Február 1-e a magyar demokrácia ünnepe – már ha a demokráciát zárójelben írjuk, s alatta azt a fura izét értjük, ami a kortárs hazai politikai berendezkedés. Hogy pontosan miféle izé ez a rezsim, annak politikatudományi eldöntése még várat magára. Legyen bármi is, az biztos, hogy a politikusi vagyonnyilatkozatoknál semmi sem testesíti és szemlélteti jobban lényegét.

Nem lehet mindenkinek szép a kézírása

A vagyonnyilatkozatokat az országgyűlési képviselőknek, vagyis a kormány tagjaival együtt az ország legnagyobb hatalmú politikusainak január 31-ig kell beadniuk. A dokumentumokat a mentelmi bizottság „haladéktalanul”, február 1-én nyilvánosságra hozzá. Szó szerint haladéktalanul, vagyis körülbelül 0 óra 1 perckor, véletlenül sem mondjuk reggel 8-kor, délben, esetleg délután kettőkor – nem, hanem az éjszaka közepén. Kényelmetlenséget ez elsősorban nyilván a dokumentumokat feldolgozó újságíróknak okoz, a többi honpolgár ráér reggel megtudni, még mindig kódis-e a miniszterelnök. De azért van némi költőisége, hogy a nyilatkozatok úgy jelennek meg, mint a tolvaj az ember kertje végében: az éj leple alatt.

A vagyonnyilatkozatok, amelyeket 2021-ben, vagyis a 21. században vaskosan benne járva, derékig a digitális és az információs forradalomban

még mindig a saját többé-kevésbé olvasható macskakaparásukkal töltenek ki A4-es formanyomtatványon.

Szó se róla, működik a digitalizáció, mert aztán beszkennelik és úgy hozzák nyilvánosságra – lehetőség szerint még olvashatatlanabb formában.

Egységes, kereshető, összehasonlításokat, elemzéseket, felelősségre vonást lehetővé tevő adatbázis nincs.

Aki arra kíváncsi, tavalyelőtt is kódis volt-e a miniszterelnök, az visszakeresheti a tavalyelőtti szkennelményt, és bogarászhatja újfent a macskakaparást.

Vizsgálat nincs, ha van, bizonyítani akkor sem kell

Ha valakiben netán felmerül a gyanú, hogy a miniszterelnök úgy kódis, hogy még a gatyáját is az „asszonyság” – ő mondja így, uraságnak mégsem nevezheti – nevére íratta, az maradhat a gyanakodásnál, hiszen

még a legközelebbi családtagok vagyonnyilatkozata sem nyilvános, nem beszélve a "saját lábon álló", de külön háztartásban lakó sarjakról, akiknek már nyilatkozatot se kell adniuk.

És ha valakiben netán felmerülne a gyanú, hogy a miniszterelnök csak papíron kódis, valójában meg ki tudja, mije van, az szintén maradhat a gyanakodásnál. Akkor is, ha a miniszterelnök magángéppel jár meccset nézni, a miniszter meg jachton szeli az Adria habjait, és nem látszik, hogy mégis miből. A nyilatkozatokat nem ellenőrzi hatóság, állami szerv. Lehet eljárást kezdeményezni a mentelmi bizottságnál – amit a kormánypárti elnök simán visszadobhat, ha „nyilvánvalóan alaptalan”.

Ha esetleg nem dobja vissza, a képviselő köteles igazoló adatokat adni. Nem hiteles dokumentumokat, számlákat, bizonylatokat. Hanem adatokat.

Aztán ha netán nem tudja adatokkal igazolni a papír és a valóság stimmelését, és ezt a kormánypárti többségű bizottság meg is állapítja, akkor kezdeményezik összeférhetetlenségének kimondását. Persze mentesítő körülmény, ha szándékolatlanul közölt valótlanságot, miért ne tévedhetne az ország teljes közvagyona fölött diszponáló politikus azt illetően, pontosan mennyi pénzből hány négyzetméter luxuslakást vett?

Az ellenzék ellenzi, de nem csinálja másképp

A vagyonnyilatkozat jelen formájában sértés az országgal szemben, a választók arcul csapása. Sőt arcon kacagása, puszta létezése miatt a teljes nagypolitika megérdemelne egy alapos virgácsolást.

Az ellenzék alkalmanként tesz egy indítványt a reformra, és ennyi. Jegyezzük meg:

ugyan az indítványt napirendre sem veszi a többség, éppenséggel saját kezdeményezésre, játszásiból megcsinálhatnák rendesen.

Aztán csak butábban festene a fideszes képviselők kezében a kézzel rajzolt WC-papír, ha az ellenzéki összefogás teljes, kereshető adatbázist töltene fel, megtámogatva a havi bérpapírokkal, meg a lakás és a kocsi adásvételijével.

Minek strapálnák magukat?

De ne legyünk igazságtalanok, minek tenné ki az internetre Gyurcsány Ferenc és Fekete-Győr András a bankszámla-kivonatát, ha egyszer nincs rá igény?

Az újságírók évről évre elbogarásszák a macskakaparást is hajnali kettőkor. A kormánypárti szavazó elégedetten dől hátra a reggeli kiflivel, hogy még mindig több pénz van a folyószámláján, mint a miniszterelnöknek (pedig halálra dolgozza magát az országért az áldott jóember!), az ellenzéki szavazó meg ébredés után beéri azzal, hogy elmormol néhány O1G-t.

Nemhogy a virgács nem kerül elő, de a felhorgadás sem söpör át a lakosságon, hogy most már aztán tartsák meg maguknak a komédiát, ennél jobb a Dallas csilliomodik ismétlése (február 1-én reggel a 8. évad 5. része aktuális). Nyilván, nem rossz a texasi olajvállalkozókat kukkolni (felbukkan Bobby és Jockey állítólagos unokatestvére, Jamie), de csak izgalmasabb, mit aprítanak az Adriába a honi hatalmasságok. Annál már csak az izgalmasabb, mit hazudnak tévednek. Ha az újság nem írná meg, nem lenne mit elolvasni, de az újság abból él, hogy olvassák.

Ahhoz, hogy a folyamat begerjedjen, üzemanyagnak elég a sajtpapír a politikustól, amit készséggel szállít, majd örömmel szemléli, ahogy a sajtó és a választók működtetik a rendszerét. A privát jetbe is kell üzemanyag, és amíg a nép elnyammog a papíroson, addig folyhat a kerozin.