Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kevés ügyben tudott a Fidesz olyan alapos, hatékony, igazi újdonságokat hozó reformer lenni, mint a magyar korrupció átalakításában. A NER tíz évét összegző sorozatunk mostani részében az előző évtized korrupcióval foglalkozó kutatásait mutatjuk be: ha ezeket egymás mellé rakjuk, látjuk, hogyan épült teljesen új alapokra a rendszer.
Ritkán látni annyira szomorú számokat, mint amiket szerda este az Európai Bizottság közzétett. Mostanra összesítették ugyanis a korrupcióról készített 2019. decemberi Eurobarométer felmérés eredményeit, és arra jutottak:
az egész EU-ban a magyarokat zavarja a legkevésbé a korrupció.
Egész pontosan amíg az EU-polgárok 69 százaléka tartja elfogadhatatlannak a korrupciót, nálunk ez az arány 38 százalék.
Pedig nem arról van szó, hogy a magyarok azt hinnék, nálunk nincs is korrupció:
- 87 százalék szerint az országban széles körben elterjedt a korrupció,
- 57 százalék szerint nőtt is az elmúlt három évben,
- 77 százalék véli úgy, hogy ez az üzleti kultúránk része,
- 73 százalék pedig egyenesen azt gondolja, az üzleti siker egyetlen módja az, ha vannak politikai kapcsolatok.
Vagyis egész egyszerűen úgy néz ki: tudjuk, hogy korrupt országban élünk, de megszoktuk.
„A piac türelmetlen, és mihamarabbi hatékony fellépést vár a kormánytól”.
Ez a mondat a Transparency International (TI) 2010-es korrupciós jelentésében szerepelt. Joggal vártuk akkoriban, hogy az újonnan hatalomra került kormány majd más utat jár be, mint az elődeik, hiszen az MSZP-s vezetésű kormányokat is sokan érezték korruptnak.
2009-ben a Bajnai-kormány minimálisan javított a Gyurcsány-korszak végének számain, a TI listáján az EU 11. legkorruptabb állama voltunk. Az akkori kutatások egyetértettek abban, mi a gond oka: túl enyhe büntetésekkel megúszható a korrupció, és a szoros kapcsolati hálók akadályozzák a javulást. Ilyen helyzetben vette át a hatalmat a Fidesz.
Ők aztán valóban egészen újat hoztak: szisztematikusan, hosszú évek kitartó munkájával teljesen átépítették a korrupció rendszerét. A Transparency a 2019-es jelentésében már úgy fogalmazott: „A korrupció a rendszer része lett, és nem mellékhatása”. Az eredmény látszik a számokon is: most már az EU második legkorruptabb országa vagyunk, már csak Bulgáriában rosszabb a helyzet.
2010–2014: Az állam foglyul ejtése
A 2010-es évek első felének korrupcióval foglalkozó anyagaiban az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés a state capture. Ezt az állam foglyul ejtésének szokás fordítani, de sokkal precízebb, ha körülírjuk:
a politikusok nem megsértik a törvényeket, hanem saját érdekeiknek megfelelően átírják azokat.
Ennek az egyik eleme az volt, hogy azokba a szervezetekbe, amelyeknek a feladata a gazdaság tisztaságának ellenőrzése, a NER iránt elkötelezett embereket neveztek ki – állt szinte minden akkori korrupcióelemzésben.
Példaként gyakran felhozták az Állami Számvevőszéket, amelynek 2010-ben Domokos László addigi fideszes képviselő lett az elnöke, a Legfőbb Ügyészséget, élén Polt Péter egykori fideszes képviselőjelölttel, valamint azt, hogy 2015-ben átalakították a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetését, az elnöksége államtitkári feladat lett. Nem maradt ki a törvények átalakítása sem, az információszabadságról szóló törvény 2013-as átírásával például bevezették a „visszaélésszerű adatigénylés” fogalmát, 2015-ben pedig fizetőssé tették az adatigénylést. Meghoztak olyan törvényeket is, amelyek egy-egy területen növelték a korrupciós kockázatot, sokat emlegetett példája ennek a tao-rendszer átalakítása vagy a trafiktörvény, még később a letelepedési államkötvények rendszere.
Az első lépések között tették átláthatatlanabbá a közbeszerzéseket is. 2011-ben döntöttek úgy, hogy ha egy tender értéke nem éri el a 25 millió forintot, akkor hirdetmény nélküli eljárást lehet lefolytatni. Nem sokkal később az Átlátszó gyűjtötte össze, hogy az eredmény az lett, ami várható volt, a rendszer első három évében közel hatmilliárd forintot osztottak szét 24,9 milliós pályázatokon. Az abszolút bajnoka ennek a Győri Törvényszék volt, amely az épületét öt darab, egyenként 24 999 999 forintos hirdetmény nélküli közbeszerzéssel újíttatta fel, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pedig a korrupció megelőzésének PR-kommunikációs feladataira kötött szerződést 24,9 millióért.
2014: Kinyílik a brüsszeli pénzeszsák
Egy meggyengült intézményi rendszer fogadta azt, hogy 2014-ben elkezdődött az új uniós költségvetési ciklus. Természetesen már a 2007–2013-as időszak pénzeire is lehetett pályázni, de az igazán nagy pénzszórás ekkor kezdődhetett. Abban teljes a szakértők egyetértése, hogy a korrupciós kockázatokat jól mutatja, mennyi közbeszerzés zajlik egyetlen pályázóval –
nálunk 2019-ben 42 százalékban nem volt verseny.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF arra jutott, hogy 2014 és 2018 között egy országban sem volt annyira magas az elcsalt EU-pénzek aránya, mint itt. A vizsgált négy évben ide utalt uniós támogatások közel 4 százalékát visszakérték, ami közel a duplája a listán második Szlovákia arányának.
2013–2020: Elveszíti közpénz jellegét
Az elsőként a Transparency 2015-ös beszámolójában jelent meg, hogy a magyarországi korrupció lényege a közpénzt magánpénzzé alakítani. Egy évvel később már jogi szöveggé vált ugyanez – Bánki Erik fideszes képviselő az MNB alapítványainak vagyonáról szóló törvénymódosító javaslatba írta bele, hogy „az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét”.
Más esetekben még csak törvényt sem kell írni, elég a közbeszerzéseken kiszórni a pénzt. Mindezt teljesen törvényesen lehet megtenni, hiszen néhány kormányközeli nagyvállalkozó cégei mostanra már elég erősek lettek ahhoz, hogy a riválisaiknál jobb ajánlatokat tudjanak adni.
A Corruption Research Center Budapest nemrég publikált felmérésében úgy számolt: az MGTS+, azaz „Mészáros, Garancsi, Tiborcz, Simicska és társaik” kódot kapó kormányközeli cégek 2005 és 2010 között a közbeszerzéseken kiosztott pénz 0,4-1,8 százalékát nyerték el, 2013-ban már 17 százaléknál tartottak, 2019-re 21 százalékig jutottak, idén január és április között pedig 27 százalékon álltak.
Ma pedig ott tartunk, hogy a Válasz Online számítása szerint a NER mai kedvenc vállalkozói 2015 óta legalább 220-230 milliárd forint hasznot értek el 2015 óta, ami hétszer annyi, mint amennyinek Simicska Lajos cégei 2015 előtti hasznát becslik.
| A bíróságok még kitartanak |
Akadnak azért pozitívumok is. Azt a Transparency legfrissebb, 2019-ről szóló jelentése is kiemelte, hogy a bíróságok még őrzik az autonómiájukat, sőt, néha az ügyészség sem hagyja futni a kormánypárti képviselőket – igaz, eddig csak vádemelésig jutottak el. Azt a téma szinte minden szakértője elismeri, hogy a politikán kívüli korrupció kezelésével nem állunk rosszul, a NAV sikeresen fehéríti a gazdaságot, de rendőrségi vesztegetésből is kevesebb van, mint eddig. |
A jövő: Üzenjünk Brüsszelnek!
Az, hogy valami nincs rendben Magyarországon, feltűnt az uniós döntéshozóknak is. Egyre többen vetik fel azt, hogy a jogállamisághoz kellene kötni az EU-támogatásokat – a magyar kormány ezt nem meglepő módon elutasítja, de még nagy viták lesznek erről, amíg el nem készül a következő EU-s költségvetés. A kormány szerint a szuverenitásunkat sértené ez meg. Ugyanezt az érvet vették elő akkor is, amikor az uniós ügyészség létrehozásáról volt szó. Jelenleg az OLAF csak javaslatokat tehet, a vádemelésről a nemzeti ügyészség dönt. A Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) múlt héten közzétett jelentéséből pedig az derült ki: két ország van csak, ahol még annál is kevésbé foglalkoznak a korrupcióellenes javaslatokkal, mint itt.
Hosszú évek kitartó munkájával küzdöttük le magunkat a korrupciós lista aljára
