Tavaly – a korábbi évek kedvező gyakorlatának megfelelően – a reálbérek is növekedni tudtak, azaz az infláció nem ette meg a fizetéseket

– erős mondatok szerepelnek abban az interjúban, amelyet Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter adott a Világgazdaságnak. Bár ha a szigorúan csak a statisztikát nézzük, igaza van, hiszen tavaly éves átlagban 14,5 százalék volt az infláció, miközben a a bruttó átlagkereset 17,5, a nettó átlagkereset 18,2 százalékkal haladta meg az előző évit, ám nem szabadna megfeledkezni arról, hogy leginkább azon termékek drágultak, amelyek a mindennapi életünkhöz szükségesek, például az élelmiszerek, így meglehetősen nehéz lenne olyan embert találni az országban, aki azt vallaná, hogy könnyebben kijön a havi fizetéséből mint egy éve. Ezt amúgy jól mutatja a keddi friss kiskereskedelmi forgalom is: áprilisban 7,5 százalékkal több pénzt elköltve vásároltunk 12,6 százalékkal kevesebb árut.

De térjünk vissza az interjúra. Nagy beszélt a mostanában kapható magas kamatokról is, így belengette, hogy lehet folytatása a Baross Gábor programnak, amely során 700 milliárdot szórt szét a vállalkozások között az állam. Itt érdemes megjegyezni, hogy ezzel pont ellene hat az infláció elleni küzdelemnek, az MNB is felhívta a figyelmet, hogy a kormányzati pénzszórással csak segítik a drágulást. Amikor erre rákérdezett az újságíró, úgy reagált a tárcavezető, hogy „vállalati hitelprogramok az inflációt negatívan nem befolyásolják, mert ez a kínálati oldalt támogatja. Ha a vállalati kínálati oldal fennmarad, nem lesz benne törés, az inkább csökkenti az inflációt, tehát pont az ellenkezője igaz, egy magasabb kamatkörnyezetben a vállalati hitelösztönzés az infláció leszorítását segíti."

Nagy állítása szerint azon se lepődött meg, hogy Magyarországon Európa-rekorder az infláció, mint mondta ez a hazai gazdaság szerkezetéből adódik. „Mivel jelentős az energiaimportunk, ezért az energiaárak emelkedése egyszerre ütötte meg a gazdasági növekedést, a külkereskedelmet, a költségvetést és az inflációt” – mondta a gazdaságfejlesztési miniszter, aki beszélt arról is, hogy a kamatstopot akkor vezethetik ki, ha az infláció után a jegybanki irányadó kamatláb is egy számjegyű lesz. Az élelmiszerárstopról pedig azt mondta, hogy „azt gondolom, hogy a kormány ebben a hónapban, amikor dönt az élelmiszerárstop jövőjéről, a korábbiaknál sokkal több kedvező tendenciát kell majd figyelembe venni”.

Szerinte indokolt volt a megtakarítások magasabb adóztatásával az állampapírok felé terelni a lakosságot, mivel nem szabad hagyni, hogy a lakosság vagyona elinflálódjon. „Nagyon nem értek egyet a Bankszövetség kritikájával, hogy ezek versenytorzító hatású lépések. Jelenleg ugyanis nincs semmilyen árverseny, egyszerűen nincs mit torzítani, maga a szó sem létezik, hogy árverseny.”

Beszélt arról is, hogy az országnak milyen nagy szüksége van a közvetlen működőtőke-befektetésre (FDI), ez jelentheti ugyanis az ország jövőjét. „Egyrészt folyamatosan évente 5-6 milliárd euró új FDI-t kell behozni, másrészt a bent lévő közel 100 milliárd dollár értékű FDI 10 százalékos évi hozama által képződött évi 10 milliárd dolláros profitot bent kell tartani az országban, azaz az újrabefektetést kell ösztönözni az osztalékfizetéssel szemben” – magyarázta, hozzátéve, hogy ez fontosabb mint az uniós források megléte, mivel „a külföldi működő tőke jobb, mint az EU-forrás. A formáját tekintve mindkettő deviza-, és vissza nem térítendő forrás. Ha a tőke bejön és épít egy gyárat, előbb-utóbb újra meg újra fejleszteni kell, itt marad nálunk az az érték, nem úgy van, hogy holnap megfogom a gyárat, lebontom, aztán áthelyezem más országba. Hatását tekintve viszont az FDI jobb, a tőke elosztását a piac végzi, nem mi határozzuk meg, ezért pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia. Az uniós forrás elosztását a kormány végzi, ránk van bízva, és persze megpróbáljuk jól csinálni. De azt gondolom, hogy ha a piac osztja magának a forrásokat, az mindig hatékonyabb, mint egy állami újraelosztás."

Éppen ezért úgy látja, hogy bár fontosak az uniós források, „nem dominánsak a gazdaság finanszírozásában”, így levonja a következtetést, miszerint a magyar gazdaságnak át kell állnia egy uniós forrás nélküli létre. Ezt az is indokolja, hogy „közép- és hosszú távon a magasabb fejlettség mellett úgyis EU-forrás nélkül fogunk működni, egy bizonyos fejlettségi szint felett törvényszerűen nettó befizetővé válunk”.