Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mi a közös az Uberben, a torrentoldalakban és a közösségi kertekben? Leginkább az, hogy a használói (akár a kínálati, akár a keresleti oldalon lépnek be adott pillanatban a rendszerbe) a náluk lévő javakra nem kizárólagos használatúként tekintenek, hanem a közösségi felhasználással olcsóbban, jobban és hatékonyabban kiaknázható lehetőségre. Most érkeztünk el oda, hogy az áram is megoszthatóvá válik.
Egy új jelenség van kialakulóban: ahogyan az IT szektorban anno a Napster, majd a Skype, a Facebook és ma a számtalan torrentoldal is arra az egyszerű elvre épül, hogy a kínálati-keresleti lánc két végpontját direktben köti össze, úgy működik a napenergia-termelésre és energiamegosztásra épülő Yeloha víziója is.
A bostoni székhelyű cég most csupán egy startup, mely felforgathatja az energetikai szolgáltatásokról eddig kialakított képet, s melynek sikerébe vetett hit legutóbb 3,5 millió dollárnyi befektetést fialt annak érdekében, hogy a Yeloha New Yorkban és más államokban is a rendszere alapozásba kezdjen. Igazából azonban ez egy nagy kísérlet.
Annak az ötletnek megvalósíthatósági kísérlete, hogy vajon a városok, városrészek vagy népesebb lakóközösségek ma már képesek-e a napenergia-termelésből önálló termelői és fogyasztói közösséget alkotni. A Yeloha rendszere az egy nagy energiatermelő-központ helyett a sok kis, sűrűn elhelyezkedő kistermelőre épül. Az energiatermelők és -fogyasztók között vállal összekötő szerepet a Yeloha azzal, hogy a termelői oldalon jelentkező felesleget oda irányítja át, ahol erre kereslet jelentkezik.
Ahogyan az Uber, az Airbnb, úgy ez is a közösségi finanszírozású szolgáltatásra (crowdsourcing) és nagy felhasználói bázisra alapozhat – azt ígérve, hogy így ez lesz az egyik biztosan járható út a szociális igényeket is figyelembe vevő, tiszta energia szolgáltatása irányába. Nem véletlen a napenergia kizárólagossága sem, hiszen ez az energiaforrás az, mely az otthoni áramtermelés számára tömegesen megoldható technológiával rendelkezik.
A Solar Energy Industries Association által hivatalosan mért adatok szerint ennek a technológiának az önköltsége csak az utóbbi öt évben 45 százalékkal esett, és bár tény, hogy a 318 millió lakosú Egyesült Államokban mindez ma még csak mintegy 4 millió háztetőre indukált napelemrendszer-telepítést, de a boomra utaló jelek (melyekről nyár elején a HVG beszámolt) drasztikus változással járnak majd. Márpedig az önellátó áramtermelő rendszerek elterjedése a Yeloha malmára hajtja a vizet. Amit Rosner, a cég vezérigazgatója szerint jelenleg egyetlen problémát kell tudni jól kezelni az áttöréshez: fel kell számolni a hozzáférési nehézséget.
| A hozzáférés a kulcs |
Mint azt korábban, egy, a sharing economy jelenséget taglaló cikkünkben írtuk: a „megosztásos gazdaság” és a közösségi fogyasztás (collaborative consumption) egyáltalán nem számít új dolognak. A könyvtárak mindig is felkínálták azt a lehetőséget, hogy csak átmenetileg kölcsönözzön valaki egy könyvet, de ne vegye meg, és az is természetes például, hogy bárki választhat aközött, hogy a garázsában épít egy saját edzőtermet, vagy eljár egy közösségi helyre. A jelenség inkább azért figyelemreméltó, mert az internetnek köszönhetően az élet egyre nagyobb területén válik a tulajdonról való lemondás reális lehetőséggé. Céges szinten is figyelni kell minderre: a világ legnagyobb taxicégének, az Ubernek egyetlen saját autója sincs, ahogyan a világ legnagyobb médiatartalom-közvetítőjének, a Facebooknak sincs semmilyen saját gyártású tartalma. A világ első számú piacterének tekintett Alibabának nincs raktára, a világ legnagyobb szállásportáljának számító Airbnb-nek pedig egyetlen ingatlana sem. Az látszik nyerőnek, aki a hozzáférést adja. |
A Yeloha adatai szerint az amerikai háztartások 92 százaléka számára ma nem elérhető a napenergia-termelés. Ez azért van így, mert a házon erre eleve nem alkalmas a tető, vagy mert nincs ezirányú motivációja, jellemzően pénze a tulajdonosnak. Ez azt is jelenti egyben, hogy üzleti szempontból egy óriási lehetőség, mivel a lakossági napelemes energiatermelés egyre olcsóbbá válik, így egyre többen szeretnének majd a termelői és a fogyasztói oldalhoz csatlakozni.
Van még egy kis bökkenő
A digitaltrends.com beszámolója szerint a rendszer úgy működik, hogy a termelőket – akiket Sun Hostoknak, azaz „Napgazdáknak”, „Napvendéglátóknak” hív – ráveszi, hogy a napenergia-termelésükből a saját villanyszámlájuk karcsúsítása mellett osszanak meg egy részt a közösséggel ahelyett, hogy pusztán az energiaszolgáltatói hálózatba töltené azt fel.
Az újonnan belépő termelő és fogyasztó rendszerbe integrálásának zökkenőmentessé tétele érdekében a cég ingyen beszáll a munkákba: irányítja a napelem-telepítést, kérelmezi és beszerzi a szükséges engedélyeket, sőt, a számlakezelésbe is besegít annak érdekében, hogy a háztulajdonos a közüzemi vállalattal a megfelelő kapcsolatot alakíthassa ki.
Rosner szerint sok múlik azon, hogy sikerül-e a közüzemi vállalatok ellenállását megszüntetni. Ennek az a legfőbb oka, hogy a Yeloha-modellel átalakulnak a hagyományos értelemben vett áramszolgáltatói funkciók, és ezt nem minden szereplő üdvözli. A cégvezető hiszi, hogy van közös nevező a szolgáltatókkal, melyen leginkább azt érti, hogy a közösségi rendszerben a fogyasztók megkaphatják a villamos energiát anélkül is, hogy a jelentős költséget fizetnének a hálózat használata miatt. A cég vezetője szerint a közműveknek változniuk kell, ha átalakulnak a fogyasztói szokások.
Aranykorra felkészülni?
A Yelohánál úgy látják, ez a network mindenki számára win-win helyzetet teremt, mert a napelemek terjedésével egyre gyakoribbá váló helyzet lesz, hogy a csúcsidőszakban megtermelt áramot sem tudja a lakó hasznosítani, miközben a hálózatban biztosan találni lehet olyan fogyasztót, akit ez a plusz képes lehet kisegíteni. A Yeloha azonban még nem egy kész struktúra, inkább csak amolyan béta verziós próbálkozás. Amely azonban gyorsan kiléphet az árnyékból, ha az ágazat technológiai fejlődési irányát is a kép mellé rendezzük.
Ma már nincs technológiai akadálya annak, hogy a háztetőkön megtermelt villamos energiát akár fogyasztóra szabottan is paraméterezni lehessen – ami praktikusan azt jelenti, hogy a vezérlőegységbe be lehet programozni például azt, hogy a háztetőn termelt áramból csúcsidőben ne legyen elindítható a mosógép és a mikrosütő egyszerre, vagy hogy éjszaka minden felesleges kapacitást az elektromos autó feltöltésére kell a rendszernek fordítani. Ha ehhez hozzáadjuk azt az egyre inkább reálisnak tűnő víziót, hogy akár éveken belül robbanásszerű változás következik be a háztartási energiafogyasztási szemléletben pusztán azáltal hogy a házak egyre nagyobb számban a saját fali akkumulátorfalukba gyűjtik össze a megtermelt energiájukat – és így gyakorlatilag nem függnek a továbbiakban az áramszolgáltatótól (lásd a Tesla, a Samsung és a Panasonic térnyerését e területen) –, akkor a közösségi áramtermelés és -megosztás könnyen bevett gyakorlattá válhat.
Nem csupán energetikai kérdés
Az energiamegosztás modellje valójában nem csak energetikai kérdés – állítja Sáfián Fanni, az Energiaklub kutatója, mivel az komplex társadalmi-gazdasági problémákra (önrendelkezés, közösségi demokrácia, helyi munkahelyek stb.) is megoldást nyújthat. A legismertebb európai példáknak az osztrák Güssing és a dán Samsö esetét tekinti a szakirodalom. A két helyszínen különböző indíttatásból, különböző utakon jutott el az utóbbi évtizedek során az energetikai értelemben vett önellátáson túl oda is, hogy a korábban marginálisan létező közösségi és szociális élet is rendkívüli módon megerősödött, sőt, mindkét régió emellett gazdaságilag is lényegében fenntartható fejlődési pályára állt.
Ehhez hasonlíthatóan komplex „közösségi energiás projekt” Magyarországon egyelőre nincs, de az MTVSZ honlapjáról az világosan kiolvasható, hogy a természetvédő szövetség ezt a filozófiát igyekszik meghonosítani. Sáfián Fanni szerint ezek a projektek az önkormányzatok számára lehetőséget és felelősséget is jelentenek, mert „ők lehetnek az összefogás elindítói, akik a pályázati forrásoknak köszönhetően a finanszírozást is elő tudják segíteni”. Úgy látja, ehhez ma már nem is kell már más, „mint erős akarat és előrelátó, stratégiai szemlélet."
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
