Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Jelentősen visszavágná az Európai Bizottság a Magyarországnak szánt felzárkóztatási támogatásokat 2020 után, a kérdés az lesz, a veszteséget mennyire hárítja át az állam a magyar lakosságra.
Több mint 1500 milliárd forint uniós támogatást veszíthet Magyarország, ha a felek elfogadják azt a brüsszeli javaslatot, amely alapján ötödével csökkenhet hazánk „nemzeti borítékja”, vagyis a felzárkóztatási támogatásokra szánt keret. Az Európai Bizottság a csökkentést – amely euróban számításaink szerint az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat nem számolva meghaladja az öt milliárdot – azzal indokolja, hogy a támogatás hangsúlya áttevődött, és azokat az áldozatokat is honorálni kell a közös kasszából, amelyeket egyes országok az évtized nagy válságai idején tettek. Ilyen például az államcsőd szélén táncoló görögöknél a jelentős jövedelemcsökkenés és a menekültválság, a spanyoloknál az ingatlanlufi kipukkanása után súlyosbodó fiatalkori munkanélküliség.
Azt egy pillanatig sem tagadják a brüsszeli vezetők, hogy a menekültválság valós szempont lesz a döntésnél. Ezt Corina Cretu regionális ügyekért felelős biztos a javaslat bemutatásakor azzal indokolta, hogy például Németországban vannak régiók, ahol jelentősen nőtt a lakosság a bevándorlás miatt, ezért ide több támogatást kell adni – ezzel pedig szembeállította Magyarországot, ahol imponáló növekedés történt az elmúlt években. „Márpedig minél fejlettebb egy terület, annál kevesebb a támogatás” – tette hozzá a BruxInfo kérdésére válaszolva.
Lehet erre azt mondani, hogy Magyarország is komoly erőfeszítéseket tett saját válsághelyzetei megoldása érdekében, de tény, ehhez korábban alapból sokkal több uniós pénzt kapott, mint a déli és délnyugati tagállamok. Összehasonlításképp: a regionális és kohéziós támogatásokból Magyarországra ebben az időszakban 16,83 milliárd érkezik, a valamivel népesebb Görögországba pedig 11,88. Az egy főre jutó támogatást tekintve a magyar kormány a második legmagasabb összeget harcolta ki az előző alkudozásnál, 2013-ban – a jövőben a jelek szerint kiegyenlítettebbek lesznek a juttatások.
Magyarország esetében szabad szemmel is jól látható tételről van szó, főleg ha nem is folyó áron (vagyis az inflációval korrigálva), hanem a 2018-as árakon nézzük. Így számolva mindössze 17,9 milliárd eurós lesz az a keret, amely most még 25 milliárd eurót tesz ki.
Nézzük, mekkora összegről is van szó:
Bár korábban Günther Oettinger költségvetésért felelős biztos arról beszélt, hogy nem lesz régió, amelyik 30 százaléknál többet veszít, a Financial Times most arról írt, hogy a 24 százalékos csökkentés a maximum, amit az uniós szabályok engednek. Magyarország esetében ezt a lehetőséget végül nem használta ki a bizottság, ám nem sokkal maradt alatta.
És van még egy furcsaság: az, hogy új szempontokat hoznok be a kiválasztásnál, alapvetően nem rúgja fel a rendszert, hiszen az egy főre jutó GDP eddig 86 százalékot nyomott a latban, mostantól pedig 80 százalék lesz a súlya.
A maradék 20 százalékból a tervek szerint azok az országok kapnak többet, amelyekben
- magas az ifjúsági munkanélküliség
- alacsony az iskolázottság
- súlyosabb következményei vannak az éghajlatváltozásnak
- amelyek több bevándorlót fogadnak be és integrálnak.
A számítást azonban több dolog is bonyolítja. Például várhatóan nem csak a támogatás mérete, de az ahhoz tartozó nemzeti önrész aránya is változik. Vagyis miközben kevesebb pénz jön Brüsszelből, az esetek legnagyobb részében a tagállamoknak ezt nagyobb arányban kell kiegészíteniük – a kedvezményezettek számára így kisebb lesz a kiesés.
Van azonban még egy fontos szempont: a vágás nem titkolt célja az, hogy a források felhasználása célzottabb legyen – ez érvényes Magyarországra is. Az előző 2007-2013-as ciklus értékelése ugyanis arra mutatott rá: teljesen hiábavaló pénzszórás lett a források elosztásából. A kisvállalkozásoknak nyújtott hitel a túléléshez kellett, az agrárgazdálkodók fejlesztés helyett jövedelemkiegészítésnek tekintették a pénzt, a közlekedési hálózat minősége nem javult, a nagyberuházások nem feltétlenül szolgálták a gazdaság felzárkózását – ilyen bírálatok olvashatók a KPMG elemzésében.
Kárba mentek az uniós pénzek: lesújtó kép egy kormányzati jelentésben
A gazdasági növekedést és a foglalkoztatottságot nem igazán segítik, a vállalkozásoknak nem megfelelő ösztönzők, arra viszont jók, hogy orosz típusú oligarchisztikus rezsimek alakuljanak ki a segítségükkel. Múlt héten több fórumon is kártékony és hatékonytalan eszközként jelentek meg a vissza nem térítendő brüsszeli források. Próbáltunk utánajárni, hogy tényleg ennyire rosszat tesz-e az ingyenpénz.
A célzottabb költés szempontjait a bizottság is meghatározta.
- Intelligensebb Európa – innováció, digitalizáció és a kkv-k nagyobb mértékű támogatása révén
- Zöldebb Európa – a párizsi klímavédelmi megállapodásban vállalt kibocsátáscsökkentést szem előtt tartva, tiszta energiaforrások támogatásával
- Jobban összekapcsolt Európa – a szállítási és digitális hálózatok erősítésével
- Szociálisabb Európa – minőségi foglalkoztatás, oktatás, társadalmi befogadás, egészségügy, szociális jogok erősítése a cél
- A polgáraihoz közelebb álló Európa – helyi fejlesztések támogatása, legyen szó városokról, a legtávolabbi vagy a legszegényebb területekről.
És akkor még nem beszéltünk a visszaélésgyanús költésekről, amelyek visszaszorításához nyilván komoly eszköz lehet az, hogy kevesebb a rendelkezésre álló forrás. Ez is érinti hazánkat, hiszen az OLAF legutóbbi, 2016-os éves jelentése szerint a Magyarországra érkezett EU-pénzek 4,16 százalékánál javasolt a csalásellenes szervezet korrekciót, miközben az uniós átlag 0,43 százalék.
Mindenki veszít?
A bizottság azzal igyekszik megédesíteni a keserű pirulát, hogy
- adminisztratív egyszerűsítést, így pedig a mostaninál gyorsabb kifizetést ígér például azzal, hogy a programidőszak elején nem akkreditálják újra az irányító hatóságokat, és egységesítik az ellenőrzést is. Ez azt jelenti, hogy egy kedvezményezettnél csak egy ellenőrzést hajtanak végre.
- Nyugat-Európában a hanyatló ipari övezeteknek viszonylagos fejlettségük ellenére támogatást ajánlana fel;
- és általában a legszegényebb régiók számára megtartaná a támogatási szintet.
Ez Magyarországnak is jó hír lehet, hiszen a szegényebb területek leszakadását nemhogy megakadályozta az EU-tagság, de a csatlakozás óta eltelt időben még rosszabb lett a helyzet. A legfrissebb adatok alapján a 28 tagország húsz legszegényebb régiójából négy is Magyarországon található. Észak-Alföldön az egy főre jutó és a vásárlóerőhöz mért fejlettség mindössze az uniós átlag 48 százaléka.
És arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2014 után Magyarország nemzeti borítékja annak ellenére lett vastagabb, hogy a teljes keret csökkent. A 2007–2013-as időszakban a regionális és kohéziós keretből 21 milliárd eurót hívtunk le, a mostani keret a nemzeti hozzájárulás nélkül 25 milliárd euró. A 24 százalékos vágás után inflációval korrigálva 20,25 milliárd marad.
Még egy dolog visszatér az előző ciklusból: a költésnél az úgynevezett n+2 szabály, amely azt jelenti, hogy egy támogatott projektet a támogatás odaítélésétől számított második év végére meg kell valósítani.
És lesz még egy szempont, amelynek a magyar kormány nem fog örülni. A jövőben nagyobb szerepet kapnának a gazdaságpolitikai koordináció (európai szemeszter) keretében megfogalmazott ajánlások. Vagyis amikor egy ország leül tárgyalni Brüsszellel arról, mire szánna pénzt, a bizottság illetékesei előveszik az ajánlásokat, amelyek Magyarország esetében például az oktatás, a foglalkoztatáspolitika vagy az egészségügy erősítését fogalmazzák meg évről évre.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
