Nagy visszhangot váltott ki olvasóink körében a hétfői interjúnk, amelyben bemutattuk Takács Szabolcsot, aki 34 évesen „nyugdíjazta magát”, azaz szisztematikus spórolással és folyamatos befektetésekkel félretett annyi pénzt, hogy hátralévő életében már csak akkor dolgozzon, amikor kedve van.

Az interjút itt olvashatja el, de ha nincs ideje, a bemutatott modell lényege röviden az volt, hogy:

• interjúalanyunk 12 év alatt az éves megélhetési költségének 30-szorosát gyűjtötte össze, és utána kezdte el élni a munkától függetlenített életét,
• pénzének döntő része részvények osztalékából és egy tulajdonában lévő ingatlan kiadásából származik,
• de ezen kívül alkalmi munkákat is elvállal, az ebből befolyó pénzt pedig részben visszaforgatja a befektetéseibe.

A cikkre érkezett rengeteg komment döntő része arról szól, hogy az olvasók általánosságban megvalósíthatatlannak tartják a mintát, kivételnek tartják, vagy legalábbis óriási jövedelmet tartanak szükségesnek hozzá.

Takács Szabolcs

Túry Gergely

Az első zsigeri reakció – a kétkedés után – természetesen az, hogy megpróbálják kiszámolni, emberünk mekkora fizetésből valósíthatta meg a modellt (ezt ugyanis értelemszerűen nem közöltük). A számolásnál azonban hamar elvesztik a fonalat, valahogy így:

30x-os pénzt gyűjtött össze, ha havi 300 ezerrel számolunk, ami igen kevés az ő stílusához, akkor 108 millióval ment "nyugdíjba". Ha 500-zal, ami már normálisabb, akkor 180 millióval számolhatunk. Ehhez 12 évet dolgozott. Vegyük a minimálcsomagot, akkor évente félre tudott rakni 9 milliót, az havonta 750 ezer. Számoljunk azzal, hogy nagyon takarékosan élt, tehát 200 ezerből, emellett tett félre, akkor 950 ezret keresett nettóban (!) havi szinten.

A kommentet követő reakciókból is kiderül, hogy sok olvasónak gyakorlatilag eszébe sem jut, hogy a megtakarítások kamatoznak, illetve a részvények után osztalék jár, és ezeket a pénzeket újra be lehet fektetni. Nagyon úgy tűnik, hogy bár a kamatos kamat fogalma nem teljesen idegen a hozzászólóktól, azt biztosan nem tudják reálisan felmérni, hogy 10-12 éves távlatban a hozamok visszaforgatása milyen nagy mértékben tudja növelni a vagyont.

Még ha a meglévő pénze is elkezd bedolgozni, akkor is össze kell hozni ennek a pénznek legalább a 70%-át, mert a kamatos kamat meg az osztalék sem növeli évente 20%-al a vagyonodat.

A kommentelők persze automatikusan feltételezik, hogy emberünk havi 200 vagy 300 ezer forintból él, miközben erre semmilyen utalás nincs a cikkben. Ez egyébként szándékos is, mert amint az interjúból is kiderül, az összegből nagy hiba lenne általánosítani, hiszen mindenkinek magának kell meghatároznia azt a havi szintet, amelyből meg tud élni. Ennek a szintnek a leszorítása pedig hangsúlyozottan a modell kulcsfontosságú része.

Az egyéni fogyasztási szint alapos végiggondolása, és különösen a „felesleges” fogyasztás visszafogása az interjúalany egyik legfőbb üzenete. Ez sok esetben célba is talál, az olvasók inkább csak azon fanyalognak, hogy sajnos, ők ezt nem tudják megvalósítani. Különösen az albérletben lakók, vagy lakásra gyűjtők (esetleg hitelt törlesztők) látják úgy, hogy a fizetésükből hó végére semmi sem marad, amit félre tudnának tenni.

Ez olyan mértékű általános problémának tűnik, hogy nem irigyeljük a banki értékesítőket, akik megtakarítási termékekkel házalnak a mai Magyarországon.

Akad ugyanakkor több olyan hozzászóló is, akinek jobban leesik az a tantusz, hogy nem feltétlenül milliókkal kell elkezdeni a spórolást, és nem csak vagyonokból lehet még nagyobb vagyonokat építeni:

Szerintem igaza van. Mindegyikőtöknek a szája jár, de sose lennél hozzá elég bátor, hogy összerakj 100 ezer forintot, és bevágd valahová részvénybe. Uhh, mi van, ha holnap tönkremegy a Samsung? Inkább gyorsan veszek egy ájfónt. Meg kenyeret. Pedig 100 rongyot nem bonyolult összerakni, aztán hó végén mellérakod, ami maradt. És heti egyszer ránézel. Emberünk pénzügyről jön. Lehet, hogy a kezdeti tőkéjén szakított egyet, lásd olcsó válságos részvények. Neki ott volt a kezdés. Neked meg barátom ott lehetett volna, ha 5 éve veszel 100 bitcoint például. Na, akkor már nyugdíjas lennél.

Itt már csak az nem stimmel, hogy a kommentelő nem figyelt eléggé, mert interjúalanyunk alapvetően nem a részvényárfolyamok változásából, hanem a részvények után fizetett osztalékból él – ez modelljének egyik alapköve. Tehát bitcoinnal valóban nagyot szakíthatott volna, de esze ágában sem volt ezt tenni. Az osztalék értelmezése ettől a kommenttől függetlenül egyébként is problémásnak tűnik.

Stiller Ákos

A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy vannak, akik azt hiszik, a bemutatott modellben emberünk az összegyűjtött pénzét élete végéig beosztja, és szépen elkölti – ők végképp vakvágányon mozognak.

Szerintem ha 40 évet betöltötte valaki és van 45-50 milliója kp-ben megtakarítva. Egy átlagos életet tud biztosítani magának már élete végéig.

Végül előkerül a „spekulánsokkal” szembeni általános, leginkább információhiányból fakadó ellenszenv is. Olvasóink közül többen is úgy gondolják, hogy interjúalanyunk nem termel értéket, csak a mások által vérverejtékkel létrehozott értékből fölözi le a hasznát, és ha mindenki így élne, akkor pont az a gazdasági környezet nem tudna létrejönni, amely ezt a „léhűtő” életmódot lehetővé teszi.

Ha mindenki elmenne spekulánsnak, és senki nem dolgozna, ki termelné meg a fogyasztási javakat, amiket a spekulánsok el szeretnének fogyasztani? Akkor a spekulánsok is éhen halnának.

– írja sommásan egy olvasó.