„Olaszországban jó az orvosi technológia és jók az orvosok. Csak épp kevés van belőlük. Mi pedig odamegyünk, ahol hiány van orvosokból” – mondja a 38 éves Asbel Diaz Fonseca kubai doktor, aki egy sebészcsapatot vezet a Santa Maria degli Ungheresi kórházban Calabria tartományban.

Decemberben sztrájkoltak itt is az egészségügyi hálózat dolgozói, mert a Meloni-kormány a nyugdíjak csökkentését tervezi. Csakhogy a világjárvány telibe találta Olaszországot, és ennek következtében több mint 11 ezren hagyták el az egészségügyi közszolgálatot 2021 óta. Hova mennek az orvosok és az ápolók? A magánszektorba vagy külföldre.

A kórház, ahol a kubai sebész dolgozik, 200 ezer ember egészségügyi ellátásáért felelős, de az óriási hiány orvosokban és ápolókban elfogadhatatlan körülményeket idézett elő. Ezért a tartományi önkormányzat Kubához fordult, ahol a legkiválóbb orvosképzés működik egész Latin-Amerikában. Szerződés alapján 500 kubai doktor érkezett Dél-Olaszországba.

A Santa Maria degli Ungheresi kórházban immár 18 kubai orvos dolgozik, akiket kezdetben eléggé szkeptikusan fogadtak az olasz kollégák. Miután a kubai doktorok villámgyorsan megtanultak olaszul, hamar kiderült, hogy tévedtek: a kubaiak szakmai színvonala nem alacsonyabb az olasznál, és a külföldi doktorok igen lelkesen dolgoztak, mert a hazainál jobb kórházi technológiára találtak, és magasabb fizetéshez jutottak. „A kubaiak olyanok számunkra, mint az oxigén” – nyilatkozta lelkesen egy olasz orvos a londoni Guardian tudósítójának.

A kubai kormány szép összeghez jut az orvosok exportjából, ráadásul kemény valutában. Korábban a kubai doktorok nagyszámban dolgoztak Venezuelában, de az ottani rendszer a csőd szélén táncol, ezért Havanna új piacot keresett az orvosexportra.

Calabria önkormányzatának jobboldali vezetőjét sokan bírálták azért, mert a kommunista Kubából hívott orvosokat, de a kedvező tapasztalatok mindenkit meggyőztek, ezért a szerződést Calabria és Kuba között 2025 végéig meghosszabbították.

Külföldi orvosokkal akarja javítani az egészségügy helyzetét Emmanuel Macron francia elnök is. Sajtóértekezletén a francia államfő elismerte, hogy kialakultak „egészségügyi sivatagok” az ország területén, ahol igen nehéz megfelelő ellátáshoz jutni, mert a kórházakban kevés az orvos és az ápoló. A helyzet javítására új törvénnyel könnyítik meg a külföldi orvosok alkalmazását a francia kórházakban.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Az új kormány különleges tartózkodási engedélyt ad a külföldi orvosoknak, akik így könnyebben vállalhatnak munkát Franciaországban. Az egykori francia gyarmatokon az orvosképzés nagyon hasonló az anyaországhoz, így az átállás nem okoz gondot. Macron bírálói viszont felvetik: olyan országokból jönnek ezentúl nagy számban orvosok, ahol sokkal nagyobb a hiány, és ahol az egészségügyi hálózat elemi gondokkal küszködik Afrikában. A közszolgálati RFI ismertet egy szenegáli példát: Mamadou Demba Ndour doktor telefonja állandóan csöng, mert ő az egyetlen szülész-nőgyógyász egy vidéki kórházban. Évente több mint ezer szülést vezet le Szenegál elmaradott tartományában. Mi lesz, ha ő is eljön?

26 ezer külföldi orvos dolgozik jelenleg a francia egészségügyben, ez 11,5%-os arány, de a valóságban magasabb, mert sokan közülük már megkapták a francia állampolgárságot. A döntő többségük az egykori francia gyarmatokról érkezik: az első helyen a Maghreb-államok állnak (Algéria, Marokkó és Tunézia). Utánuk a szubszaharai Afrika következik, ahol a világ legszegényebb országaiban óriási az orvoshiány.

„Úgy akarják megszüntetni az egészségügyi sivatagokat Franciaországban, hogy az ilyen sivatagok területét növelik meg Afrikában” – hangsúlyozza a kérdés szakértője. Christelle Fifaten Hounsou kiemeli: már a hetvenes évek óta áramlanak az orvosok Afrikából Franciaországba, és a különleges orvosi tartózkodási engedély ezt felgyorsítja majd.

A francia kórházak általában igyekeznek a külföldi rezidenseket megtartani, és megpróbálják elintézni nekik a tartózkodási engedélyt. Ez számukra azért is előnyös, mert a külföldieknek kevesebbet kell fizetniük.

„Kezdetben ez olyan, mint a kényszermunka” – mondja Jad Zahnan fiatal kardiológus Libanonból. Poissy egyik kórházában dolgozott mint rezidens, majd ottmaradt. A fizetése kezdetben mindössze 1400 euró volt, ami Franciaországban nevetségesen kevés. Most abban bízik, hogy négy év után megkapja a francia állampolgárságot, és a helyzete rendeződik. A nehézségek ellenére nem bánt meg semmit: Franciaországban sokkal jobbak az orvosi munka feltételei, mint Libanonban, magasabb a jövedelem és jobb az életszínvonal.