Jóval több támogatást kapnak a gyermekesek, illetve a fideszes értelemben vett családok, mint 2010 előtt, de a rendszerben sok az egyedi konstrukció, és sok ponton a tehetősebbeknek kedvez. A NER évei alatt megállt a termékenységi ráta 1980 óta tartó csökkenése, a népességfogyás megállítása azonban a bevándorlás támogatása nélkül lehetetlen. Viszont a magyarok úgy házasodnak, mint utoljára az 1980-as években, és olyan keveset válnak, mint az 1950-es években.
„Családpolitikánk lényege, hogy minden család számít” – olvasható a Fidesz 2010-es választási programjában, amelynek teljesülését ebben a cikkben tekintettük át, megnyitva a párt 12 éves kormányzását bemutató sorozatunkat. „Egyszerre kell a legszegényebb, már lakhatásában is veszélyeztetett családoknak segíteni, a lecsúszóban lévők romló helyzetét kezelni és a középrétegek elszegényedését megállítani. A családpolitikánkban tehát azt tervezzük, hogy fokozottan elismerjük azoknak a szülőknek, családoknak a többletteljesítményét, akik a nemzet gyarapodásához, a szociális piacgazdaság fenntarthatóságához nemcsak munkával, hanem gyermekek gondozásával, nevelésével is hozzájárulnak” – ígérte a Fidesz programja.
A családi adókedvezmény mindenek felett
A Fidesz valóban jelentősen növelte a családoknak juttatott transzferek mértékét. Ami az alapvető juttatásokat illeti, azok összege 2020-ban elérte az ezermilliárd forintot. Ezzel az alapvető családtámogatások jóval az inflációt meghaladó mértékben nőttek a Fidesz kormányzása alatt.
A grafikonon azonban jól látszik, hogyan súlyozta át a Fidesz a családtámogatási rendszert. Az alanyi jogon járó családi pótlék kifizetett összege csökken – nem meglepő módon, hiszen e juttatás mértéke utoljára 2008-ban emelkedett, a jogosultak száma pedig a népességfogyás miatt csökken. A csecsemőgondozási- és gyermekgondozási díjak (csed és gyed) kifizetett összege jelentősen nőtt. Ehhez a keresetek emelkedése is kellett, a gyedet ugyanis a kereset alapján számítják, de tény, a kormány az elmúlt években emelte maximális összegét, és szélesítette a gyedre jogosultak körét.
Ami jelentősen megdobja a családtámogatásokat, az a Fidesz által 2012-vel bevezetett, és azóta még kedvezőbbé tett családi adókedvezmény. 2020-ban az adókedvezmény és a négygyerekes anyák jövedelemadó-mentessége együtt több mint 300 milliárd forint plusz juttatást jelentett a gyerekeseknek – ezzel immár egyértelműen ez az elsődleges családtámogatási eszköz.
A családi adókedvezmény valójában adóalap-kedvezmény, és jelen állás szerint az alacsony jövedelmű szülők nem tudják teljes egészében igénybe venni, hiszen nincs elég adóalapjuk.
Három gyerek esetében a teljes kedvezmény igénybe vételéhez legalább 330 ezer forintos bruttó fizetés kell.
A medián (közepes) kereset épp ezen a szinten van, vagyis a foglalkoztatottak fele ennél kevesebbet keres. 250 ezer forintos bruttóval csak 75 ezer forint kedvezményt lehet igénybe venni, 24 ezer forint elvész. Ez a helyzet némileg ellentmond a Fidesz egykori ígéretének, miszerint a legszegényebb családokat éppúgy támogatni kell, mint a tehetősebbeket.
Ilyen támogatás, olyan kedvezmény, amolyan adóvisszatérítés
Fontos megjegyezni, hogy a rendszerben nem csak a fenti juttatások vannak, a Fidesz számtalan kedvezményt és támogatást vezetett be a gyerekesek számára. Ott van például az otthonteremtési kedvezmény, a CSOK, amire 2020-ban 138 milliárdot fizetett ki az állam. A többgyerekesek jelzáloghitel-elengedése 22,7 milliárd forintba került. A diákhitelekkel kapcsolatos kedvezmények több mint 3 milliárd forintot jelentettek. A babaváró hitelek támogatása 40 milliárd forintba került. Az autóvásárlási támogatás előirányzata 39 milliárd forintra teljesült.
2022-ben a gyermekesek soha nem látott egyszeri juttatást kapnak, az állam visszatéríti a 2021-ben befizetett jövedelemadójukat az átlagkereset szintjéig. Ez fejenként akár 800 ezer forintot jelenthet. A kormány összesen 600 milliárd forintos kiadásra számít.
Ezekkel a juttatásokkal az egyik probléma, hogy a tehetősebbeket célozzák. Hiszen akinek nincs diákhitele, jelzáloghitele, egy fél autót se tud kifizetni, annak olyan, mintha ezek nem lennének.
Jó, hogy az állam támogatja a napelemek telepítését, de sok családban fa és brikett se kerül a kályhába, csak mindenféle és bármiféle hulladék.
Az szja-visszatérítés az átlagkereset szintjéig jár, azonban Magyarországon nagyon sokan kevesebbet keresnek az átlagnál. Ami azt illeti, a medián (vagyis közepes) kereset jelenleg 85 ezer forinttal kisebb az átlagosnál (az átlagot ugyanis felhúzzák a nagyon magas keresetek), tehát
a dolgozók jóval több mint fele az átlag alatt keres. Ők mind nem kapják majd meg a teljes elérhető, 800 ezer forintos visszatérítést.
A kisebb probléma, hogy meglehetősen ötletszerűen vezetik be ezeket a támogatásokat. Természetesen bárkinek jól jön, ha – akár épp az országgyűlési választás előtt – az ölébe pottyan 800 ezer forint (egy kétszülős család esetében 1,6 millió), de a hosszú távú családtervezési megfontolásokat az ilyen akciók talán kevéssé befolyásolják. Kis szerencsével senki sem vállal (több) gyereket azért, mert a Fidesz egyszer egy választás előtt szétszórt 600 milliárd forintot.
Arról nem beszélve, hogy az ad hoc bevezetett támogatások mindig legalább kicsit igazságtalanok, hiszen mindig vannak olyanok, akik épphogy kicsúsznak belőle. Jelen esetben például azok, akiknél a terhesség csak januárban lép be a 12. hétbe. Vélhetően véletlenül, de a kormány egész pontosan 92 nappal az év vége előtt jelentette be, hogy a kedvezményt azok is megkapják, akiknél a terhesség az év vége előtt eléri a 91. napot.
A végső cél: a népességfogyás megállítása
A Fidesz nem puszta szolidaritásból tűzte zászlajára a gyermekesek támogatását – illetve elsősorban a családok támogatását, ahol a család definíciója a Fidesz szerint: két, egymással házasságot kötött felnőtt, az egyik heteroszexuális férfi, a másik heteroszexuális nő, akik legalább egy gyereket nevelnek. A Fidesz-értelemben vett családok támogatása mögött nyilván ott van a párt keresztény – sőt a jelenlegi katolikus pápa világnézetéhez képest fundamentalista keresztény – identitásának domborítása, ami ezek szerint jól rezonál a szavazók körében, vagy legalábbis egy kellően széles szavazói rétegnél.
A családok támogatása mögötti másik ok nagyon is tényszerű: a Fidesz meg kívánja állítani a népességfogyást. Amihez több gyereknek kell születnie, amit a párt szerint a gyereket vállaló polgárok (illetve a „családok”) támogatásával lehet elérni. A népességfogyás megállítása mint cél különösen 2015, a menekültválság óta központi eleme a kommunikációnak. A demográfiai folyamatok megfordításának igénye mögött nem csak valamiféle vélt vagy valós egzisztenciális félelem áll („elfogy a magyar”; „feloldódik a bevándorlók közt”), de valós, gazdasági problémák. A népességfogyás már most komoly negatív hatásokkal jár,
a munkaerőhiány azért is súlyosbodik évről évre, mert évről évre többen lépnek ki a munkaerőpiacról (mennek nyugdíjba), mint ahány fiatal belép oda.
Az pedig, hogy egyre több nyugdíjas jut egyre kevesebb dolgozóra, egyre jobban megterheli az állam költségvetését, amely a jelenlegi felosztó-kirovó rendszerben az épp dolgozók befizetéseiből fedezi az épp nyugdíjasok ellátásait.
Sikerült megállítani a termékenységi ráta csökkenését
Egy szó, mint száz, léteznek olyan objektív mutatók, amik alapján ítéletet lehet hirdetni a Fidesz családpolitikája fölött: több gyerek születik-e, mint korábban? Avagy nő-e a termékenységi arányszám? Utóbbi 2009-ben 1,3-on állt, a 2 jelenti azt, hogy a népesség újratermeli magát (egy párnak, vagyis persze a nőnek két gyereke születik), a népesség növekedéséhez a mutatónak 2 fölött kell állnia. Erre utoljára 1979-ben volt példa.
A mutató utoljára az 1950-es években volt tartósan és jelentősen 2 fölött.
Az 1950–1956 közötti időszakot nevezik Ratkó-korszaknak Ratkó Anna miniszter után, amikor kényszerítő intézkedéseknek (abortusztilalom, gyermektelenségi adó) is köszönhetően nagyon sok gyerek született. A következő demográfiai csúcs az 1970-es évek közepén volt, amikor a népes Ratkó-korosztály gyermekvállalási korba lépett.
Mivel a termékenységi arányszám 1980 óta stabilan 2 alatt van, a népességfogyást a gyakorlatban rövid és középtávon lehetetlen nemhogy megfordítani, de akár csak megállítani. A Ratkó-gyerekek (az 50-es években születettek) népes korosztálya már idős, és fogy. A Ratkó-unokák (a Ratkó-gyerekek 70-es években született gyerekei) szintén népes korcsoportja már túl van a gyerekvállalási koron, így általuk nem születik több gyerek, bármilyen támogatásokat is kínál az állam.
A támogatásokkal a most 20-as és 30-as (illetve kisebb részben 40-es) korcsoportok gyermekvállalását lehet ösztönözni, ők viszont kevesen vannak,
vagyis még ha sok gyereket is vállalnak, akkor sem tudják pótolni a náluk jóval népesebb idősebb korcsoportokat.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) interaktív korfáján jól követhető, mekkora kiugrást jelentettek a Ratkó-gyerekek és a Ratkó-unokák. Ahogy a jövőbe tekintve az is, mivel jár, ahogy ezek a generációk lassan elfogynak.
Ezt szem előtt tartva különösen jó eredménynek tekinthető, hogy 2011-ben megállt a termékenységi arányszám csökkenése (az az év volt a történelmi mélypont 1,23-mal), azóta növekszik-stagnál, 2020-ban elérte az 1,56-ot.
Persze lehetetlen megmondani, a gyerekvállalási kedv javulása mennyiben köszönhető a Fidesz intézkedéseinek, és mennyiben a 2009-es válságot követő konjunktúrának, gazdasági fellendülésnek, amely a régió minden országában megtörtént. De az intézkedéseknek minden bizonnyal volt szerepük. Vagyis ennyiben sikeresnek mondhatjuk a Fidesz családpolitikáját.
A természetes fogyás megállítása lehetetlen küldetés
Ahogy a KSH fenti, előre is tekintő korfája mutatja, a népességfogyás megállíthatatlan, ehhez stabilan jóval 2 fölötti termékenységi arányszámokat kellene produkálni. Ez teljesen esélytelen, alig pár ország van Európában, ahol legalább 2 körül mozog a termékenységi ráta, egész pontosan Franciaország, Törökország és Grúzia ilyen. A sor végén mások mellett Olaszország és Spanyolország állnak 1,2–1,3 körüli rátákkal. Magyarországnak azért van még hova javítania, szép számmal akadnak 1,7–1,8 körüli termékenységi rátájú országok, a régióból például Csehország.
A termékenységi arányszám csökkenése a teljes nyugati világban létező adottság, és nem független attól, hogy az emberek életük során egyre később vállalnak gyereket és egyre kevesebbet. Nincs ez máshogy Magyarországon sem, míg 1980-ban még a 20–24 éves nők korcsoportjában történt a legtöbb születés ezer nőre vetítve, 2020-ban már a 30–34 éves korosztály volt a legtermékenyebb. A születésszám csökkenéséhez érdemes figyelembe venni, hogy még 1980-ban is ezer 15–19 éves nőre 68 szülés jutott, ami nagyon nagy szám, egy tizenéves nő 1980-ban is inkább gyereknek számított, manapság pedig különösen annak. 2020-ban 21,4 születés jutott ezer 15–19 éves nőre.
Minthogy világszintű tendenciáról van szó, a termékenységi ráta 2 fölé tornázása aligha elérhető drasztikus és kényszerítő jellegű beavatkozások nélkül. És a népességcsökkenés még úgy is csak hosszú távon lenne megállítható. Ennyiben a Fidesz családpolitikája kudarc – igaz, alapvető demográfiai folyamatok miatt eleve kudarcra volt/van ítélve.
Az emberimport, vagyis a bevándorlás segíthetne ellensúlyozni a természetes fogyást.
Ettől azonban a Fidesz „nemzetvédelmi” alapról elzárkózik. Legalábbis kommunikációs szinten, 2020 tavaszán a koronajárvány miatt bevezetett utazási korlátozások idején látványossá vált nemcsak az, hogy milyen sok ukrajnai és szerbiai végez például mezőgazdasági idénymunkát, de az is, mekkora szükség van rájuk.
Mivel a természetes fogyást nem lehet megállítani, a Fidesz pedig elzárkózik a(az akár feltételekhez kötött) bevándorlás támogatásától, a fennmaradó lehetőség, hogy az ország megtanul együtt élni a népesség csökkenésével. A KSH előrejelzése szerint Magyarország népessége 2070-re 8,3 millió alá csökken. A legnépesebb korcsoport ekkor a 75 év körülieké, vagyis a mostani huszonéveseké lesz.
A házasságok száma megugrott
Egy nagy, egyértelmű családpolitikai (mármint a Fidesz-értelemben vett család) sikert egész biztosan oda lehet ítélni a pártnak. Látványosan megnőtt 2010 óta a házasságkötések lakosságarányos száma, ugyanakkor egyre kevesebb a válás lakosságarányosan.
Ami azt illeti,
a házasságkötési ráta az 1980-as évek közepe óta nem volt olyan magas, mint mostanában. 2020-ban az ezer főre jutó válások száma 1,5 volt. Az ország történetében utoljára 1958-ban állt ilyen alacsonyan a mutató.
Biztosra vehető, hogy ezek a számok nem függetlenek attól, hogy a „családi” támogatásokhoz könnyebben hozzáférnek a házasok, illetve akadnak olyan támogatások, amikhez csak ők férnek hozzá. Mint például a 10 millió forintos, kedvezményes babaváró hitel. 2010 óta nem történt más jelentős társadalmi-politikai-gazdasági-adminisztratív változás, ami magyarázná, miért nőtt volna ekkorát a házasodási-, és csökkent ekkorát a válási kedv. Ez persze azt is jelenti, hogy nagyon sokan csak a támogatásokért házasodnak, sokan pedig csak azért nem válnak el, hogy elkerüljék az igénybe vett támogatásokkal kapcsolatos adminisztrációs mizériát – és persze kockáztatnák a támogatások elvesztését.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.