„Az selejt, ne azt fényképezze” – tolja félre a fényképezőgépet a tiszaburai varroda szakmai vezetője. A kerekesszékes Angéla mutatja is rögtön a hibát, amit szabad szemmel nem is vennénk észre, a vászontáska fülének varrásai nem teljesen merőlegesek egymásra. „Nehogy azt mondják már, hogy ezeket a táskákat csak cigányok varrták” – mondja az asszony az értetlenkedésre. „A romáknak mindig ötször annyit kell teljesíteni” – fűzi hozzá azzal, hogy szeretnék, ha a fővárosi vásárlók is tudnák, a táskákat olyan emberek varrták nagy precizitással, akikről néhány évvel ezelőtt nem gondolták volna, hogy bármire is képesek lehetnek valaha.

A tiszaburai varroda 2018-ban alakult meg a háromezer lakosú faluban a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét program részeként. Ez volt az alapja a Felzárkózó települések programnak, amelyet 2019-ben 31 településen indított el a kormány, 2021-ben pedig már 118-on folytatódhat.

Szlavkovits Rita

Az első körben bekerült Tiszabő mellett Tiszabura volt a minta a 2019-es kezdetnél. Részben a már meglévő tapasztalatokra épülve indult tavaly a Máltai Manufatúra Nonprofit Kft., amelybe nemcsak a már működő műhelyek működését rendezték össze, még további üzemek indítását is tervezik, ahol jó minőségű, kézműves termékek készülnének.

A Máltai Szeretetszolgálat más szervezetekkel is együttműködik a településeken, így az első körösök között az Igazgyöngy Alapítvánnyal is, amely egyedüliként nem egyházi szervezetként vesz részt a programban. A második körben csatlakozott Beer Miklós Szent Ferenc Szegényei Alapítványa is, itt írtunk erről. 2020-ban került fel a listára Cserdi is, éppen Bogdán László polgármester tragikus halála előtt néhány héttel, a Máltai Szeretetszolgálat itt egyelőre a szervező munkát kezdte meg. Tiszaburán elindult a változás, még ha ez nem is mindig szemmel látható.

Fejlődés utca

Tiszaburán a legszegényebb utca kapta a Fejlődés nevet. Gyerekek szaladgálnak a forróságban, a felnőttek a hűvösbe húzódva beszélgetnek. Egy csontsovány idős asszony azt magyarázza éppen, hogy a hivatalban most intézik az ügyét, lehet, hogy hamarosan azt a 22 ezer forintot sem fogja már kapni. Idejár naponta Szilvia, a Máltai Szeretetszolgálat szociális munkása.

„Más azt látja, amikor idejön, hogy milyen nagy a szegénység, sokan be sem teszik ide a lábukat. Én meg azt látom, hogy honnan hova jutottak. Adunk meszet, hogy fessék ki a házat, és ha megcsinálták, akkor lesz bútor is, és ez többnyire bejön” – folytatja Szilvia, miközben betessékel bennünket egy betonpadlós házba.

„Fél év kellett, mire Csilla beengedett” – meséli a szociális munkás. „Csilla férje is orvhalászat miatt volt börtönben, errefelé rendszerint vagy falopásért vagy orvhalászatért kell bevonulniuk. Csilláék itt maradtak a férfi keresete nélkül, nemcsak fára, de ételre sem volt pénzük, a ruhákat kezdték a tűzre dobálni, hogy meleg legyen. Ebből nem könnyű kitörni, a túlélés a cél, semmi más” – teszi hozzá Szilvia, aki Csilláéknál is azt látja, hogy míg három évvel ezelőtt ott csak egy ágy volt, ma már kimeszeltek, van bútor, van tűzhely, és van hűtő is.

Míg az asszony előzőleg született gyermekét a gyámhatóság nem engedte hazahozni, az újabb gyermek érkezésekor már mindent rendben találtak. A kilátástalan élethelyzetekből igyekeznek kitámogatni a családokat a rendszeres jelenléttel, és a bizalomépítésben segítségükre vannak azok, akik már a műhelyekben állandó munkát és bért kapnak a teljesen kiszámíthatatlan és kiszolgáltatást jelentő napszám helyett, mert ennek híre megy.

Tiszaburán mindenki tudja, hogy merre van a varroda, azonnal idegenvezető is szegődik mellénk, Túró Dezső kísér el a kis üzemig, közben magyarázza, hogy mit, merre találunk. A közel 3000 lakosú faluban nagy a mozgolódás hétköznap délelőtt, hosszú sorokban állnak a zöldségesnél, a trafikban, itt akadunk össze a gyöngyfonatú transzvesztita tiszaburai celebbel is. A buszmegállóban rendre tömeg gyűlik össze a helyközi járatra várva. Itt nem autóval járnak, a járási központ, Kunhegyes 20 kilométerre van, busszal 40 percre.

Szlavkovits Rita

A faluban 1700 körüli az aktív korú népesség, az itt élők majdnem 30 százaléka 14 év alatti. Az idei év első felében 200 közmunkás volt a faluban, az itteniek majdnem negyede munkanélküli.

„Képessé kell őket tenni akarni, hogy valamit akarjanak tenni”

A burai varrodában 11 asszony dolgozik, azok közül, akiket korábban kitanítottak a varrásra, már csak hárman, a többieknek már van más munkája. „Nem könnyű megszokni azt, hogy időre kell jönni, és le kell dolgozni egyvégtében a nyolc órát. Korábbi életükben nem volt lényeges, hogy telik az idő, hogy időre kell menni valahová. De akik most itt vannak, már ragaszkodnak a varrodához” – mondja Angéla, a varrodafelelős.

A Máltai Szeretetszolgálat tégláról téglára építkezik, az első dolguk volt, amikor "betelepültek", hogy átvették az iskolát és az óvodát. Bátki Márton, aki 2016-ban családostul beköltözött Tiszaroffra azt magyarázza, hogy a műhelyekben dolgozó 20 emberben már megvan az akarat arra, hogy az elviselhetetlen helyzetükből kikerüljenek, velük együttműködési megállapodást kötnek. A programban résztvevőknek szigorú feltételeknek kell megfelelniük, de az igazán nehéz sorsukba beleragadt családokat sem tévesztik szem elől, ezt a munkát végzi a szociális munkásuk.

A műhelymunkában éppen most sikerült szintet lépni, ez jelentheti a kapcsolódási pontot a gazdasági szektorhoz. A varroda mellett asztalos műhely is működik Tiszaburán, ahol szintén, igaz kis szériában, de piacon értékesítik a fenyőből készült ajtótokokat, szúnyogháló kereteket, ablakokat, rövidesen indul egy gyógynövény- feldolgozó üzem, Tiszabőn egy zöldség – gyümölcs feldolgozót indítottak, a Tolna megyei Gyulajon pedig zöldségkrémek készülnek. Ezek a kis üzemek kerültek át a Szeretetszolgálattól a Máltai Manufaktúra Nonprofit Kft-hez, és ezek lennének a motorjai annak az integrálódó műhelyhálózatnak, amelynek a megszervezésén tavaly nyár óta dolgoznak országszerte a MSZSZ gazdasági programfelelősei.

Szlavkovits Rita

A szociális szövetkezetek kudarca?

Ezért alakították meg tavaly nyáron a Nonprofit Kft-t, amelynek az ügyvezetője, Hidvégi Csaba szerint a legfőbb szempontjuk a felzárkóztatás, ugyanakkor a fenntarthatóság a céljuk az integrált céggel. Az ügyvezető persze azt sem titkolja el, hogy technológiában aligha fogják utolérni a piaci szektorban dolgozó, hasonló profilú cégeket, mert az elsődleges szempont továbbra is az marad, hogy az esélytelenek számára lehetőséget teremtsenek. A tavalyi féléves működés mérlege mutatja is ezt, 23 millió forint bevétel mellett a személyi költségek 24 millió forintból jöttek ki.

A gazdasági társaságba idővel csatlakozhatnak a Felzárkózó településeken már működő üzemek is, rövidesen pedig egy közös védjeggyel jelennének meg a termékeik. Ezek egy része már kapható egy ideje a Spar üzleteiben, velük kötött a Magyar Máltai Szeretetszolgálat már korábban együttműködési megállapodást. A „prímet” egyelőre a tiszaburai varroda viszi a megrendeléseivel, illetve az új babacsomag értékesítési terveivel. Mivel a Felzárkózó települések programban több karitatív és civil szervezet is részt vesz, később akár ezen szervezetek szociális szövetkezetei is csatlakozhatnak majd a nonprofit kft.-hez. A tiszaburai varroda megrendeléseinek növekedése esetén az is opció lehet, hogy más településeken is varrodákat alakítanak a burai mintára, ugyanolyan típusú varrógépekkel, alapanyagokkal, és ugyanazt a képzést elvégző varrónőkkel, hogy a piac azonos minőség igényét is ki tudják elégíteni. A varroda a motorja is lehet ennek a „vállalatnak”, hiszen ők most ott tartanak, hogy az idei évben már 70 ezer megrendelést is bevállalnak, és ugyanitt készülnek bébi holmik is, amelyek egy babacsomagba kerülnek, rövidesen ezeket is piacra dobnák.

Szlavkovits Rita

Idő van

Korábban a babadobozokat a Máltai Szeretetszolgálat azoknak a bevont településeken élő családoknak ajándékozta, ahol gyermek született. Ebben a csomagban vannak bébiruhák, fürdetőszerek, pelenkázó, gyakorlatilag minden, amire szükség lehet egy csecsemő gondozásához, most rövidesen ezeket is értékesítenék. Az igényes babaruhákat, minőségi pamutból szintén a tiszaburai varrodában varrják az asszonyok, úgy tervezik, hogy ezeket a bébiholmikat a babadobozzal együtt vinnék piacra. A versenypiaci tervek mellett a babacsomagot továbbra is kapnák a felzárkóztató program településein született gyermekek. Ebben a csomagban a sok praktikus holmi között van egy falióra is. Ez tulajdonképpen az első lépést is jelentheti a családok számára, ahol a mindennapi túlélési küzdelemben nem szokás az időt mérni, az csak úgy eltelt eddig.

A szervezet 30 évre tervez, Tiszaburán 2016-ban „vertek sátrat, 2019-ben indult a hivatalos felzárkóztató program. Ezt megelőzően is futottak felzárkóztató programok országszerte, itt is, szerencsés esetben ezek összeértek, de többnyire a csoda csak addig tartott, amíg a projekt le nem zárult. Ezek többnyire egy-egy problémára koncentrálódtak, sok százmillió folyt el projektenként, ha nem is teljesen értelmetlenül, de többnyire tartós eredmények nélkül. A „máltaisok” egyedi, helyi terveket készítenek, másfelől pedig egyszerre több szálon igyekeznek támogatást adni az adott településen, a metodikát még azok kritikusok is elismerték, akik a program működésének átláthatóságát, a szakmai résztvevők kiválasztását bírálták. Az indulás évében összesen 2 milliárd forintot biztosított a kormány erre a felzárkóztató programra, 2020-ban összesen 4 milliárdot, 2010-ben pedig 6 milliárd forintot.

A műhelyekbe a minimálbért azok vihetik haza, akik szigorú feltételek mellett aláírják a munkaszerződést (egy megállapodást a szervezettel), így az a pár tucat munkavállaló, akik részt vehetnek ebben, kevésnek tűnik. Bátki Mártonék viszont azon dolgoznak, hogy a kilátástalanul a mélyszegénységben bennragadt családokat is kirángassák a reménytelen körforgásból.