5,55 ezer milliárd forint (pontosabban: 5 548 568 900 000 forint) hiánnyal zárt tavaly az államháztartás önkormányzatok nélküli része, vagyis a kormány fennhatósága alá tartozó központi költségvetés és a társadalombiztosítási (nyugdíj- és egészségbiztosítás) alapok – közölte a Pénzügyminisztérium. Az eredeti, még a koronavírus-járvány előtt meghatározott hiánycél 391 milliárd forint lett volna, más szóval az éves hiány az előirányzat 1420 százaléka lett. Az ország hazai össztermékéhez (GDP) viszonyítva a hiány várhatóan 9 százalék körül lesz. Az eredeti előirányzat a GDP egy százaléka lett volna, igaz, 2020-ban a GDP minden előrejelzés szerint jelentősen zsugorodott (a hivatalos adatokra még bő két hetet várni kell), miközben a hiány elszállt.

A bevételkiesés annyira nem volt vészes

Vagyis jobban mondva nem magától szállt el, ehhez a kormány tevőleges, és az év végén már teljesen féktelen pénzszórása kellett. Természetesen a járvány, az amiatt bevezetett korlátozó intézkedések és a kettő hatásaként kialakult gazdasági válság az államháztartás bevételi oldalát sem hagyta érintetlenül. Az állam leginkább különféle gazdasági aktivitások után szed be adókat (például a dolgozók fizetéséből vesz el, a cégek nyereségéből, a gazdát cserélő áruk termékek árából stb.) – ha ezeknek a szintje visszaesik, akkor az állam adóbevételei is csökkennek. Ráadásul a korlátozó intézkedések miatt bajba jutott vállalkozások megsegítésére a kormány az állami adó- és járulékbevételek egy részéről lemondott.

Mindezzel együtt a költségvetés adóbevételi oldalát relatíve kevéssé borította fel 2020 – derül ki a Magyar Államkincstár által nyilvánosságra hozott részletesebb adatokból. Ehhez minden bizonnyal hozzátartozik, hogy a Pénzügyminisztériumban évek óta tendenciózusan alultervezik a bevételeket, így azok a békeévekben túlteljesültek. Vélhetően túlteljesültek volna 2020-ban is, ha nem jön közbe a járvány. Ami a három főbb adócsoportot illeti,

a vállalkozások befizetései 95,3 százalékra teljesültek, a lakosság befizetései 97,5 százalékra, a fogyasztáshoz kapcsolt adók pedig 94,4 százalékra.

A bevételkiesés arányaiban ugyan nem volt nagy, de számszerűen mégis százmilliárdokról van szó.

Új sarcokkal kompenzálták a kieséseket

A kiesés annak ellenére jelentős, hogy a kormány új sarcokat is bevetett annak kompenzálására, illetve meglévő közterheket növelt meg. Ennek megfelelően a 2020-as év egyik legjobban teljesítő adóneme a feltámasztott kiskereskedelmi különadó, amelyből semmi forint helyett 55 milliárd forint folyt be.

A bankok járvány miatti megsarcolásának is meg lett az eredménye, ahogy a gépjárműadó önkormányzatokra jutó része elvételének, ez a bevételi forrás így mindjárt 170 százalékra teljesült.

Szintén beváltotta a hozzá fűzött reményeket a bevándorlási különadó: a kormány egy forint bevételt sem várt az immár teljesen nyilvánvalóan propagandacélból kitalált közteherből, és nem is folyt be belőle egy forint se (az előző évekhez hasonlóan).

Nem meglepő módon a turisztikai szektor hatósági leállítása után a turizmusfejlesztési hozzájárulásból várt (egyébként sem jelentős) összeg mindössze negyede folyt be.

Számszerűen komoly érvágás volt a személyi jövedelemadóban (szja) keletkezett 81 milliárdos kiesés, valamint a vállalati nyereségadó (társasági adó, tao) 95 milliárdos kiesése. Ám ezek együtt sem érték el az általános forgalmi adóban (áfa) keletkezett 300 milliárd forintos mínuszt. Amihez ráadásul nyugodtan hozzácsaphatjuk a szintén egyes termékek forgalma után befolyó jövedéki adót, amiben 30 milliárdos mínusz keletkezett.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a legnagyobb kiesés áfában keletkezett, a Fidesz-kormányok 2010 óta szándékosan és deklaráltan a fogyasztási adók (elsősorban az áfa) felé helyezték át az adórendszer súlypontját. Egyrészt itt lehetett (és lehet még) adminisztratív és hatósági eszközökkel a legnagyobb fehérítést (ezzel pedig bevételnövelést) elérni, másrészt politikai szempontból nem mellékes, hogy az ilyen típusú adók terülnek szét legjobban a lakosságon, beszedésüket pedig gyakorlatilag a vállalkozások végzik az állam helyett (minthogy beépülnek a fogyasztói árakba.

A tb-alapokat megütötte a járvány

A kormány alá tartozó központi költségvetésnél már sokkal jobban megsínylették a járványt és a válságot a társadalombiztosítási (tb) alapok, vagyis a nyugdíj- és az egészségbiztosítási kassza. Ezek legfőbb bevételi forrása a munkavállalók által a bruttó bérükből fizetett szociális hozzájárulási adó (szocho) – ha kevesebben dolgoznak és/vagy kevesebbet keresnek, akkor csökken az alapok szocho-bevétele. Ráadásul a kormány szocho-elengedésekkel is támogatta a járvány miatt bajba jutott vállalkozásokat.

A két kassza összesen közel 370 milliárd forint szochobevétel-kiesést volt kénytelen elszenvedni. A tb-alapokat a központi költségvetés összeállításakor igyekszenek nullszaldósra kalibrálni, így nagy hiányok itt nem szoktak jelentkezni. De 2020-ban kiadásuk is több volt a vártnál, így végül 642 milliárd forintos mínuszban zártak. A kiadási többlet nagy része természetesen nem a nyugdíjkasszánál keletkezett, hanem az egészségkasszánál.

Ha már a központi alrendszer alapjainál tartunk, vannak itt más, elkülönített pénzalapok is. Ezek közül érdemes kiemelni a foglalkoztatási alapot, ahonnan az álláskeresési járadékot (a munkanélküli segélyt) is fizeti az állam, illetve ennek része a közmunka-program. Ahhoz képest, hogy válság volt és egész gazdasági szektorokat állítottak le, az alap kiadási oldala csak 5 százalékkal (számszerűen 22 milliárd forinttal) lett nagyobb a tervezettnél. Ehhez az is kellett, hogy

a közmunka-programra a betervezett 140 milliárdnál 15-tel kevesebb ment el.

 

Nem zárt ilyen példásan konzervatív évet a Bethlen Gábor-alap, amelyből a kormány a határon túlra irányuló támogatások jelentős részét fedezi.

Az alap eredeti büdzséjét sikerült 300 százalékra teljesíteni, miután az eredetileg oda szánt 46 milliárd forint az év közbeni módosítgatások után 140 milliárdra gömbölyödött.

A kiadások tették taccsra a büdzsét

Határon túli támogatások nem csak a Bethlen-alapban leledznek a büdzsében, hanem egyéb minisztériumi fejezetek mellett a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál. Apropó külügy: a kiadási oldalon egyértelműen és toronymagasan Szijjártó Péter tárcája a járvány-válság költségvetés legnagyobb nyertese. A minisztérium büdzséje közel négyszeresése hízott a módosításoknak köszönhetően, kiadási összegének változása számszerűen sem elhanyagolható: több mint ezer milliárd forint.

Így lett az évnek bő 300 milliárd forintos kasszával nekifutó minisztériumból több mint ezer milliárd forintos monstrum.

Igaz, a járvánnyal kapcsolatos kiadások jelentős része a külügyminisztériumon ment keresztül, a tárca szerezte be például a sok-sok – és mint utóbb kiderült: fölöslegesen sok, gyanúsan túlárazott – lélegeztetőgépet. Azonban a lélegeztetőgépekre csak bő 300 milliárd forint ment el, vagyis ezek önmagukban nem magyarázzák a tárca büdzséjének felfúvódását. A Pénzügyminisztérium közleménye szerint 2020-ban összesen 614,7 milliárd forintot tettek ki a koronavírus-járványhoz kapcsolódó egészségügyi eszközbeszerzések – de ezek nem mindegyike történt külföldről és a KKM-en keresztül. A teljes összeg mögött gazdaságfejlesztési és beruházásösztönzési, munkahely-teremtési támogatások is vannak. No meg persze gazdaságvédelemnek csak erős fantáziával tekinthető tételek.

A kiadási oldalon a központi költségvetés fejezeteinek körülbelül fele teljesen elszállt

– az uniós fejlesztések finanszírozására szolgáló kereten kívül minisztériumokról van szó. Az élen a külügyminisztérium mellett az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és az innovációs tárca (ITM) állnak.

A kiadások elszállása nem hungarikum, a járvány gazdasági hatásainak ellensúlyozására (és a gazdaság lélegeztetőgépen tartására) a világ legtöbb országa szinte nyakló nélkül szórta a pénzt. A magyar kormány 2020 áprilisában főként átcsoportosításokkal és átcímkézésekkel egy nyílt végű gazdaságvédelmi alapot hozott létre a költségvetésben. Az alapból több mint 3600 milliárd forintot csoportosítottak át lassacskán, de ennek a pénznek nagy jóindulattal is csak a negyede ment közvetlenül gazdaságvédelemre – derült ki a hvg.hu által összegyűjtött adatokból. Persze ha nagyon-nagyon megengedőek vagyunk, akkor az is gazdaságélénkítés, ha az állam eldob az utcán ezer forintot, hiszen azt is megtalálja, és jó eséllyel elkölti valaki. De azért vitatható – és vitatott is – hogy egy pandémia és világválság közepén a stadionépítés-e a legjobb módja a gazdaságélénkítésnek. A határon túli labdarúgásra kiadott pénzeknél pedig talán még az utcán eldobált ezerforintosok is hatékonyabban segítenék a hazai gazdaságot.

Az év végi pénzszórással már 2021-re költöttek

És muszáj megjegyezni, hogy a kormány év végén teljesen a lovak közé dobta a gyeplőt, és féktelen költekezésbe kezdett. A teljes évi 5,6 ezer milliárd forintos hiányból 2,3 ezer milliárd forintot, vagyis közel a hiány felét decemberben könyvelték. A kormány annyira bőkezűen módosítgatta a költségvetést (nem csak decemberben), hogy év végére a kiadási oldal tényleges teljesítései messze elmaradtak a módosított előirányzatoktól.

Ami a teljes központi költségvetést (ebben a tb- és az elkülönített alapok nincsenek benne) illeti:

kiadási összege csak a módosított előirányzat 92,6 százalékára teljesült. De még ez is 160 százaléka az eredeti előirányzatnak

– a fenti grafikonon a teljesítésekkel számoltunk, nem pedig a módosított előirányzatokkal. Egyébként

a december végéig nem teljesült kiadások nem biztos, hogy a költségvetésben maradtak, csak annyi tudható, hogy ténylegesen nem történt meg a kifizetésük hónap végéig, hanem átcsúszott 2021-re.

Ez a pénzforgalmi számolgatás a költségvetés szempontjából majd mellékes lesz, az uniós módszertan szerinti számításnál ezeket a pénzeket vissza kell könyvelni 2020-ra, mivel a kifizetések az az évi keret terhére történnek. Azonban a 2021-re áthúzódó kifizetések (és itt százmilliárdokról van szó) tehermentesítik a 2021-es költségvetést. Ha a kormány december végén még odamódosított valami pénzt valamilyen projektre, akkor azt a pénzt a a 2021-es költségvetés terhére már nem kell odaadni.

A kormány azért kezdhetett gátlástalan pénzszórásba még 2020 végén, mert abban az évben a túlköltekezést még biztosan a járványra lehet fogni. Ugyan az unió 2021-ben sem fogja számonkérni a tagállamokon a 3 százalékos hiánycél tartását, ha az oltás tömegessé válásával és a gazdaság újranyitásával visszapattan a gazdaság – ami meredekségétől függetlenül egészen biztosan jó muníció a sikerpropagandához. Azt viszont már nehezebb lenne eladni a választóknak, miért Európa-bajnok még mindig a magyar költségvetési hiány.

A költségvetési törvény és a kormány árnyékköltségvetése

Jelen állás szerint a Pénzügyminisztérium 2021-re a GDP 6,5 százalékára rúgó hiányt vár a tavalyi 9 százalék után. Ez azonban nem a hivatalos, törvényben rögzített szám, a tárca mintegy mellékesen, az egyik 2020-as havi közleményben pöttyentette el, hogy új, az eredetileg tervezett 2,9 százalékosnál jóval magasabb hiánycélt tűzött ki.

A hiánycél a költségvetés egyik sarokszáma, ennek ellenére nincs hír arról, hogy a kormány be akarná vinni az átírt 2021-es büdzsét az Országgyűlés elé, hogy ott módosítsák a költségvetésről szóló törvényt. A 2010-es hatalomváltás után a Fidesz parlamenti többsége rendkívül széles jogköröket adott a kormánynak a központi költségvetés módosítására, az azon belül végrehajtható átcsoportosításokra. A költségvetés kereteinek és fő számainak meghatározása azonban továbbra is az Országgyűlés jogköre, a bevételi és kiadási összeget például a kormány nem módosíthatja.

Persze ahogy a 2020-as költségvetés mellékelt ábrája mutatja,

a világon semmi következménye nincs, ha a büdzsé végül teljesen máshogy teljesül, mint ahogy a költségvetési törvényben rögzítve volt.

Sőt annak sincs semmi következménye, ha már menet közben látszik, hogy a büdzsé teljesen – a 2020-as esetében bagatell 5,6 ezer milliárd forinttal – elszakadt a költségvetési törvénytől, a kormány mégsem módosíttatja az Országgyűléssel. Az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács hatóságként ugyan nem járhatnak el, de egy-egy rosszalló nyilatkozat ezért összeférne a függetlenséggel. Az országgyűlési frakciók pedig jelezhetnék – a majdnem nullánál – vehemensebben: a költségvetési törvényt nem azért fogadták el, hogy a kormány aztán saját hatáskörben árnyékköltségvetés alapján irányítsa az országot.