Számtalan kutatás jutott az elmúlt években ugyanarra az eredményre: a betöltetlen állások összesen mintegy 30 százalékát hirdetik meg a munkaadók, 70 (egyes felmérések szerint 80) százalékuk „rejtve” marad.

Elsősorban a kkv-szektorban nem verik nagydobra, ha üresedés támad a cégnél, ennek fő oka pedig a pénz; a nagyobb álláskereső oldalakon egy jól pozicionált hirdetés több mint 100 ezer forintba kerül, a kisebb portálokon viszont nem garantált a megfelelő elérés.

Ahhoz, hogy a kereslet és a kínálat offline találkozzon, vissza kell idézni, hogyan is kerestünk állást az internet térhódítása előtt. Ma már elképzelni is nehéz, de az ezredfordulón a hr-vezetők az online álláskeresést komolytalan eszköznek tartották, és egy 2000-ben Angliában készült felmérés szerint a megkérdezett szakemberek csupán egy százaléka bízott a hatékonyságában.

Akkoriban az állások nagy része a nyomtatott lapokban és a szakmédiában jelent meg, ha pedig valaki nem talált köztük kedvére valót, bekopogott a kiszemelt cégekhez, vagy ismerőseinél érdeklődött üres pozíciók után.

Tímár Krisztina karrier-tanácsadó szerint ma ezeket a módszereket sokan félnek alkalmazni. „Jellemző, hogy még az ismerősök elől is titkoljuk, ha épp nincs munkánk, mert szégyenkezünk. Pedig ez egy természetes élethelyzet, melyen sokat változtathat, ha elmeséljük az ismerősöknek, hiszen lehet, hogy tudnak valamilyen munkalehetőségről.”

Önmagában azonban az információ, hogy munkát keresünk, kevés. „Nagyon pontosan kell tájékoztatni az ismerősöket arról, milyen iparágban és milyen típusú munkát keresünk.” Az álláskeresésben nemcsak a közeli ismerősök segíthetnek; érdemes minden közösségben, ahová tartozunk (legyen ez egy gyakorlatilag ismeretlenekkel teli, heti egyszer összegyűlő tánccsoport) elhinteni, hogy milyen területen keresgélünk.

Tímár Krisztina szerint több ügyfele is azzal dobta vissza az offline álláskeresésre buzdító tanácsát, hogy ő nem érezné magát jó, ha „csókosan” kerülne be valamilyen pozícióba. „El kellene vonatkoztatni ettől a kifejezéstől, hiszen itt egyáltalán nem erről van szó. Információkat gyűjtünk, és közben magunkról is infót adunk másoknak.”

A karrier-tanácsadó a céglistás módszert is gyakran javasolja ügyfeleinek. Ennek során kb. 50 olyan céget kell összeírni, melyeknél hasznos lehet a szaktudásunk, majd szép sorban fel kell hívni őket – nem feladva az ügyet akár a 49. visszautasításánál sem, mert Tímár Krisztina szerint több ügyfele is sikerrel helyezkedett el ezzel a klasszikus módszerrel.

„Tudatosítanunk kell, hogy nem állásért kuncsorgunk, hanem felajánlunk valamit, mégpedig a tudásunkat és a munkaerőnket – így pedig mindjárt másként kezdünk bele az offline álláskeresésbe” tanácsolja a szakember.