Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Abban mindenki egyetért, hogy a tételes adót fizetők akár többsége sem az adó eredeti céljának megfelelően fizeti a rendkívüli kedvező közterhet, de azok számára is visszaüthet, akik nem élnek vissza vele. A jelenlegi kata helyét átvehetné egy finomhangolt, érzékenyített közteher, de a kormány jó eséllyel marad a fűnyíróelvszerű megoldásnál.
A kormány dolgozik a kata (kisadózó vállalkozások tételes adója) szabályozásának átalakításán – mondta Varga Mihály a miniszterjelölti meghallgatásán, ahol azt is hozzátette, a céljuk, hogy megőrizzék a kedvezményes adózást a legkisebb vállalkozásoknak, de kiszűrjék a potyautasokat. Utóbbiak arányát nem említette, arra azonban rávilágított, hogy az a 450 ezer kisvállalkozó, aki jelenleg a tételes adót fizeti, minden bizonnyal szélesebb kört fed, mint amelyik számára annak idején kitalálták az adónemet.
A kata átalakítása már évek óta terítéken van, és az elérendő célok is változatlanok, a visszaélések kiszűrését célzó eddigi próbálkozások azonban a jelek szerint nem érték el a hatásukat. Az adónem 2021-ben esett át egy komoly ráncfelvarráson, új szabályként bevezették, hogy ha egy katás egy évben egy partner felé 3 millió forint fölött számláz (vagyis 3 millió forint fölött van bevétele egy ügyféltől), a 3 millió forint fölötti összeget 40 százalékos büntetőadó terheli.
Olyannyira nem volt sikeres a finomhangolás, hogy Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Varga nyilatkozatán felbuzdulva egyenesen azt vetette fel, a katát úgy ahogy van, meg kellene szüntetni. A Népszavának adott interjúban legalábbis így fogalmazott: „A kamara támogatná a kata megszüntetését és egy új adónem bevezetését a tanulságok levonásával.”
Később finomított megfogalmazásán, és már arról beszélt: „nem érdemes előreszaladni, alaposan át kell gondolni az egész rendszert”. Közben a budapesti iparkamara (BKIK) azt hányja Parragh szemére, hogy „ígérete ellenére nem hozott létre tavaly a kamara keretén belül egy katát vizsgáló bizottságot és csak idén május végén adott lehetőséget a területi kamaráknak egy rövid, egyhetes konzultációra”, ezért „Parragh nyilatkozatai ellentétesek a kamara alapszabályával, és csakis az ő személyes nézeteit tükrözik”.
Sok a visszaélés
A katával szembeni legkomolyabb - és egyébként megalapozott kritika -, hogy a bújtatott foglalkoztatás melegágya. Sok katás valójában nem vállalkozó, egy fix munkahelyen dolgozik, ám a kedvező adózás miatt (a havi befizetendő közteher összesen 50 ezer forint, vagy önként választható 75 ezres befizetés az öngondoskodás végett) a munkáltató nem veszi fel állományba, hanem “külsős vállalkozóként” dolgoztatja.
Iparkamarai becslések szerint a 450 ezer katás közül negyedét-harmadát, körülbelül 100 ezer embert érinthet ez a fajta „foglalkoztatás”. Ez rossz az állami költségvetésnek, hiszen jelentős adó- és járulékbevételektől esik el. Rossz a „munkavállalónak” is, hiszen katás jogviszonyban két év csak egy év szolgálati időnek számít be a nyugdíjhoz, illetve a nyugdíjjogosultság is alacsony lesz.
A BKIK szakértői négy csoportba sorolják a katásokat. A visszaélésszerűen katázók mellett ott van 60-80 ezer ember, akik alapvetően főállású alkalmazottként vagy nyugdíjasként csak „mellékállású” keresetkiegészítési lehetőségként lettek katás vállalkozók, és az éves bevételük 1–2 millió forint alatt marad. Nagyjából 100–150 ezren a kata eredeti célján túlmutatóan, de alapvetően mégis szabályosan és etikusan váltottak a katás adózásra, ezt a csoportot a BKIK szakértői koncentrált ügyfelű katásoknak nevezték el. Nekik a vállalati megrendeléseik ügyfelenként már akár jóval évi 1 millió forint felett vannak, de a színlelt szerződés vagy a bújtatott foglalkoztatás az esetükben mégsem merülhet fel a valós gazdasági eseteiket megvizsgálva.
Végül, de nem utolsó sorban körülbelül 100–150 ezren a kata eredeti szempontjainak megfelelően főállású vállalkozóként elsősorban lakossági ügyfeleket és ügyfelenként maximum évi 1 millió forint értékig szolgálnak ki vállalati megrendelőket. Ezek alapvetően a kisiparosok és lakossági szolgáltatók (például vízvezeték-, villanyszerelők, taxisok, fodrászok, kozmetikusok stb.).
Az adóemelés elkerülhetetlen
A kormány és az MKIK (vagyis Parragh László) mindeddig kevés konkrét javaslattal álltak elő azon túl, hogy a potyautasokat ki kellene szorítani a kedvezményes kisvállalkozói adóból, de még az sem világos, ezt a kata átalakításával vagy beszántásával kellene véghezvinni.
Gulyás Gergely a kormányinfón a hvg.hu érdeklődésére azt mondta, indokolt lenne az éves 12 millió forintos bevételi maximum felemelése 18 millió forintra. És valóban, az árak emelkedése mellett a plafon felemelése mindenképpen indokoltnak tűnik. Ahogy indokolt volna az 50 ezer forintos havi átalányadó felemelése, az ugyanis tíz éve változatlan, vagyis a kata immár nagyon nagy adóelőnyre tett szert az egyéb vállalkozási formákhoz és a foglalkoztatotti munkaviszonyhoz képest. Ezzel egyre jobban vonzza a visszaéléseket is. Az eredeti cél, hogy a kata kedvezményes legyen, de ha túl kedvezményes, az már csalásra indít. Egyébként a BKIK tavalyi felmérése szerint a kisvállalkozók többsége nem tartana ördögtől valónak egy emelést, a megkérdezettek jellemzően az átalány mértékénél fontosabbnak tartják a kata (adminisztratív) egyszerűségét.
Az átalány emelése azért is jó lenne, mert az alacsony járulékbefizetés alacsony nyugdíjjogosultságot von maga után – Varga Mihály szerint ez néhány éven belül komoly társadalmi feszültséghez vezethet. Ráadásul egy katás év csak fél év szolgálati időnek számít, ami a nők számára lehet kellemetlen, aki 40 év szolgálati idővel nyugdíjba mehetnek.
Az átalány egyszeri emelése mára lényegében elkerülhetetlen, de előremutatóbb lenne, ha a rendszerbe beépülne valamilyen automatizmus: a befizetendő adóátalányt lehetne például a minimálbérhez indexálni, így az a minimálbér emelkedésével folyamatosan nőne, és nem merülne fel pár évente a korrekcióra való igény.
Havi 250 ezer forint azért nem egy vagyon
Parragh László azt is említette, sor kerülhet az évi 3 milliós, egy partner felé történő számlázási limit csökkentésére, az elképzelés szerint így visszaszorítva a bújtatott foglalkoztatást. Ugyanakkor már a 3 millió forintos limit is sok katás vállalkozónál kiverte a biztosítékot. 3 millió forint soknak tűnik, ám havonta csak 250 ezer forintot jelent, ami azért különösen bizonyos vállalkozói tevékenységek esetében nem egy eget rengető bevétel, még egy partnertől sem.
A további csökkentés ellen felszólalt mások mellett a Magyar Producerek Szövetsége. A szervezet szerint már a 3 millió forintos limit is alacsony, a forgatási projekteken katás vállalkozóként dolgozó kaszkadőrök, világosítók, berendezők stb. intenzív munkavégzés mellett adott esetben egy-egy filmmel ennél többet keresnek. De szó sincs bújtatott foglakoztatásról, hiszen ezek az emberek valóban külsős vállalkozóként, projektalapon dolgoznak a filmeken, egyszerre akár több, egymástól teljesen független produkción.
A kata lehetne erősen érzékeny adó
Egyelőre nem derült ki, a kormány módosításokkal megtartaná-e a jelenlegi katát, vagy inkább bevezetne egy teljesen új, de kataszerű kisvállalkozói adót. Mindkét megoldás mellett szólnak érvek. A kata mára problémássá és több szempontból bonyolulttá vált, bizonyos esetekben érdemesebb tiszta lappal újrakezdeni. Ugyanakkor egy meglévő adó módosítása általában az adózók számára egyszerűbben kezelhető, mint egy új adó bevezetése. Ha a kormány lecserélné a katát, akkor a jelenlegi katás vállalkozóknak át kellene lépniük az új adóba. Már aki jogosult lesz rá, aki nem, annak pedig el kell döntenie, milyen új adózási forma alatt folytatja tevékenységét.
Mindenesetre úgy tűnik, a kormány és az MKIK nem szofisztikált megoldásokban gondolkozik, inkább fűnyíróelvszerűen akarja kialakítani a szabályokat, beleértve az értékhatárokat. A BKIK álláspontja szerint az igények és a lehetőségek felmérése, átgondolása után érdemes lenne diverzifikálni az adónemet akár bevételtől függően sávos adótételek bevezetésével. A BKIK szerint a potyautasok kiszűrésére nem az egy partner felé való számlázás értékhatárának alacsonyan való meghúzása a legjobb módszer. Egyfelől a katázáshoz tartozó kritériumokkal a jelenleginél jobban is ki lehetne szűrni a bújtatott foglalkoztatást. Ezeket persze szigorúan ellenőrizni sem ártana, elvileg ma sem katázhat bárki, hét kritériumból legalább kettőnek kell megfelelni, hogy valaki jogosult legyen katás adózásra, mivel nem munkavállaló. A kritériumok közt olyanok szerepelnek, mint hogy a munkavégzés saját eszközökkel és saját helyszínen történik, a munkavégzés rendjét a kisadózó állapítja meg stb.
Másrészt felhívják rá a figyelmet, hogy az online számlázás bevezetése óta az adóhatóság minden, a gazdaságban keletkező számlát lát, így a számlák alapján elvileg operatív eszközökkel ki kell tudnia szűrni azokat, akik nem az adónem rendeltetésének megfelelően veszik igénybe. Ez nyilván jelentős pluszmunkát adna a NAV-nak, de azért valószínűleg nem megoldhatatlant. A NAV már most is sikeresen alkalmaz automatizált adat- és kockázatelemzési technológiákat egyebek mellett az áfacsalások visszaszorítása és felderítése érdekében. Ahogy a kiskereskedelemben, vendéglátásban stb. a számlák alapján ki lehet szűrni a gyanús adózókat, úgy a gyanús katázók kiszűrése sem tűnik lehetetlennek.
Tökéletes megoldás talán nem létezik. Az egy partner felé számlázás szigorú limitálása sem az, jó eséllyel épp a 3 milliós határ kijátszása miatt ugrott meg több tízezerrel a katások száma 2021-re. Az értékhatárt ugyanis el lehet kerülni, ha valaki nem csak maga számláz, hanem bevonja egy rokonát, ismerősét is.
Kellene időt hagyni a felkészülésre
Politikai szempontból érthető, hogy a kormánynak nem igazán akaródzik hozzányúlni – és pláne drasztikusan hozzányúlni – a katához: közel félmillió adózót érint, családjukkal együtt akár egymillió választópolgárt.
Bármilyen változtatás is jön, az január 1-jével lépne életbe, ezt Gulyás Gergely megerősítette a kormányinfón. Az adórendszert nem szerencsés év közben reszelgetni, bár például az „extraprofit” különadók esetében ettől nem zavartatta magát a kormány. Igaz, azok nem érintenek magánszemélyeket – legalábbis nem közvetlenül.
És az sem hátrány, ha az érintetteknek (az adózóknak, az adótanácsadóknak, könyvelőknek, az adóhatóságnak) van idejük felkészülni a változásokra. Ebből a szempontból olyan sok idő már nincs hátra, különösen, hogy a nyár a kormányzati és a szakmai munka szempontjából is holtidő. Ahhoz, hogy az érintetteknek legalább pár hónapjuk legyen a felkészülésre, az új szabályozásnak lehetőleg kora ősszel napvilágot kellene látnia. Miközben a nyilatkozatok alapján a kormány még csak az ötletelésnél és az MKIK-val (Parragh Lászlóval) folytatott egyeztetéseknél tart.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
