szankciók vele szemben a Krím bekebelezése miatt, a mostaniakhoz képest jóval kisebb számban és léptékben. A 2022 február végén indított ukrajnai invázió azonban Putyin várakozásaival szemben nem zárult le gyorsan, és az orosz erők olyan tempóban fogyasztották a lőszert, hogy gyárak nem bírták utánpótlással. Így hát az orosz elnök kénytelen volt felmelegíteni az örök és megbonthatatlan barátságot a távol-keleti diktatúrával.
Hogy mit nyert a szeptemberi egyezségen Észak-Korea? Jutott hozzájuk orosz űrtechnológiai segítség, melyről például az is árulkodik, hogy egy tavaly tavaszi, majd egy újabb nyári, sikertelen kísérlet után, a Putyin-Kim csúcsot követően két hónapon belül már fel tudták lőni a világűrbe a Malligjong-1 nevű katonai felderítőműholdjukat.
Arról pedig műholdfelvételek tanúskodtak, hogy az olajszállítási limit átlépése is minden bizonnyal megtörtént: márciustól észak-koreai tankerek kezdtek fordulókat tenni az orosz vosztocsniji és az észak-koreai csongjuni kikötő között – a tengeri csempészek bevett módszere szerint kikapcsolt jeladóval. A 2017-es limit meghúzása óta ezek voltak az első dokumentált tankerfordulók a két ország között.
Putyin a fentiekért cserébe elképesztő mennyiségű lőszert kapott. A Fehér Ház már 2022 szeptemberében azzal gyanúsította meg Észak-Koreát, hogy fegyvereket szállít Putyinnak, majd tavaly augusztusban azt hangoztatta, hogy a két fél újabb fegyverszállítási tárgyalásokat folytatott egymással. Szeptemberben megvolt a két vezető találkozója, januárban pedig az amerikaiak már azt közölték, hogy Hvaszong-11A ballisztikus rakéták maradványait találták meg ukrajnai légicsapások helyszínén. Ezek Észak-Korea legmodernebb hadászati hozzájárulásai az orosz támadásokhoz, de Kim Dzsongun a feltételezések szerint még tankelhárító rakétákat, föld-levegő rakétákat, aknavetőket és rakétavetőket is küldött Putyinnak.
Utóbbiak jóval elavultabb és pontatlanabb eszközök, mint a Hvaszongok, viszont ezekből és mindenféle öreg, de az orosz fegyverekkel jobbára kompatibilis lőszerekből az elmúlt évtizedekben rengeteget halmozott fel a folyamatos háborús pszichózisban élő távol-keleti diktatúra. Mivel volt miből küldeni, küldtek is rendesen. Néhány héttel a szeptemberi csúcs után már több mint ezer konténernyi hadianyag érkezett Oroszországba, idén márciusban a dél-koreai védelmi miniszter már hétezerre becsülte a Moszkvának juttatott észak-koreai lőszerkonténerek számát, és a tempó nem lassul: a június eleji becslés már tízezer konténerről szól. Kim néhány hónap alatt összesen akár 4,8 millió lövedéket is elhajóztathatott Putyinnak. A két ország mindeközben tagadja, hogy tiltott olaj- vagy fegyverkereskedelem zajlana köztük.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
