Egy egyszerű jogi kérdésre adott rövid választ Brexit-ügyben csütörtökön a londoni felsőbíróság, a döntés azonban máris hatalmas vihart váltott kia szigetország amúgy sem nyugodt életében.

A válasz amúgy ennyi volt: nem. A kérdés pedig az: elindíthatja-e a londoni kormány az ország EU-ból kilépésének folyamatát a parlament jóváhagyása nélkül – vagyis benyújthatja-e az erre vonatkozó, az EU alapszerződésének 50. cikkelye szerinti kérelmet?

A bíróság azzal indokolt, hogy ezt visszavonni nem lehet, így ha a többi tagország is úgy akarja, két évvel a benyújtás után akkor is hatályba lép a kilépés, ha nem sikerül megegyezni annak feltételeiről. Ez viszont azt jelenti, hogy a benyújtással a parlament elveszíti döntési lehetőségét – gyakorlatilag hatályát veszti az ország EU-tagságát szentesítő törvény. Jogszabályt pedig csak a parlament módosíthat vagy vonhat vissza, és praktikusan az előtt kell megtennie, hogy Theresa May elindul Brüsszelbe a híres kérelemmel.

A döntés első ránézésre minimum lassíthatja a britek kilépését. Még akkor is, ha a miniszterelnök szóvivője nyomban kincstári optimizmusát húzta elő: szerinte lehetséges, hogy áprilisig benyújtják a kérelmet – még úgy is, hogy a kormány fellebbez a mostani döntés ellen, és még akkor is, ha a legfelsőbb bíróság - várhatóan december közepén - szintén May számára kedvezőtlen ítéletet hoz majd.

Újabb időpont

Az április persze már a sokadik "benyújtjuk a kilépési kérelmet" - határidő az idén júniusi népszavazás óta. A referendum napja, június 23-a után a brit vezetők nyilatkozataiból még úgy tűnt, szeptember közepéig már megteszik ezt (az EU soros elnöke, Robert Fico szlovák kormányfő be is dőlt, gyorsan összehívott egy csúcsot is ennek örömére, aztán Pozsonyban csak okoskodtak, folyt a klasszikus közösségi gittrágás - más ugyanis nem tehettek, kérelem nem jött).

Később, az uniós vezetők sürgetésére is válaszként, a jövő év eleji időpont kezdett körvonalazódni – és ennek megfelelően (két évnyi tárgyalási folyamatot feltételezve) már 2019 elejét tekintették a Brexit valószínű időpontjának. Eddig. Mert hiszen eddig Theresa May brit kormányfő is csak arról beszélt: 2017-ben, az első negyedévben elindítják a folyamatot.

AFP

A halogatás viszont most a legapróbb problémává töpörödött. Legalábbis a Brexit-hívek szemében, mert az ellenoldal csütörtökön igazából felcsillanni látta a remény arra, hogy az egészből nem lesz semmi. A hangulatot jelzi, hogy a júniusi népszavazás óta finoman szólva gyengélkedő font hirtelen háromhetes csúcsra került a dollárral szemben. (A deviza öt napja szép lassan drágult, miután hírek röppentek fel arról, hogy a bíróság a kormány ellen dönthet – emlékeztet a Bloomberg.)

Hosszabb távon persze nem ennyire jó a helyzet. A Brexitet ugyan általánosságban nem kedveli a piac, ám van egy dolog, amit még ennél is jobban utál: a bizonytalanságot. A következő időszak pedig mindenképpen ennek a jegyében telik majd el.

Mindent egy lapra

Először is nem lehet biztosra venni, hogy a legfelsőbb bíróság elfogadja a mostani ítéletet. A The Guardian elemzője szerint elképzelhető, hogy jogi helyett politikai döntést hirdet majd ki a testület – márpedig a Brexit-népszavazás épp annyira hozott „politikai eredményt”, mint az októberi kvótareferendum Magyarországon. A briteké nem ügydöntő volt, ám – mint arról David Cameron előző miniszterelnök beszélt lemondásakor – eredménye politikailag köti a kormányt.

Aztán azt sem tudni még, a parlament a véleményét milyen formában fejtheti ki. Elképzelhető, hogy csak egy határozat lesz (ez a rövidebb folyamat), de jöhet új törvény is, az elfogadás minden stációjával együtt. A kétkamarás brit parlament ugyanis nem úgy működik, mint a magyar, ahol nem ritka a 24 óra alatt átvert törvényjavaslat. Londonban akár több hónapos vitát sem lehet kizárni, bár sajtóhírek szerint a gyorsítás érdekében visszavonhatják azt a házszabályi rendelkezést is, amely megtiltotta az éjszakába nyúló üléseket.

AFP / Adrian Dennis

A legnagyobb bizonytalansági tényező azonban maga a voksolás. Ha minden képviselő lelkiismeretére lenne bízva a kérdés, minden bizonnyal a maradás mellett döntenének. A PA összesítése szerint így: 480 a maradás mellett (köztük 184 kormánypárti konzervatív), 159 a kilépés mellett. Ha viszont a választókörzetük álláspontját kell képviselniük – elvégre a brit alsóház minden tagja egyéni képviselőként kerül be a törvényhozásba –, akkor a Brexitet fogják támogatni.

Választások jönnek?

Jobb helyeken ezt hívják politikai öngyilkosságnak. A szigetország pedig még mindig a jobb helyek közé számít, vagyis egyáltalán nem lehet kizárni azt, hogy Nagy-Britannia még a júniusinál is mélyebb politikai válságot él át a következő időszakban. Erre utalnak az első politikusi megnyilatkozások is. Először is nyomban reaktiválta magát a Brexit leghangosabb híve, Nigel Farage, aki azt követően döntött a visszavonulásról a függetlenségpárti UKIP éléről, hogy a kilépés hívei győztek a népszavazáson. A munkahelyén, az Európai Parlamentben már csak Liar (Hazug) névvel illetett euroszkeptikus politikus azt közölte: ha 2019 tavaszáig sem zárul le a kilépés folyamata, teljes gőzzel vesz részt fog venni az akkor aktuális választási kampányban. Farage pedig nemcsak "hazug", de jó ideje megkerülhetetlen tényező a szigetország politikai elitjében, és ha a következő hónapok elsodorják a kormányt, akár helyzetbe is kerülhet pártja.

A két nagy párt közül jelenleg ellenzékből politizáló Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn (akit szintén nem lehet azzal megvádolni, hogy különösebben kedvelné az Európai Uniót) úgy nyilatkozott: tiszteletben tartják a brit nép döntését, ám a Brexitnek átlátható folyamatnak kell lennie, és a kormánynak tiszteletben kell tartani a parlament jogait is. Csakhogy - miként a kormányzó konzervatívokat - a Brexit megosztja a munkáspártiakat is, vagyis az ilyen kijelentés, illetve a vita maga még itt is hozhat jelentős fordulatot.

AFP / Robert Perry

A legnagyobb vesztes azonban maga Theresa May. A kimondottan a Brexit levezénylésére kinevezett miniszterelnök korábban arról beszélt: a kérdésben a kormány döntése számít majd, az pedig a referendum eredményét tartja szem előtt. David Davis, a kabinet EU-ból kilépésért felelős minisztere is hasonlóan nyilatkozott októberben, amikor közölte, nem is kívánják a parlament elé terjeszteni a kérdést, a törvényhozás pedig egyszer szavazhat csak: az uniós tagságot rögzítő jogszabály visszavonásáról.

Nehéz lenne ezek után megjósolni, hogy a parlamenti vita vagy szavazás után összeomlik-e a kormány. Azt pedig még kevésbé, hogy ha így lesz, az előre hozott választásokat jelent-e majd. Ehhez a képviselők kétharmadának jóváhagyása szükséges, ilyen körülmények között pedig igen nehéz lenne megmondani, mit vállalnak be. Például azért, mert a káosz feltétlenül az euroszkeptikus UKIP malmára hajthatja a vizet.

Eközben Brüsszelben

Az Európai Bizottság hivatalosan nem kommentálja bíróság döntését – erről Margaritisz Szkinasz, a testület szóvivője beszélt rendes csütörtök déli sajtótájékoztatóján. Annyit azért elmondott, hogy pénteken Theresa May telefonon egyeztet Jean-Claude Juncker elnökkel az új helyzetről – a hívást a brit miniszterelnök kezdeményezte. Tudni kell azonban, hogy Juncker és a bizottság az első - előbb haragos, majd sürgető - reakciók óta nem nagyon értékeli a britek lépéseit. Arról se beszélnek, hogy mit várnak el tőlük, legfeljebb a viszonosság tiszteletben tartására hívják fel a figyelmet. Vagyis arra, hogy ha a britek például kizárják az unió országaiból érkező bevándorlókat, akkor ugyanerre számíthatnak Európában élő állampolgáraik is. Azt persze nem lehet kizárni, hogy titokban most Brüsszelben is koccintottak a felsőbíróság döntésére.

Brexit: huppanás vagy koppanás lesz a vége?

Van harmadik út a kemény és a puha landolás között, vetik fel a brüsszeli Bruegel elemzői. A kompromisszumos javaslattal azért álltak elő, mert nyilvánvalóan lehetetlen a teljes szuverenitás visszaállítása és az egységes piac előnyeinek megtartása, amivel Theresa May kormányfő hitegeti a briteket.