Nem mindennapi vacsorára készül ezekben az órákban a brit kormány Brexitért felelős tagja. Dominic Raab az ételek felett Michel Barnier véleményével szembesülhet a londoni javaslatról, amely teljesen felforgatott mindent, amit korábban arról tudtunk, milyen lesz a világ az Egyesült Királyságban, miután kilép az Európai Unióból.

Raab első brüsszeli látogatásán reménykedhet abban, hogy legalább kesztyűs kézzel bánik majd vele az EU francia főtárgyalója, ha már hazájában áll a bál a múlt héten közzétett, Az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli kapcsolata címet viselő anyag miatt. Azt azért naivitás lenne állítani, hogy Theresa May kormányfő nem számított lázadásra, hiszen a csomag szembemegy minden korábbi tervvel. A kemény Brexit, vagyis az EU-val (a gyakorlatban: annak belső piacával) való teljes szakítás helyett egy hibrid rendszert építene ki, amely nagyon leegyszerűsítve az áruk szabad áramlását lehetővé tenné, a szolgáltatásokét azonban nem.

AFP / HO

Persze nem véletlenül rúg 100 oldalra a dokumentum, hiszen amilyen bonyolult szálak fűznek egy nemzetállamot – jelen esetben Nagy-Britanniát – a közösséghez, a gordiuszi csomó átvágása is igen összetett művelet. May valahogy így képzeli:

Az áruk, beleértve az agrár- élelmiszeripari termékek szabályozását az EU-ra hagyja, mondván

• így megkíméli az országot attól, hogy körülményes és drága legyen az áruk beszerzése;
• így nem kell vámellenőrzést folytatni a határon, vagyis megoldódik az ír-északír határkérdés is – szabadon átjárható marad a határ;
• és így nem kellene tovább hallgatnia európai és brit cégek panaszait arról, hogy ellehetetlenül a működésük és inkább távoznának.

Folytatódna az együttműködés több létfontosságú területen is

• például a közlekedésben – ezzel a közös légtér továbbra is megmaradna, így nem kell káoszra számítani a légtérben;
• vagy a gyógyszeriparban – így nem lenne szükség például új engedélyeztetésre, a szerek forgalmazásában sem lenne fennakadás.

Az EU-val való gazdasági kapcsolat 80 százalékát adó szolgáltatási, digitális és pénzügyi szolgáltatási területen elválna az uniótól a szigetország, új szabályozásokat dolgoznának ki. Ez azt is jelenti, hogy versenyügyekben nem fogadnák el az EU-t felettesként – ennek valószínűleg leginkább a Facebook vagy a Google örül –, mindenesetre vállalják, hogy nem enyhítenek a mostani szigoron.

Szuverén jogunk a behódolás

A kormányfő olvasatában ezekkel az intézkedésekkel megvalósul az, amiről a britek népszavazáson döntöttek, vagyis a teljes szuverenitás. (Mint egy brit kormányforrás fogalmazott a kétkedőknek: „szuverén döntésünk, hogy elfogadjuk az EU szabályozását”.)

A kereskedelmi övezet, és az arra vonatkozó uniós szabályozás megtartása lenne ezért a felvállalt áldozat. Sőt, valamilyen formában még az Európai Bíróság döntéseit is hajlandóak lenne elfogadni May, ami szintén szembemegy a korábbi határozott ellenállással. De hát ki ne vállalná ezt az apró áldozatot, ha még a francia sajtokhoz is könnyebben jut hozzá.

És az sem mellékes szempont – érvelhet a brit vezetés –, hogy a szabadkereskedelem az EU-nak is érdeke, hiszen nem a sajt az egyetlen importáru: a szigetország külkereskedelmi mérlege nagyjából 100 milliárd fontos hiányt mutat a huszonhetekkel szemben csak az áruk esetében, a teljes termékimport 55 százaléka innen érkezik.

És hogy ki ne hagyjuk a legfontosabb érvet:

bármilyen megállapodás jobb, mint ha nincs megállapodás.

Az EU vezetői a csütörtöki tárgyalás előtt nem reagáltak a javaslatra, az Európai Bizottság azonban délben közzétette a kilépésre irányuló felkészülés aktuális állásáról szóló aktuális jelentését, amelyben – sokadjára – felszólítja a feleket „a felkészülés fokozására”, és megjegyzi azt is, hogy „az EU minden erejét megfeszítve azon dolgozik, hogy a rendezett kilépést biztosító megállapodás szülessen”. Ha pedig ez mégsem sikerül, annak tragikus következményei lehetnek a polgárok számára a vízumkényszer bevetésétől az Írország és Észak-Írország közötti határellenőrzés bevezetéséig.

AFP / Emmanuel Dunand

Tény azonban, hogy Michel Barnier a napokban a szokottnál optimistább hangot ütött meg a tárgyalások állásáról. A francia politikus jó ideje rugalmasságot várt el May-től – ezt pedig ezzel a „gyakorlatiasnak” szánt javaslattal valóban megkapta, még ha vannak is benne nem egészen világos pontok.

• Nem világos például, hogyan képzelik el a nyugdíjrendszerek átjárhatóságát – márpedig a több mint 3 millió Nagy-Britanniában élő és dolgozó uniós polgár, illetve a milliónyi EU-ban élő brit számára ez égető kérdés lesz hamarosan.
• A szigetországi munkavállalással kapcsolatban is kérdések vannak egyelőre válaszok helyett, pedig azt nagyjából biztosra lehet venni, hogy a teljes tiltás összeroppantaná a brit gazdaságot.
• Arról sem tudni még, hogy az EU-ban a legfelső bíróság helyét betöltő Európai Bíróság helyett felálló független bírói testület hogyan, hol és milyen jogkörrel működne.
• Némileg ellentmondásosnak tűnik az is, hogy miközben az agrártermékeknél maradna a közös piac, a britek kilépnének a közös agrárpolitikából és a közös halászati politikából is. Ennek azért lehet jelentősége, mivel egy enyhébb szabályozás az unió szemében jogosulatlan versenyelőnyt jelent – Brüsszelben egyelőre azzal az ígérettel beérniük, hogy nem enyhül a szigor.

Az EU sincs könnyű helyzetben, hiszen ha egy az egyben elveti a tervet, azzal Theresa May helyzetét áshatja alá, ami semmiképpen nem segít – márpedig ahhoz, hogy a 2019. március 29-én esedékes távozás rendezett legyen, őszre legalább a kilépés és a jövőbeli viszony alapjairól meg kellene egyezni.

Brit rulett

Van azonban ennek egy elég komoly akadálya: semmi garancia arra, hogy Theresa May addig megőrzi pozícióját. A brit miniszterelnök persze már a tavalyi, majdnem végzetesnek bizonyuló előre hozott választásnál is megmutatta, hogy szeret kockáztatni, és eddig jól is taktikázott, ám most több dologgal is meg kell küzdenie. Először is az elmúlt napokban kormánya és a konzervatív kormánypárt vezetői közül tízen is távoztak, közte a Brexit-ügyeket eddig vívő David Davis és annak helyettese. Davis után túl sok könnyet talán nem ejtenek, hiszen ő volt az, aki gyakorlatilag nem tárgyalt az EU-val. A legenda szerint amiatt zárkózott el ettől, mert lekezelőnek tartotta Barnier-t – aki erre rá is játszik például azzal, hogy Brexit-ügyekben kizárólag franciául hajlandó nyilatkozni az angolul amúgy remekül beszélő politikus.

AFP / Alberto Pezzali

Távozott aztán a Brexit legnagyobb arca a kormányban, Boris Johnson külügyminiszter, aki kedden a brit parlament alsóházában búcsúüzenetként még azt közölte, hogy a Brexittel kapcsolatban „nincs minden veszve”. Az új javaslattal szemben indokként még azt húzta elő, hogy azzal „alábecsülik a brit választók intelligenciáját”. Arról persze lehet vitatkozni, hogy nem akkor tettek-e így, amikor – David Cameron korábbi miniszterelnök javaslatára – kiírták a távozásról szóló népszavazást anélkül, hogy annak megvalósításáról a leghalványabb elgondolásuk lett volna.

Nem csak Brexit-párti párttársai, de a maradást támogató konzervatívok és az ellenzék is szorongatja Theresa Mayt, aki azonban egy komoly csatát megnyert: javaslatát a hét elején csak részben fúrták meg a brit parlamentben. Elfogadtak ugyanis egy olyan módosítást, amelynek az értelmében a britek az árucserében ugyan részei maradnának az EU egységes piacának, az áfaelszámolásban azonban nem. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a mostani negyedéves összesített elszámolás helyett minden egyes tranzakciót külön kellene adminisztrálniuk a cégeknek, aztán várhatnák a visszatérítést. A Brit Kereskedelmi Kamara legalábbis így látja, és mindjárt felháborodott közleményben tiltakozott, amelyben azt veti fel, hogy a cégek pénzzavarba kerülhetnek.

Lehet azonban egy másik következménye is a szeparalásnak: Írországban attól tartanak, hogy komoly áfacsalási biznisz (értsd: csempészet) indulhat be, miután a jövőben a britek úgy módosítják az áfát, ahogy csak szeretnék. Ha viszont az írek nekiállnak védeni a saját rendszerüket, az egy a Guardiannek nyilatkozó szakértő szerint annak a „szögesdrótnak” a felállítását jelentheti, amelyet épp lebontani készült May a szabad árucserét biztosító javaslattal.

Trump megmondja a tutit

Ha ez nem lett volna elég, a balhé csúcspontján megjelent az Egyesült Királyságban az amerikai elnök. Donald Trump először megfenyegette Theresa May-t, aki szerinte ahelyett, hogy a Brexitet kihasználva erősítené a szigetország és az Egyesült Államok kapcsolatát, továbbra is szoros kapcsolatot ápolna az EU-val, ami szerinte kizárja egy kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás megkötését.

AFP / Chris Ratcliffe

Később ugyan már dicsérte tárgyalópartnerét, ám az is kiderült, hogy a kétoldalú tárgyaláson felvetette neki: tárgyalgatás helyett inkább perelje be az EU-t. Hogy hol, miért és milyen jogcímen, természetesen nem derült ki, de ha ez a javaslat is kukába kerül, lassan tényleg csak egy bíróság marad, amely dönt a Brexit feltételeiről.

És most valami egészen más

Amikor kitört a balhé Theresa May legújabb javaslata körül, valami más is történt a szigetországban: John Cleese, a legendás Monty Python csoport egyik tagja a BBC Newsnight című műsorában bejelentette, hogy elege van Nagy-Britanniából, a brit sajtóban megjelenő és a Brexit körül terjesztett hazugságokból, és inkább egy karibi szigetre költözik. A színész azt is hozzátette: kevés embernek van bármi sejtése arról, hogy mi történik a kilépés után.