Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A forint gyengülése miatt hibáztatták már a médiát, hivatkoztak a szilveszteri buliból józanodó spekulánsokra, de azt is mondták, hogy örülnünk kellene a gyengülésnek. Összegyűjtöttük, hogy az elmúlt évtizedek nagy forintgyengüléseire mit reagáltak a politikusok és a gazdasági döntéshozók.
2003: Jó is a gyenge forint
2003 nyara óriási forintgyengüléssel kezdődött: június első napjaiban 245-250 forintról tíz nap alatt 268,5-re ugrott egy euró ára – akkor még ez volt az új történelmi mélypont. Az árfolyam esésének oka egyértelmű volt: a Járai Zsigmond vezette MNB és a Medgyessy-kormány közös döntéssel június 4-én eltolta a forint ingadozási sávját (azaz a sávot, amelyből ha kilép az árfolyam, be kell avatkozni – ezt a rendszert végül 2008-ban törölték el), a kormány pedig ezzel együtt 76 milliárd forintos „takarékossági intézkedést” jelentett be, ezt pedig a vártnál sokkal rosszabbul fogadta a piac.
| Így számoltunk |
| A cikkünkben – a 2010-es eset kivételével – azokat az eseteket mutatjuk be, amikor a forint újabb történelmi mélypontra került. Az MNB adatait vettük figyelembe, méghozzá az euróhoz képest mért napi középértéket. Ez a szám általában egy kicsit az alatt van, ami a médiában történelmi mélypontként megjelenik, a hírekben ugyanis az is szerepel, amikor egy napon belül van egy-egy kiugró szám, de a nap egészében alacsonyabb az átlagos árfolyam. Például ezekben a napokban szinte minden nap 338,4-338,7 körül van a mélypont, a 24 órás átlag viszont 337,6-337,9 közötti. |
A döntést azzal indokolták, hogy a gyengébb forintra szükség van, mert ez jelent nagyobb biztonságot azoknak, akik külföldre adnának el termékeket. Járai és a kormány is úgy számolt, hogy a 240-nél erősebb forint már káros volna a gazdaságunk számára.
Egy héttel később Járai már arról beszélt, hogy meg kell védeni a 250-es árfolyamot, az MNB 6,5-ről 7,5, majd egy héttel később 9,5 százalékra emelte az alapkamatot. A hónap végén viszont már azt magyarázta a jegybankelnök, hogy elhibázott volt az időzítés és a kommunikáció is, ennek hatására amikor már épp megnyugodni készült volna a piac, újra beszakadt a forint. Szép lassan aztán megnyugodtak a kedélyek, 260 körül stabilizálódott az árfolyam, a kormány pedig megígérte: 250-260 forint körül lesz az átváltási arány, amikor 2007-ben vagy 2008-ban bevezetjük az eurót.
2003: Spekuláció
2003 végén egy rövid időre újabb történelmi mélypontra ért a forint: december 2-án 272 forintba került egy euró. Ezt akkoriban külföldi pénzügyi spekulációkkal magyarázta nemcsak a kormány és a jegybank, hanem független elemzők is. Az MNB és a kormány közösen lépett: kiadtak egy nyilatkozatot, hogy az MNB minden lehetséges eszközzel megakadályozza a forint gyengülését, és már ez önmagában elég volt arra, hogy pár nap alatt 262-ig visszamenjen az árfolyam. Segített az is, hogy épp a spekuláció után érkeztek kimondottan jó adatok a magyar gazdaságról.
2006: Majd a kamatcsökkentés segít
2006 júniusának elején 260 volt az árfolyam, a hónap közepére azonban új történelmi mélypontra, 272-re gyengült a forint. További két hét telt el, és már 282 forintot kellett adni egy euróért. A közvélemény akkoriban arra figyelt, hogy Gyurcsány Ferenc egy hónappal a választási győzelem után megszorításokat jelentett be, de az igazi gyengülést nem ez okozta, hanem az, hogy a miniszterelnök a Reutersnek arról beszélt: elmozdulhat a forint az árfolyamsáv közepe, 282,36 felé. Ezt azonnal be is árazta a piac, a forint a nyilatkozat idején 264-es árfolyamnál tartott, pár héttel később már 282,69-nél.
A kormány kitartott a gazdaságpolitikája mellett – mindezt azzal indokolták, hogy ha javul a gazdasági teljesítmény, akkor csökkenhetnek a kamatok. Ezzel ellentétesen sok elemző azt várta, hogy az MNB nagy kamatemelésbe kezd, hogy nyugtassa a befektetőket. De a jegybank óvatos volt: június és október között öt lépésben emelte 6-ról 8 százalékra az alapkamatot.
2009: Szenvedés a világválságban
2009 első munkanapján 265 forintba került egy euró, január 13-án már 281-nél járt az árfolyam. 23-án már 287-nél tartottunk, február 4-én pedig először meglett a 300,00-s napi középárfolyam. Minimális megnyugvás után folytatódott a zuhanás: végül a március 6-i 316,00 lett az új mélypont.
Persze a világgazdasági válság egyik legmélyebb pontján csak az volt a kérdés, hogyan lehet menteni, ami menthető. A befektetők menekültek azokból a devizákból, amelyek mögött nem érezték stabilnak a gazdaságot. Vagyis a világ gazdasága is nagy bajban volt, de ezen belül Magyarország is kimondottan sérülékenynek számított. Az MNB még azon volt, hogy az előző őszi vészkamatemelését leépítse, közben interveniált, amikor elérte a forint a 300-as szintet, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pedig 150-200 milliárd forintos kiadáscsökkentést ígért. Végül a tavasszal nyugodtak meg kicsit a kedélyek, amikor már lehetett tudni, hogy Bajnai Gordon lesz az új kormányfő, és neki elhitték a piacokon, hogy komolyan gondolja a gazdaságpolitikai szigort. Az árfolyam előbb beállt 295-300 körülre, majd a nyárra már 265-270-re tért vissza.
| 2010: A legendás Kósa-nyilatkozat |
Ritkán ér el akkora bravúrt egy politikus, hogy egyetlen nyilatkozatával akkorát rontson az árfolyamon, mint Kósa Lajos 2010 júniusában. A Fidesz alelnöke alig egy héttel az után, hogy megalakult a második Orbán-kormány, arról beszélt, hogy államcsőd közeli az ország helyzete, és „a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg”. Nem volt jó ötlet: a forint árfolyama aznap 274-ről 281-ig szakadt be, a következő munkanapon pedig már 287-nél tartott. Ez nem volt történelmi mélypont, de két munkanap alatt addig sem, azóta sem volt ekkora beszakadás (2008-ban, amikor nem sokkal kerültük el az államcsődöt, volt ennél nagyobb napi esés, de ott másnapra korrigált a forint). |
2011: Nemzetközi támadás!
2011 őszén az eurózónában egyre nagyobb volt a félelem attól, hogy a görög gazdaság összeomlik, egy ilyen helyzetben pedig megint azok az országok kerültek bajba, amelyek amúgy is sérülékenyebbek voltak, így jártunk mi is. Előbb másfél hónap alatt 271-ről 295 forintra ugrott az euró ára, majd novemberben 316,23 lett a történelmi mélypont. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszer ekkor bejelentette, hogy a kormány mégis tárgyalni fog az IMF-fel, és ez elég volt arra, hogy 305-ig visszaküldje az árfolyamot.
Aztán másfél héttel később ez az erősödés semmivé vált, amikor a Moody’s bóvli kategóriába sorolta át a magyar gazdaságot. A kormány arról kezdett el beszélni ez után, hogy spekuláció és nemzetközi támadás folyik az ország ellen, a Simor András vezette MNB pedig két kamatemeléssel próbált segíteni.
A jegybank lépése, valamint a kormány és az IMF közeledése arra elég volt, hogy 300 közelébe kerüljön a forintárfolyam, 2012 első négy munkanapján viszont 321,93-ig zuhant. Ebben benne volt az is, hogy a görög helyzet miatt nem lehetett nyugodt egész Európa, de az is kérdéses volt, hogy lesz-e Magyarország–EU/IMF megállapodás. Mindenesetre a kormánypárt szerint annyi történt, hogy „amikor visszajöttek a szilveszteri buliból a brókerek, akkor újra támadásba lendültek”.
2018: Csak a sajtó fújja fel
2018-ra már hozzászokhattunk ahhoz, hogy a forintárfolyam grafikonja évek óta úgy néz ki, mint egy nyílegyenes, vízszintes vonal, 315-ös szint körül. Azon a nyáron aztán kezdődött az újabb gyengülés: szép lassan 330,04-ig gyengült az árfolyam. A „szép lassan” itt most különösen fontos része a mondatnak, az ugyanis, ahogyan mostanában romlik a forint, egészen más, mint ami 2003 és 2012 között történt. Akkor egyszeri sokkok okozták általában a gyengülést, és egy napon belül akár 5-8 forintot is ugrált az árfolyam. Most annyi történik, hogy a világgazdaság helyzete fokozatosan egyre bizonytalanabbá válik, a befektetők inkább oda viszik a pénzüket, ahol magasabbak a kamatok, mint nálunk, az MNB pedig nem emel kamatot. Így nem egyszeri nagy romlást látunk, hanem több év leforgása alatt gyengül a forint 320-ról már lassan 340 közelébe.
Amikor ezzel először szembesültünk, 2018 nyarán, a kormány úgy reagált, hogy „ez egy médiahack”, csak a sajtó fújja fel, ami történik, egyébként is, az ország gazdasági teljesítménye jó. A most már Matolcsy György vezette MNB pedig ebben az időszakban ismertette meg a sajtóval azt a mondatát, amelyet azóta is minden alkalommal elismételnek, amikor az árfolyamról kérdezik őket: „az MNB egyetlen horgonya az infláció, elsődleges célja az árstabilitás”.
2019-2020: Itthon kéne nyaralni
2019 közepétől tovább folytatódott a lassú gyengülés. Ekkor előbb eljutottunk oda, hogy teljesen természetes lett a 330 forintos euró, nem sokkal később pedig már ott tartottunk, hogy kimondottan nagy erősödésnek számított, amikor csak 330-nál járt az árfolyam, sokkal gyakoribb volt a 335 forint körüli euró. Az ok ugyanaz, mint egy évvel korábban: bizonytalan nemzetközi környezet, az MNB pedig rekordalacsonyan tartja az alapkamatot. A magyarázatok is hasonlók, a jegybanké például hónapok óta nagyrészt szó szerint ugyanaz minden egyes kamatdöntés indoklásakor. Nem mondtak mást akkor sem, amikor 2019 novemberében már 337-nél jártunk, és akkor sem, amikor 2020 januárjában még ennél is gyengébb lett a forint. Jelenleg a napi középárfolyamban a történelmi mélypont a 2020. január 30-i 337,98, és ez gyakorlatilag napról napra romlik, az egyszeri értékben pedig 338,74-nél nem volt gyengébb sosem a forint.
Meglepetést egyedül Varga Mihály keltett, aki egy interjújában arra a kérdésre, hogy mit üzen a gyenge forint miatt aggódó magyar turistáknak, azt mondta:
Izgalmas egy külföldi kirándulás, de egyáltalán nem baj, ha honfitársaink itthon töltik a szabadságukat, itthon pihennek és költenek. Annyi szép és érdekes látnivaló van Magyarországon.”
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
Zuhant egy nagyot a forint, miután Matolcsyék kiadták a kamatdöntés indoklását
