Különleges bíróság elé állítanák a Lengyel Nemzeti Bank elnökét, azonban egyáltalán nem biztos, hogy sikerül felelősségre vonni az úgynevezett Állambíróság előtt. A kezdeményezés ráadásul rossz hírbe hozhatja az éppen helyreállítani próbált lengyel jogállamot, hiszen a jegybank elnökének függetlensége alapkövetelmény.

Adam Glapinski, akit két éve, 72 évesen választottak meg újabb hat évre a Lengyel Nemzeti Bank elnökévé, Jaroslaw Kaczynskinak, az október óta ellenzékben lévő Jog és Igazságosság párt elnökének egyik legrégibb, legbizalmasabb politikai harcostársa. Kétszer volt miniszter, több cikluson át képviselő, illetve szenátor. A mostani kormánytöbbség egyebek közt azt veti a szemére, hogy alkotmányos kötelességét megszegve közvetve finanszírozta a költségvetés hiányát, elhanyagolta az infláció elleni harcot, valótlan adatokkal félrevezette a pénzügyminisztert, akadályozta a Monetáris Tanács ellenzék által delegált tagjainak munkáját (ott ugyanis vannak ilyenek), a választás előtt nyíltan kampányolt akkor még kormányon lévő egykori pártja mellett, pedig tilos politizálnia, és ennek részeként kamatcsökkentéssel gyengítette a lengyel valutát.

Az Állambíróság, amely elé akarják állítani, különleges intézmény. 1921 és 1939 között létezett, majd 1982 óta ismét. Feladata az állam legfelső tisztségviselőinek felelősségre vonása a működésük során elkövetett alkotmány- és törvénysértésekért. Tagjait a szejm választja, legalább felerészben bírói képzettségű jogászokból, de képviselők vagy szenátorok nem lehetnek köztük. A lehetséges büntetések: választójog megvonása, köztisztségtől eltiltás, kitüntetések visszavonása. Fellebbezési lehetőség nincs, és az államfő kegyelmezési joga sem érvényes.

A testület léte inkább jelképes: ugyanis története során alig működött. 1921 óta mindössze négy ügyet tárgyalt, és egyedül az egyikben, az 1990-es évek elején hozott elmarasztaló ítéletet egy miniszter és az országos vámparancsnok ellen.

Ahhoz, hogy valakit az Állambíróság elé állítsanak, legalább 115 képviselő javaslata kell. Ez most megvan. Utána egy erre létrehozott bizottság bírálja el a javaslatot, és ha támogatja, a szejm többségi (tehát a 460 képviselőből legalább 231 fős) támogatással utalhatja az ügyet az Állambíróság elé. Ez is bőven megvan a kormánynak, bár vita van arról, hogy a jegybankelnök esetében nem kell-e kétharmados többség, amivel viszont a koalíció nem rendelkezik. Ha megszavazzák az eljárást, akkor az összesen 18 tagú Állambíróság első fokon tanácsokban, aztán plenárisan szintén többséggel dönt.

Tehát ez egy meglehetősen göröngyös út, amelyen el lehet jutni a döntéshez, és van még egy bonyodalom. Az alkotmány szerint az Állambíróságot hivatalból a Legfelső Bíróság elnöke vezeti, aki most egy úgynevezett újbíró: Malgorzata Manowskát 2018 után, a politikai összetételűvé tett Országos Bírósági Tanács javaslatára nevezték ki a Legfelső Bíróságra. Tehát a mostani többség nem tartja őt legitimnek, de elmozdítani nem lehet. Ő pedig olyan szabályzatot alkotott, hogy szabadon állíthatja össze az eljáró tanácsokat. Bár az Állambíróság tagjai nem politikusok, vannak köztük a mostani kormányoldalhoz és a mostani ellenzékhez kötődő jogászok is, és ha ez utóbbiakat ültetik össze úgy, hogy többségbe kerüljenek az eljáró tanácsban, máris kész a felmentő ítélet. Vagyis egy több éves, bonyolult eljárás várható, és egyáltalán nem biztos, hogy tényleg felelősségre vonás lesz a vége.

Ráadásul a dolognak az a kockázata, hogy rossz hírbe hozza a lengyel jogállam helyreállítási folyamatát. Hiszen bár az Európai Bizottság – némileg megelőlegezve – elfogadta az új kormány programját, és felszabadította az addig zárolt 137 milliárd euró egészét, most Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke óvatosan bár, de figyelmeztetett: ha az eljárás megsérti a jegybank elnökének függetlenségét, az ügy az EU Bírósága elé kerülhet.

Kérdés, megér-e ennyit a próbálkozás Glapinski megrendszabályozására.