Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az ellenzéki pártok megállapodtak abban, milyen egészségügyi alapvetéseket tartanak önmaguk számára kötelezőnek arra az esetre, ha kormányra kerülnek. Történelmi dokumentumnak mondják, és bizonyos tekintetben az is. Még akkor is, ha sok benne az elv és az általánosság.
Miközben a nagypolitika már hónapok óta attól hangos, hogyan (nem) alakul az ellenzéki pártok összefogása, van egy terület, ahol zavarbaejtően nagy egyetértés van közöttük, és egy lapon találjuk Vona Gábor nevét Gyurcsány Ferencével. Ez pedig nem a választási törvény kérdése, hanem az egészségügyé.
Nemrég készült el ugyanis az a dokumentum, amelyben mindegy párt vállalta, hogy a közösen meghatározott szakmai minimumoktól kormányra kerülésük esetén sem térnek el. A célokat és vállalásokat taglaló anyag kidolgozásában a következő pártok szakpolitikusai vettek részt: MSZP, DK, Együtt, Jobbik, Momentum Mozgalom, LMP, Párbeszéd, Liberálisok, Modern Magyarországért Mozgalom, Magyar Kétfarkú Kutyapárt.
Konszenzus van arról, hogy egyetértenek
Az előzményeket nem ismerve nem is olyan meglepő a pártok nagy egyetértése. Június közepén Gyógyítható-e az egészségügy? címmel rendezett konferenciát a Political Capital és a Friedrich Ebert Stiftung, ahol politikusok vitáztak az egészségügy helyzetéről, illetve a lehetséges megoldásokról. A legtöbbet hangoztatott gondolat pedig pont az volt, hogy az egészségügy az egyik olyan terület, ahol konszenzus van az ellenzéki erők között. Erről beszélt többek között Szabó Tímea (Párbeszéd) és Lukács László (Jobbik) is. Utóbbi úgy fogalmazott: vannak olyan “magterületek”, ahol a bal- és jobboldali pártok is egyet tudnak érteni, és egészségügy pedig egyszerűen nem lehet a politikai csatározás terepe.
Nem véletlen, hogy Kincses Gyula korábbi egészségügyi államtitkár ezután kereste meg a pártokat a közös gondolkodás ötletével. Azokat a pártokat hívta meg a szakmai kerekasztalhoz, amelyek akkor mérhető támogatottsággal rendelkeztek. Megkereste a Fideszt is, de ahogy a fenti felsorolásból is látszik, a nagyobbik kormánypárt nem reagált a meghívásra.
Senki ne legyen szegény azért, mert beteg
Az elkészült dokumentum rögtön az elején rögzíti, hogy “a magyar lakosság testi-lelki egészségi állapota, életesélye lényegesen rosszabb, mint ami az ország gazdasági, kulturális fejlettsége alapján elvárható lenne.” Hogy ez megváltozzon, politikai ciklusoktól független, konzekvens egészségpolitika kialakítására van szükség, írják. Általánosságban azt is meghatározzák, milyen egészségügyi rendszert kell kiépíteni: a pártok egy “társadalmi igazságosságot megvalósító, szolidaritáson és egyenlőségen alapuló, erőforrásokkal megfelelően ellátott, hatékony működésű rendszert képzelnek el.
Szolidaritás alatt például azt értik, hogy jövedelmi helyzettől függetlenül mindenkinek hozzá tudjon férni a biztosított ellátásokhoz:
Senki ne legyen szegény azért, mert beteg, és senki ne legyen beteg azért, mert szegény.
Másrészt csökkenteni kell a területi egyenlőtlenségeket, és erősíteni kell azokat az eszközöket, amelyek támogatják a bármely okból hátrányos helyzetű betegek hozzáférését az ellátáshoz. Azt viszont már nem fejtik ki részletesen, hogy melyek ezek az eszközök.
Ugyanakkor kiemelik a dokumentum szerzői, hogy a lakosok és a betegeknek is felelősségük van egészségük megőrzésében. Szintén alapvetésként fogadták el, hogy nyíltan ki kell mondani: az orvostudomány fejlődése ma már olyan ütemű, hogy a legújabb kutatási eredmények már nem mindenki számára elérhetőek. Ezért meg kell határozni, hogy mi jár a befizetett járulékunkért, azaz meg kell határozni a közfinanszírozás tartalmát, az ellátási csomagot.
“Reális” és “méltányos” ellátási csomagra van szükség, olvasható a dokumentumban. Garantálni kell ugyanakkor, hogy ezek mindenki számára hozzáférhetők legyenek.
Mindezzel összhangban meg kell erősíteni az alapellátást, fejleszteni kell a járóbeteg-ellátó központokat, és a lakosság igényeihez jobban igazódó kórházakra van szükség. A hosszú távú célok között megfogalmazták, hogy csökkenti kell a megelőzhető és az elkerülhető halálozások számát.
Mi jár a pénzünkért?
A legfontosabb természetesen az, hogy az imént ismertetett általánosságokon túl, milyen konkrét vállalásokban tudtak megállapodni a pártok. Többek között abban például, hogy két parlamenti ciklus alatt növelik a magyar lakosság születéskor várható átlagos élettartamát, illetve az egészségben eltöltött éveinek számát: jelenleg 4-4 év lemaradásunk van az uniós átlaghoz képest. Ebben kiemelt szerepet kapna a daganatos megbetegedések visszaszorítása és eredményesebb gyógyítása.
Korábban több párt részéről elhangzott a társadalombiztosítás megerősítésének fontossága. A dokumentum végül erről úgy fogalmaz: “Ez a jogok és kötelezettségek egységén alapul, azaz számonkért járulékfizetést, és cserébe meghatározott, garantált hozzáférésű ellátási csomagot jelent” - olvasható.
A részletekről annyit tudunk még meg, hogy olyan finanszírozási rendszer kialakítására van szükség, amely eredményességre, és nem a kezelések mennyiségének növelésére ösztönöz. Ellátási garanciákat kell meghatározni, ehhez viszont a kritikus területeken kell meghatározni a várólisták megengedett maximális hosszát. Arra nem térnek ki, melyek számítanak kritikus területeknek.
A pártok abban is egyetértettek, hogy újra önálló egészségügyi minisztériumra van szükség. Ezenkívül visszaállítanák a közegészségügyi és járványügyi felügyelet függetlenségét. Abban is konszenzus van, hogyan lehet növelni az egészségügy dolgozóinak megbecsültségét. “Alapvető közös célunk, hogy az egészségügy dolgozói egy munkahelyen, egy jogviszonyban tudják megkeresni a tisztességes megélhetéshez szükséges és a társadalmi megbecsülést kifejező jövedelmüket.”
A varázsszó: életpályamodell.
Az egylépcsős béremelés után garantálnák, hogy az egészségügyi ágazat dolgozóinak bére minimum öt éven át az átlagos bérnövekedést meghaladó módon növekedjen. Az életpályamodellen belül a további béremeléseket szakmai előmenetelhez kötnék. A kivándorló, illetve pályaelhagyó orvosok, nővérek visszacsábítására elindítanák az “Egészségügy Visszavár” elnevezésű programot, ezen felül további kedvezményekkel növelnék az egészségügyi dolgozók megbecsültségét (pl.ágazati nyugdíjpénztár, speciális adószabályok, egészségügyi bérlakás program stb.). Konkrét összegeket, százalékokat viszont nem említ az anyag.
Többek költenek az egészségügyre
Kulcskérdés perszer, honnan lesz minderre pénz? A 6 oldalas dokumentum szerint a pártok kimondták, hogy az egészségügyi közkiadások GDP-arányos részesedését 4 év alatt az európai átlagra kell emelni. (Azaz: a mostani 5 százalékról 7-re.) A másik oldalon viszont csökkenteni kell a lakossági kiadások arányát: 30 százalékra.
A béremeléshez hasonlóan komoly hangsúlyt kap a hálapénzrendszer felszámolása. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a béremelés szükséges, de nem elégséges feltétel a paraszolvencia kiirtásához. Ezen kívül szigorú, átlátható szabályokra, betartott protokollokra van szükség ahhoz, hogy
mindenki tudja, mi, hol és hogyan jár neki, és ezt hálapénz nélkül meg is kapja.
Az átláthatóság és a számonkérhetőség csökkenti a hálapénzzel befolyásolható döntési helyzeteket. Mindezekkel szoros összefüggésben nyilvánossá kell tenni a minőségi és teljesítményadatokat.
De még ez sem elég; meg kell teremteni a legálisan megvásárolható szolgáltatások piacát a közszolgáltatóknál, és végül
be kell vezetni a hálapénz teljes tiltását.
Rendezni kell a közösségi és a magánegészségügy viszonyát is - mondják egyetértésben a pártok, célul tűzve ki, hogy a magánegészségügy ne kényszerből választott alternatívája, hanem kiegészítője legyen a közösségi egészségügynek.
Mire lesz elég?
Az ötletgazda Kincses Gyula nagy dolognak tartja, hogy egy szakmai kérdésben a pártok félre tudták tenni sérelmeiket, ideológiai ellentéteiket. Meglepően színvonalasnak tartja az elkészült dokumentumot, mert mint elmondta, a pártok szakértői inkább hozzátettek annak tartalmához, mint elvettek belőle. Lényegesnek tartja azt is, hogy a közös egyeztetés révén a pártok a jövőben szakmai kérdésekben jobban fogják érteni egymást.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a megállapodásban foglaltak csak az "alapok", a részletek tekintve ettől eltérhetnek a pártok saját programjai. A Jobbiknál úgy fogalmaztak, hogy "komoly átfedés" lesz saját programjuk, illetve a közös minimumok között, az Együtt szerint "harmozniál" a pártprogram és a megállapodás.
A dokumentum még nem nyilvános. Tudomásunk szerint mind a tíz párt vezetősége jóváhagyta a megállapodást, Vona Gábor és Hadházy Ákos pedig már alá is írta azt, de állítólag a többi párt részéről is csak formalistás a szignózás.
Kérdés persze, hogy ez a közösen kidolgozott dokumentum mire kötelezi a pártokat. Az anyagban ez szerepel:
az aláírók vállalják, hogy a választások után ezt a megállapodást a szakmai és betegszervezetek bevonásával fejlesztik középtávú programmá.
Egyesek szerint az jelenthet garanciát, hogy a megállapodást nem a szakpolitikusok írják alá, hanem maguk a pártelnökök. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke, aki már aláírta a dokumentumot, felvetésünkre azt mondta: olyan politikát kell követniük, ami hiteles a választóknak. A Jobbik sajtóosztályától pedig az alábbi választ kaptuk: a Jobbik 2018-ban kormányra készülve az egészségügyi minimumot magára nézve is kötelezőnek tekinti.
A parlamenten kívüli Momentum Mozgalom is elkötelezett tűnt. Mint írták: fontos, hogy hosszú távra tervezzünk, az egészségügy átalakítása csak úgy tud menni, ha lefektetünk olyan közös minimumokat, amihez mindenki tartja magát. Nem lehet négyévente új egészségügyi stratégiát írni. Ez történt meg most." Szerintük a létrejött megállapodás "történelmi dokumentum".
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
