„A kormánynak azért szűk a mozgástere, mert 2004-ben az uniós csatlakozási tárgyalások során a baloldali (Medgyessy–Gyurcsány-) kormány kérhetett volna kedvezőbb számítási szabályt a kötelezően alkalmazandó jövedéki és áfarendelkezések alól; de nem tette” – ezt válaszolta a kormányzati kommunikáció, amikor az atv.hu arról kérdezte, lehetne-e enyhíteni a rekord árú üzemanyagok adóterhein.

Lehet persze rutinból a Medgyessy-kormányt vagy az EU-t bírálni a magas benzinár, vagy éppen annak magas adótartama miatt, ám valójában ahhoz, hogy most mennyit fizetnek az autósok a kutaknál, igen kevés köze van mindkettőnek. Gyurcsánynak meg pláne.

De miről is egyeztek meg annak idején? Az unióban az energiatermékek esetében minimális jövedékiadószinteket határoznak meg, ezt bizonyos mennyiség után (a benzin esetében pl. ezer literenként) számolják – független tehát a termék árától. Ezt némileg finomítja a 2010 után bevezetett magyar szabályozás, amely alapján ha a nyersolaj világpiaci ára 50 dollár felé emelkedik, akkor az adó pár ezer forinttal csökken. Ez az ólommentes benzin esetében 120 ezer/125 ezer forintot jelent ezer literenként, a kőolajnál pedig 110 350/120 350 forintot (ehhez adódik még a készletezési díj ötezer forintja).

A magyarországi adó euróban átszámolt értéke egyébként az EU július elsejei összesítése alapján, a jelenlegi, a magas ár miatt alacsonyabb szinten még az elvárt minimumértéket (az ólommentes benzin esetében ez a 359 euró, a dízelnél pedig 330 euró) sem éri el. Nagy lehetőség tehát nincs a csökkentésre, azzal már szembemennénk az uniós szabályokkal.

A csatlakozás idején természetesen nem vártak el ekkora összeget: az EU annak idején hozzájárult ahhoz, hogy a 2004-ben csatlakozó tíz ország átmeneti mentességet kapjon az egyébként 2003-tól élő szabályok alkalmazása alól. Ez országonként eltérő volt, Magyarország például azt vállalta, hogy 2010-ig fokozatosan emeli fel az elvárt szintre az adó mértékét. Voltak olyan országok is, amelyek mentességet kértek az emelés alól – ezt a magyar kormány is megtehette volna –, ám minden ilyen átmeneti rendelkezés legkésőbb 2012-re kifutott. Vagyis ma arról vitatkozni, hogy a Medgyessy- vagy az Orbán-kormány tehet arról, mennyi adót kell fizetni, teljesen értelmetlen.

Különösen, hogy az üzemanyagok jövedéki adója már a csatlakozás idején sem volt alacsony, amihez hozzájárult az is, hogy az első Orbán-kormány idején jelentősen növekedett ez az adóteher: a benzin esetében például 1998-ban még 77 forint volt, majd fokozatosan nőtt, 2002 júliusától pedig (vagyis a választások utánra időzítve) 103,5 forintra emelte literenként annak mértékét a kabinet. Vagyis akkoriban a benzin fogyasztói árából többet vitt el az állam, mint a kereskedő. Ehhez képest a 120/125 forint nem számított komoly emelésnek.

Ami az áfát illeti: az uniós szabályozás arról rendelkezik, hogy mely termékek és szolgáltatások esetében alkalmazható alacsonyabb adókulcs (netán adómentesség), az üzemanyagok pedig nincsenek fenn ezen a listán – vagyis azok után a maximális adószintet kell megfizetni. Ennek mértékéről azonban a tagországok döntenek, a magyar kormány pedig úgy látta jónak, hogy 27 százalékos szintre emeli fel az áfát. Tehát az üzemanyagok áfája is ennyi marad, hacsak nem dönt a Fidesz egy általános áfacsökkentésről, amire azért nincs túl nagy esély.

A harmadik megoldás az árak befagyasztása lehet, ez irányban tett lépést a zágrábi kormány, amikor két hete 30 napra maximálta az üzemanyagok árát. Ez nem az EU-val menne szembe, hanem a piaccal, még jó, hogy az állam bevételét igazán nem befolyásolná.