Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Tíz éve ilyenkor, amikor átszakadt a gát és vörösiszap öntött el több települést Ajka mellett, még csak sejteni lehetett, hogy nem természeti katasztrófa történt. A felelősöket már aznap elkezdték keresni, a politikusoknak egy hét kellett csak, hogy megmondják, szerintük ki a bűnös, de a bíróság azóta sem jutott el a jogerős ítéletig. Áttekintettük, mi vezethetett el az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar ipari katasztrófájához, és mi történt az azóta eltelt tíz évben.
2010. október 4-én dél után tíz perccel átszakadt a Mal Zrt. Ajkai Timföldgyára 10-es zagytározójának északnyugati sarkánál a gát. A következő negyedórában több, mint egymillió köbméternyi, 7-8 százalék vörösiszapot tartalmazó lúg borította el Kolontár felét és Devecser nagyjából harmadát. Tíz ember meghalt, a Torna-patak és a Marcal teljes élővilága kipusztult, nagyjából 300 házat kellett lebontani. Most, tíz évvel később ott tartunk, hogy a Kúria már bejelentette, idén novemberben folytatják az ügy tárgyalását.
Ajka és környékén jelentős mennyiségű salak és vörösiszap halmozódott fel, ami a technika fejlődésével új tevékenységek nyersanyaga lehetne, ám feldolgozásáig a környezeti potenciált rontja.
Ezt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2005-ben megírt tanulmánya állapította meg. Az ajkai tárolási technika nem egyedi: a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszapot általában körgáttal körülvett medencékben tárolják, Magyarországon négy helyen alkalmazzák ezt a technikát. Később, a vizsgálat alatt elhangzott olyan vád - még Illés Zoltán akkori környezetvédelmi államtitkár is ilyen gyanúról beszélt -, hogy az ajkai tározóban több iszap volt, mint amennyit szabad lett volna, de hogy ez így történt-e, az nem bizonyosodott be tíz év alatt sem. Környezetvédők azt is állították, hogy a zagytározókba más hulladékokat is le szoktak rakni, de ezt a gyanút nem sikerült bizonyítani. Szeptember közepén a vízügyi hatóság ellenőrizte a tározót, és mindent rendben talált.
A közvetlen előzmények közül biztosan csak azt állíthatjuk, hogy 2010 szeptemberének végén és október első napjaiban sokat esett az eső. A Mal Zrt. vezetői szerint ez okozhatta, hogy október 4-én a tározó sarka megcsúszott az agyagos talapzaton, és átszakadt a gát. A Magyar Állami Földtani Intézet később elvégzett egy vizsgálatot, és arra jutottak, hogy elromlott az esővizet elvezető szivattyúrendszer, ezért a vörösiszap felszínét több méter esővíz borította, ez pedig megnövelte a gátra helyeződő nyomást.
Október 4-én 12:10-kor szakadt ki a gát, a zagy a patak folyását követve érte el előbb Kolontárt, majd Devecsert. Ekkor négy halottról lehetett beszámolni - mindannyiukat elsodorták a néha két méter magas hullámok. A következő egy hétben még három áldozat testét találták meg - őket is elsodorta a vörösiszap. A katasztrófát követő egy hónapban rajtuk kívül még hárman haltak meg, az ő haláluk oka a lúg okozta marásos sérülés volt. Összesen 123 ember szenvedett sérülést, a legtöbbjük azért, mert kénytelen volt a vörösiszapban állni, amíg ki nem mentették. Amit ők átéltek, az az égési sérüléshez hasonlít, annyi különbséggel, hogy lassan alakul ki: hosszú percekig állhat az ember úgy a lúgos zagyban, hogy nem érez fájdalmat, de fokozatosan kialakul a lúgmarás, amely akár halálos is lehet.
A felelősök keresése már akkor elkezdődött, amikor a mentőegységek még dolgoztak. Egy nappal a katasztrófa után Illés Zoltán arra kötelezte a Mal Zrt.-t, hogy azonnal állítson le minden termelő munkát, és állítsa helyre a megsérült tározót. A Mal ez utóbbi kérés jogosságát nem vitatta, de ahhoz mindvégig tartották magukat a cég vezetői, hogy a termelés felfüggesztésének nem volt értelme. A munka majdnem két héttel később, október 17-én indulhatott újra.
Azon nem kellett csodálkozni, hogy a felelősöket kereső üzengetés már sokkal az előtt elkezdődött, mint hogy bármit lehetett volna tudni arról, pontosan mi okozta a tragédiát. Orbán Viktor miniszterelnök október 5-én nyilatkozta azt: "élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó". Bakonyi Zoltán, a MAL Zrt. első embere ugyanaznap arról beszélt, hogy a vörösiszap önmagában nem veszélyes, mire Pintér Sándor belügyminiszter megkérte, hogy ha így gondolja, akkor fürödjön meg benne.
De ez még csak egyszerű beszólogatás volt a politikusoktól, aminek elvben nincs következménye. Annál szokatlanabb volt az, hogy 2010 novemberének elején egy kormányhatározatban nevezték a katasztrófa felelősének a Mal Zrt.-t, még mielőtt bármit bebizonyíthatott volna a vizsgálat. Ennek jogi következménye nem volt - maga a határozat amúgy a károk enyhítéséről és a helyreállításról szólt, csak mellékesen közölte, hogy a Mal a felelős -, de 2010-ben még lehetett csodálkozni azon, hogy a kormány a szakértőket és a bíróságot megelőzve sietett közölni, kit tartanak hibásnak.
A politikusoknak természetesen érdekük volt, hogy gyorsan megmutassák, ők csinálnak valamit. Egy parlamenti vizsgálóbizottság a katasztrófa első évfordulójára elkészítette a jelentését, ebben arról írtak, hogy jogi kiskapuk és a hatóságok elnéző hozzáállása is szerepet játszott a tradédiában, több okból:
- Egy 2003-as szabály szerint magának a hulladéktermelőnek kellett elvégeznie a besorolást, veszélyes hulladék-e a vörösiszap, és a Mal azt hozta ki, hogy a lúgtartalom határérték alatti - csakhogy ez a szakvélemény a száraz vörösiszapról szólt, nem arról, amely a lúgos vízzel együtt a tározóba került,
- 2008-ben egy uniós irányelvet hibásan vettek át a magyar jogba, így a vörösiszap nem számított bányászati hulladéknak, azaz a bányakapitányság nem volt felelős,
- a Mal saját katasztrófavédelmi terve 300 ezer köbméter folyadék kiömlésével számolt, és azzal, hogy a lakott területet nem éri el a zagy.
- Azt is megírták, hogy az ajkai, a devecseri és a veszprémi jegyző is a saját hatáskörének hiányát állapította meg a baleset után, csak 2010 decemberében rendeződött a kérdés, amikor a Fővárosi Ítélőtábla a környezetvédelmi felügyelőséget jelölte ki illetékesként.
De mindez jogilag nem jelentett semmit, az ügyészség 2012 őszére rakta össze a vádiratot. Innentől az ügy a következőképp nézett ki:
- 2012. szeptember 24-én elkezdődött a per első fokon, a 15 vádlott mind a Mal korábbi vagy akkori alkalmazottja volt, a vezérigazgatótól a szivattyúkezelőig, az üzem működését engedélyező vagy elnéző állami hivatalnokok felelőssége nem merült fel.
- 2013. február 4-én az egyik ülnök személye megváltozott, ezért 26 tárgyalási nap után nagyjából tízezer oldal iratanyagot kellett újratárgyalni. Később a büntetőtanács összetételének megváltozása miatt még egyszer elölről kellett kezdeni a tárgyalást.
- 2015-ben az ügyészség több ponton módosította a vádat.
- 2016. január 28-án első fokon felmentették mind a 15 vádlottat, a törvényszék szerint altalaj eredetű stablitásvesztés volt a katasztrófa oka. Ez nem természeti katasztrófát jelent, hanem azt, hogy a tároló tervezésénél és kivitelezésénél voltak hibák, csak azt nem azok követték el, akik ellen a vádiratot beadták.
- 2017. február 6-án másodfokon hatályon kívül helyezték az elsőfokú ítéletet, mert a törvényszék több eljárási szabályt megsértett.
- 2019. február 4-én a megismételt elsőfokú eljárásban a 15 vádlott közül tízet találtak bűnösnek.
- 2019. december 13-án másodfokon súlyosabb ítéletek születtek: az elsőrendű vádlottat, B. Zoltánt, a Mal Zrt. egykori vezérigazgatóját négy év, a másodrendű vádlottat, D. Józsefet, a cég egykori műszaki igazgatóját három év végrehajtandó börtönbüntetésre ítélték közveszélyokozás és a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt. Ez az ítélet sem jogerős.
Eközben folytak a kártérítési perek is, ezeken több esetben is kimondák a cég felelősségét. A MÁV is pert indított a Mal Zrt. ellen: 369 millió forintot fizethetett a cég a vasúttársaságnak, mert a vörösiszap másfél kilométeren elmosta a vasúti síneket. Az pedig az egészen abszurd mellékszál volt, hogy a UPC - később adminisztrációs hibára hivatkozva - 65 ezer forintot követelt egy ügyfelétől, aki nem adott vissza egy modemet, amelyet elsodort a vörösiszapár.
De eközben a Mal Zrt. sorsa is megpecsételődött.
2010-ben még szokatlan volt, hogy fontos törvényeket néhány nap alatt átnyomjanak a parlamenten, de a lex Malt már egy héttel a baleset után, 2010. október 11-én megszavazták. Ez a jogszabály azt tette lehetővé, hogy a gazdasági társaságokat honvédelmi érdekből állami irányítás alá vonhassák. A MAL állami felügyelete 2011. július 1-jéig tartott, ez idő alatt kormánybiztos hagyta jóvá a cég összes vagyoni kötelezettségvállalását, és a katasztrófavédelmisek ellenőrizték a vállalat működését.
Ugyan ez az időszak véget ért, de a Malt anyagilag megroppantotta a vörösiszap-katasztrófa és az azt követő néhány hónap. A katasztrófával közvetlenül összefüggő költségei 3,5 milliárd forintot tettek ki, 2,5 milliárd forintot az üzemzavar miatt kellett kiadni, további 3 milliárdot pedig a bankok vontak ki a cégből. Emellett közel 1,5 milliárd forint tartozást halmozott fel a vállalat a Bakonyi Erőművel szemben. De ez mind eltörpült a 135 milliárd forintos környezetvédelmi bírság mellett - ami még akkor is fenyegető volt, ha ekkoriban még nem volt jogerős.
A tulajdonosok már 2012 februárjában bejelentették, hogy ezer forintért eladnák a cég felét a kormánynak, de erről nem jutottak el megállapodásig. A kormány 2012 szeptemberében ajánlatot tett a cég egészének megvásárlására, egy héttel később pedig stratégiailag kiemelt jelentőségű vállalatnak minősítette a Malt. 2012 decemberére mind a négy érintett bank visszajelzett, támogatják a Mal reorganizációs programjának végrehajtását.
2013. február 27-én a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium bejelentette, hogy a Mal a reorganizációs terv ellenére sem rendezte a tartozásait, ezért a hitelezők türelme elfogyott, a cég működtetését a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.-n keresztül az állam veszi át. Két nappal később, március 1-jén a vagyonpolitikáért felelős államtitkár, Hegmanné Nemes Sára azt közölte: egy új, állami cég jön létre a felszámolás során, amely átveszi a gyárat az eszközökkel és a dolgozókkal együtt. Ez lett a Nemzeti Mal-A Zrt., amely nem volt egy nagy sikertörténet: 2013-ban 300 millió, utána 0 forint árbevétele volt, 2018-2019-ben pedig már 10 milllió forint fölötti a vesztesége.
A Mal eszközeit a katasztrófa előtt nagyjából 30 milliárd forint értékűre becsülték, ehhez képest 2014-ben 17 milliárdért sikerült eladni azokat. A termelésben ekkor már csak nagyjából 500 embert foglalkoztattak, feleannyit, mint 2010-ben. Az pedig 2016-ban derült ki, hogy a Mal több berendezését és szolgálati lakását nem sikerült még értékesíteni,
ahogy eladásra várt 30 ezer köbméter vörösiszap is.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
