Jelen cikkben a hvg.hu hasábjain 2020. május 21-én megjelent, „Így kormányozta a Fidesz 10 év alatt az országot válságtól válságig” című írásra reagálok. A cikk egyes állításai számos helyen elferdítik a valóságot. A szerző a magyar gazdaság 2010-es tragikus állapotát és a 2000-es évek gazdaságpolitikai kudarcait nem említve olyan színben igyekszik feltüntetni az elmúlt 10 év gazdaságpolitikai lépéseit, mintha azok sorozatos kudarcokhoz vezettek volna. A tények épp az ellenkezőjét mutatják: Magyarország hajtotta végre az Európai Unió egyik legsikeresebb válságkezelését, és a 2008-as válság előtti gazdaságpolitikai és makrofinanszírozási kudarcsorozatot sikerült kezelni az utóbbi 10 évben. Alábbiakban 9 pontban világítok rá az idézett cikk félrevezető megállapításaira, és fejtem ki érveimet azok ellenkezőjének alátámasztására.

1) Magyarországon 2010 után kezdetét vette a válság valós kezelése, amely a megszorításokra épülő politika helyett kreatív, célzott intézkedésekre épült.

Az idézett cikk állítása szerint „a 2010 utáni első évek az elhibázott válságkezelésről szóltak”. A szerző arra nem tért ki, hogy milyen örökségből indult az évtized. A 2000-es évek gazdaságpolitika hibasorozata miatt a világ egyik legsérülékenyebb gazdaságaként érte a magyar gazdaságot a válság. 2008 őszén a válság első hullámában azonnal az államcsőd szélére került az ország, és az IMF és az Európai Unió hitelének felvételére kényszerült. A külső forrásokon alapuló, devizában történő eladósodottság gúzsba kötötte a háztartásokat és az államháztartást is. Ebből a kiinduló helyzetből kellett újraélesztenie a 2010-ben felálló új kormányzatnak a gazdaságot.

2) Szemben a korábbi kormányok felelőtlen költekezésével, 2010 után sikerült stabilizálni a költségvetési hiányt, így az 2012-től folyamatosan 3 százalék alatt alakult.

A 2010-et követő gazdaságpolitikai fordulat egyik kulcseleme a költségvetés stabilizálása volt. Ennek részeként sikeres adóreformot hajtott végre a kormány, amelynek következtében a munkát terhelő adók helyett a fogyasztást terheló adókra helyeződött a hangsúly. Emellett az adóelkerülés csökkentésének irányába tett lépések (pl. online pénztárgépek és EKÁER rendszer bevezetése, egykulcsos jövedelemadó), a közterheket jobban megosztó szektorális adók bevezetése mind támogatták a stabil költségvetést. Mindezt 2013-tól támogatta a jegybank által végrehajtott monetáris politikai fordulat. Az alapkamat érdemi csökkentésén keresztül a kamatkiadások jelentős mérséklődtek, ami segítette az államháztartás konszolidációját. A 3 százalék alatt tartott deficit lehetővé tette, hogy a GDP-arányos bruttó államadósság ráta a 2010 közepén megfigyelhető 84 százalék körüli szintről 2019 végére 67 százalék alá csökkent.

3) Vége az „eredendő bűnnek”: megszüntette a kormány és az MNB a lakossági svájcifrank-hiteleket, és az államadósság devizaarányát érdemben lecsökkentette

2010-ben a magyar gazdaság mozgásterét a nagy arányú devizaadósság szorította minimálisra. A lakossági svájcifrank-devizahitelek 2014-es forintosítása a magánszektor mérlegéből kivette az árfolyamérzékenységet, és lehetővé tette a hitelek hazai kamatokhoz kötődő árazását. A devizahitelezés súlyos társadalmi, pénzügyi stabilitási problémákat okozott, ami gúzsba kötötte az országot. Az államháztartásban elsősorban az önfinanszírozási programnak köszönhetően a hazai állampapírt tartó külföldi szereplők aránya 66 százalékról 40 százalék alá csökkent, az államadósság egykor 50 százalékos devizaaránya pedig 20 százalék közelébe mérséklődött. Mindezekkel megszabadultunk a 2000-es évtizedben felhalmozott eredendő bűntől, a devizaadósságtól.

4) Az utóbbi évtizedben a magyar gazdaság felzárkózási pályára állt, és végre megvalósult az egyensúly és növekedés politikája.

Az előző pontokban bemutatott makrogazdasági egyensúlyt javító intézkedéscsomagok mellett a gazdaság a Nyugat-Európához történő felzárkózási pályára állt. A magyar gazdaság a válságkezelést és a monetáris politikai fordulatot követően, 2013-tól 2019-ig éves átlagban 2,3 százalékponttal nőtt gyorsabban az euróövezeti országok átlagánál. Idén a vírus hatására ez az olló tovább nyílt az Európa élmezőnyébe tartozó első negyedéves hazai GDP-adatok alapján. Szemben az euróövezet gazdaságának 3 százalékot meghaladó mértékű visszaesésével, hazánkban éves összevetésben továbbra is 2 százalék feletti ütemben tudott növekedni a gazdaság. Ez jól jelzi a magyar gazdaság válságra való felkészültségét és válságállóságát.

5) Közel 850 ezer új munkahely jött létre az elmúlt évtizedben, aminek köszönhetően a munkanélküliségi ráta historikusan alacsony szintre csökkent.

A hvg.hu-cikk szerzőjének véleményével ellentétben az elmúlt évtized kedvező munkaerőpiaci folyamatait és az annak eredményeként kialakult közel teljes foglalkoztatottságot hatalmas sikernek érdemes tekinteni. Közgazdaságilag értelmetlen a foglalkoztatás ilyen mértékű bővülését és a bérek (reálbérek) érdemi emelkedését kudarcnak beállítani. Különösen, mert a foglalkoztatottak számának 850 ezres emelkedése a költségvetési hiány és az államadósság jelentős csökkenése mellett jött létre, nem pedig nagy deficit felhalmozása mellett. A foglalkoztatás történelmi növekedése a munkaerőpiaci intézkedések sorozatának eredménye. A koronavírus-járvány munkaerőpiaci következményeinek enyhítése, a munkahelyek megőrzése érdekében pedig ismét számos intézkedést hozott a kormány. Az eddig beérkező adatok alapján Magyarország nemzetközi összevetésben azon országok közé tartozik, ahol a vírusválság hatására kevésbé nőtt a munkanélküliségi ráta. A cél és az elv ebben a válságban is ugyanaz: az egyensúly megőrzése melletti munkahelyvédelem és foglalkoztatásbővítés.

6) Az elmúlt 10 év során a jövedelmek dinamikusan nőttek, az alacsonyabb jövedelműek helyzete jelentősen javult.

Az elmúlt években jelentős jövedelemnövekedés történt Magyarországon. Ehhez a gazdaság egészséges növekedése és a minimálbér, valamint a garantált bérminimum emelése számottevően hozzájárult. A bérdinamika az átlagbér alatt fizető ágazatokban jellemzően magasabb volt, mint az átlagbér felettiekben. Így az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban jelentős béremelkedés volt megfigyelhető az elmúlt évek során. Az Eurostat adatai alapján 2018-ban – a hvg.hu cikkében szereplő 106 ezer forinttal szemben – 156 ezer forint volt a medián jövedelem Magyarországon. Ha mindemellett pedig a – kiadási lehetőségeken alapuló – deprivációban élők arányát is tekintjük, akkor érdemes kiemelni, hogy hatalmas javulással jellemezhető az évtized. Az arány 2010-ben 23,4 százalékon állt, ahonnét napjainkra 8,4 százalékra csökkent a mutató. Tehát a szegényebb háztartások jóléti helyzete is jelentősen javult Magyarországon az utóbbi 10 év során.

7) Az inflációs célkövető rezsimben a Magyar Nemzeti Banknak nincs és nem is lehet árfolyamcélja.

Az idézett cikk szerzője kifogásolja, hogy a jegybank nem avatkozott közbe a forint gyengülése esetén, ami szerinte Magyarország nagyobb sérülékenysége miatt következett be. Az állítás több sebből vérzik. Egyrészt Magyarországon már 2008 februárja óta nincs árfolyamsáv, ezzel árfolyamcél sincs. Nem is lehet, mert ha egy jegybank inflációscél-követő rendszerben működik, akkor törvény szerinti mandátuma, hogy ennek az elsődleges célnak megfelelően alakítsa a monetáris politikáját. Egy ilyen monetáris politikai rezsim – a nemzetközi jegybanki gyakorlattal összhangban – csak és kizárólag szabadon lebegő árfolyamrendszer mellett működhet. Az árfolyam alakulását a jegybank kizárólag az inflációs folyamatokra gyakorolt hatásán keresztül értékeli. Mivel az évtized jelentős részében nulla százalék körül volt az inflációs ráta Magyarországon, a jegybank törvény szerinti mandátuma elérése céljából lazított a monetáris kondíciókon. A monetáris politika cél szerinti sikerét jól jelzi: 2017 óta a toleranciasávon belül van az infláció, ezzel a hazai inflációs célkövetés történelmében a leghosszabb ideje teljesül a jegybank elsődleges célja.

8) A hazai gazdaságpolitika kellő mozgástérrel rendelkezik a jelenlegi válság kezelésére.

A kormány és a jegybank idáig a GDP 18-20 százalékát kitevő gazdaságvédelmi intézkedésekről döntött. Mindezt az tette lehetővé, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozók a fiskális és monetáris politika közötti összhangot megteremtve, megfelelően használták ki a gazdaság prosperitásának éveit. Az államadósság és az ország külső sérülékenysége érdemben csökkent, a jegybank pedig – szemben a globális trendekkel – 2019-re GDP-arányosan 25 százalék közelébe szűkítette mérlegét. Mindezek megfelelő mozgásteret biztosítottak arra, hogy a koronavírus gazdasági következményeinek enyhítésére összeállított csomag GDP-arányosan a legnagyobbak között van a világon.

9) A historikusan alacsony alapkamat hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság erősebb pozícióból néz szembe a koronavírus-válsággal.

2013-tól az MNB jelentős fordulatot vitt véghez a monetáris politikában: az irányadó kamatot historikusan alacsony szintre csökkentette, a Növekedési Hitelprogram elindításával pedig növekedésbe fordította az addig évente 5 százalékkal zsugorodó kkv-hitelezést. A finanszírozási költségek mérséklése jelentős impulzust adott a vállalati beruházásoknak, ami a hazai gazdasági növekedés egyik motorjává vált. Nagy hiba lett volna magasabb kamatokkal a válság előtt fékezni a magyar gazdaságot, mert a fékezés magasabb munkanélküliséggel, alacsonyabb bérekkel, lassított növekedési ütemmel súlyosabb válságot eredményezett volna. A jelenlegi gazdasági helyzet kezelésére pedig az alacsony kamatok mellett is bőven maradt mozgástere a jegybanknak. 2020-ban a világ monetáris politikai döntéshozói már elsősorban nem kamattal, hanem eszközvásárlásokkal és a jegybanki mérleg alakításával operálnak. A korábbi években az MNB szűkítette mérlegét, és szerkezetét úgy optimalizálta, hogy most legyen mozgástere szükség esetén kihasználni mérlegbővítő potenciálját.

Összességében elmondható, hogy 2010-et követően a hazai gazdaságpolitika tragikus helyzetből indulva, sikeresen kezelte a válságot. Innovatív lépéseivel felzárkózási pályára állított a magyar gazdaságot, és eközben visszaállította a makrogazdasági egyensúlyt. Ennek köszönhetően az elmúlt években egészséges szerkezet mellett, tartós növekedési többletet sikerült elérni az eurózónához képest, és a magyar gazdaság 2008-as állapotával szemben stabil pozícióban néz szembe az újabb globális válsággal.