Lélektani határt lépett át a kínai deviza árfolyama: egy dollárért 7 jüant adtak. És ez pompás érvet szolgáltatott Donald Trumpnak, aki már a 2016-os választási kampányban is devizamanipulációval vádolta meg Kínát. Most újra választási kampány van az Egyesült Államokban, ahol Kína bírálatában furcsa konszenzus uralkodik: az ellenzéki demokraták is egyetértenek Peking ócsárlásával.

A kínaiak ezzel szemben igyekeznek a tényekhez tartani magukat. Hivatkoznak az IMF nemrég közzétett jelentésére, amely megállapítja, hogy a jüan árfolyama megfelelt azoknak a reálgazdasági alapoknak, melyekre oly előszeretettel hivatkoznak az óceán mindkét partján. Ezenkívül a Valutaalap rámutat arra is, hogy miközben a jüan leértékelődött a dollárhoz képest, más devizák esetében nem ez volt a helyzet. A kínai nemzeti bank igazgatója le is vonta a következtetést, hogy végül is amerikai–kínai problémáról van szó, amely szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy az amerikai elnök egyre-másra újabb szankciókat jelent be Kínával szemben. A pekingi jegybank exelnöke kerek perec azt javasolta a pekingi vezetésnek, hogy Kína is vágjon vissza az Egyesült Államoknak hasonlóképp, vagyis alkalmazzon büntetővámokat az amerikai behozatalra – írja a China Daily. Egy hétvégi tanácskozáson is kitűnt: Pekingben nincs egység, viták folynak arról, hogy hogyan tovább.

Hszi Csinping elnök politikája heves bírálatok tárgya Pejtahóban, ahol a kínai vezetők ilyenkor állapodnak meg a jövő évi politikai vonalakról. Bár a világsajtó elsősorban Trump elnököt hibáztatja a kereskedelmi háború elfajulásáért, de néhány Kína-szakértő Ázsiában azon a véleményen van, hogy a pekingi vezetés belső ellentétei legalább annyira felelősek azért, hogy a globális gazdaság két fő állama ily éles konfliktusba került egymással.

Azzal, hogy a dollár árfolyama elérte a 7 jüant, és Kína leállította a mezőgazdasági importot az Egyesült Államokból, a keményvonal diadalmaskodott Pekingben. A japán Nikkei Asian Review értesülései szerint Hszi Csinping elnök pozíciói meggyengültek, mert nem volt képes megfelelően kezelni a legfontosabb külső kapcsolatot: az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyt.

Peking effektíve hazugsággal vádolta meg Trump elnököt mondván: szentül megígérte Hszi Csinping elnöknek Oszakában, hogy nem alkalmaz új büntetővámokat, erre újabb intézkedésekről döntött a 300 milliárdos kínai exporttal szemben. Hszi Csinping elnök ellenfelei arra mutatnak rá, hogy Kínában már eddig is több mint kétmillió munkahely veszett el a kereskedelmi háború miatt. Most ez a folyamat felgyorsulhat olyannyira, hogy veszélyeztetheti a társadalmi stabilitást, amely a legeslegfontosabb célja a Kínát vaskézzel kormányzó, 90 millió tagot számláló kommunista pártnak. Amelynek még mindig nincsen hivatalos gazdaságpolitikai irányvonala azóta, hogy Hszi Csinping megerősített pozícióját a legutóbbi pártkongresszuson, amely eltörölte a tízéves határt, melynek alapján az első számú vezetőnek vissza kellene vonulnia. Sokan ellenzik ezt a döntést a központi bizottságban, amelynek már réges-rég döntenie kellett volna az új gazdaságpolitikai vonalról. Hszi Csinping eddig nem kívánta napirendre tűzni ezt a kérdést, mert tart attól, hogy a második számú vezető, Li Kocsiang miniszterelnök és támogatói megkontráznák azt.

A miniszterelnök és támogatói a nemzeti büszkeségre hivatkoznak, de valójában a hazai gazdaság jelentős részének az érdekeit védelmezi. Legutóbb a sanghaji tárgyalások során is kiderült: Peking nem enged ebben a kérdésben. Míg korábban a főtárgyaló, Liu Ho miniszterelnök-helyettes azt jelezte az amerikaiaknak, hogy hajlandók a szigorításra, most – a kemény vonal hatására – mereven elzárkózott ettől. Li Kocsiang miniszterelnök hívei nem a levegőbe beszélnek: ha a jövőben nem lehet ingyen lenyúlni a külföldi technológiát, akkor vállalkozások ezrei mehetnek csődbe Kínában. Felidézve ezzel a tömeges munkanélküliség rémét, amely a társadalmi stabilitás szempontjából életveszélyes lehet a kommunista párt számára.

Trump a maga részéről számít is erre. Ezt el is magyarázta Abe Sindzo japán miniszterelnöknek, amikor vele tárgyalt közvetlenül a G20-csúcstalálkozó előtt. Természetesen Trumpnak is megvan a maga menetrendje, melynek célja az elnökválasztás megnyerése. Ehhez jól jönne egy olyan egyezmény, amelyet bemutathat Amerika népének: íme teljesítettem választási ígéretemet, térdre kényszerítettem Kínát. Mexikóval szemben így járt el Trump, akit hiába figyelmeztettek a tanácsadói, hogy Kína más súlycsoportban van.

Pejtahóban, Mao elnök kedvenc nyári üdülőhelyén, most késhegyig menő viták folynak a vezetők között egy olyan helyzetben, amikor senki sem tudja, hogy merre van előre. Nincs jó szél annak a hajónak, melynek kapitánya nem tudja, hogy hova akar eljutni – tartja a régi kínai mondás. Ezért Hszi Csinping elnöknek a vakáció végén elő kell állnia valami elfogadható tervvel, amely esélyt kínál a kereskedelmi háború befejezésére oly módon, hogy az első számú vezető ne veszítse el az arcát a 90 milliós kommunista párt és az 1,4 milliárd kínai előtt, akik az életszínvonal emelkedését várják a mindenkori vezetéstől, amely jelenleg a kiutat keresi a labirintusból Pejtahóban a pártüdülőben, ahol egykor Mao elnök is süttette a hasát.