Azóta, hogy először megjelent az Európai Unióról szóló szerződésekben, a mozgás szabadsága az EU legfontosabb alapelvei és vívmányai közé tartozik. Lehetővé teszi, hogy felfedezzük a világot, tágítsuk a látókörünket, hirtelen ötlettől vezérelve elugorjunk vonattal egy szomszédos országba, megismerjünk más kultúrákat, vagy épp munkalehetőségeket keressünk, tanulmányokat folytassunk vagy akár új életet kezdjünk valahol máshol. Ennek az alapvető jognak is köszönhető, hogy kialakult az európai uniós polgárok közös identitása.

Nem minden uniós polgár használhatja ki azonban egyenlő mértékben a szabad mozgás nyújtotta előnyöket. Vannak, akik esetében kérdések és aggályok merülnek fel a speciális feltételek és az utazáskor őket megillető jogok kapcsán: vajon elismerik-e őket fogyatékossággal élő személynek, és mennyire akadálymentes az adott város?

Így a mozgás szabadságával a gyakorlatban nem mindenki tud élni.

Az Európai Unióban mintegy 87 millió ember él fogyatékossággal. Sajnálatosan gyakori jelenség, hogy strukturális akadályok és rendszerszintű egyenlőtlenségek korlátozzák a lehetőségeiket, és akadályozzák meg, hogy teljes jogú és egyenlő állampolgárként gyakorolják jogaikat. Ez érinti a szabad mozgáshoz való jogot is, mivel a fogyatékossági státusz elismerése nem történik meg automatikusan, amikor valaki egy másik tagállamba utazik.

Így előfordulhat, hogy a fogyatékossággal élőket egy másik országban nem illetik meg ugyanazok a kedvezmények – például csökkentett árak vagy rájuk szabott könnyítések –, mint az ott élő társaikat. Az ilyen jogi bizonytalanságok és többletköltségek miatt előfordulhat, hogy a fogyatékossággal élők inkább letesznek arról, hogy más uniós országokba utazzanak.

Amikor 2019-ben tagja lettem az Európai Bizottságnak, elindítottam egy új, 10 évre szóló stratégia kidolgozását a fogyatékossággal élők jogaira vonatkozóan. Széles körben egyeztettem a tagállamokkal, az uniós intézményekkel és a fogyatékossággal élőket képviselő szervezetekkel arról, hogy milyen hiányosságok és kihívások akadályozzák, illetve milyen intézkedések segíthetik azt, hogy a fogyatékossággal élők teljeskörűen részt vegyenek a társadalom életében. Kiderült, hogy az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tagállamok nem ismerik el kölcsönösen a fogyatékossági státuszt (és a fogyatékossági igazolványokat).

Ma jogalkotási javaslatot terjesztettünk elő az első európai fogyatékossági igazolvány bevezetése érdekében – ez a stratégiában foglalt egyik kiemelt kezdeményezés. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, az EU és minden tagállama által elfogadott ENSZ-egyezményhez is igazodó igazolvány egyrészt a változás igényének jelképe, másrészt újabb lépést jelent a mindenkit megillető szabad mozgás lehetővé tétele felé.

Az európai fogyatékossági igazolványra vonatkozó javaslatot egy olyan kísérleti projekt sikere alapozta meg, amelyben nyolc tagállam (Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Olaszország, Málta, Románia és Szlovénia) vett részt. A pozitív tapasztalatok alapján ma olyan jogszabályra tettünk javaslatot, amely közös, minden uniós országban érvényes európai fogyatékossági igazolványt vezet be.

Az egyszerű használhatóságot szem előtt tartva tervezett, egységes kialakítású igazolvány meg fogja könnyíteni a fogyatékossági státusz kölcsönös elismerését, és ezáltal biztosítja, hogy a fogyatékossággal élők gyakorolhassák az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat. A javaslat értelmében a kedvezményeket egyenlő módon kell biztosítani az EU-ban. A fogyatékossággal élőket megillető speciális feltételek és elbánás körébe tartozhat az ingyenes belépés; a kedvezményes díjak, útdíjak vagy használati költségek; az elsőbbségi belépés; a személyi segítségnyújtás; a támogatás (például Braille-írásos anyagok és audioguide elérhetővé tétele útján); valamint a mozgást segítő eszközök biztosítása például a magán- vagy közösségi közlekedés igénybevétele során, kulturális eseményeken vagy koncerteken való részvétel alkalmával, illetve múzeumok, szabadidő- vagy sportközpontok, vidámparkok látogatásakor. Számítok rá, hogy az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa társjogalkotókként gyorsan elfogadják majd a Bizottság javaslatát.

Uniónk ereje nemcsak a gazdasági jólétében rejlik, hanem abban is, hogy miként biztosítja, hogy minden polgár egyformán élhessen a jogaival. Továbbra is azon kell dolgoznunk, hogy lebontsuk a korlátokat, akadálymentes környezetet teremtsünk, és egyenlő esélyeket biztosítsunk, mert így érhetjük el, hogy a társadalmaink befogadják a fogyatékossággal élőket, ők pedig teljeskörűen részt vehessenek a társadalom életében.

Ebbe az irányba tett lépést jelent, ha valamennyi uniós polgár számára lehetővé tesszük a szabad mozgást.