Bő egy hónapja, március 15-től él a vasárnapi boltzáras törvény, amihez nemcsak a vásárlóknak és hipereknek, de azoknak a kisvállalkozóknak, cégeknek is alkalmazkodniuk kellett, amelyeknek elvileg kedvezhetne a szigorítás. Azok a 200 négyzetméternél kisebb eladóterű boltok ugyanis nyitva lehetnek a hét utolsó napján is – és a hét többi napján éjszaka is fogadhatják az embereket –, ahol csak a cég tulajdonosa vagy családtagja áll be kiszolgálni, esetleg ül be a kasszába.

A késztetés nagy, ugyanis a hagyományok szerint a vasárnap az egyik legerősebb nap a kiskereskedelemben, azaz sokat bukik az a kisvállalkozás, amelyik nem tudja megoldani, hogy nyitva lehessen akkor, amikor a nagyobb versenytársai, főként az üzletláncok boltja zárva vannak. Másképpen fogalmazva: nagyot szakíthat az a cég, amelyiknek az ajtaja nyitva a hét utolsó napján. Körbenéztünk, miként oldják meg a vállalkozók, hogy ne kelljen bezárniuk – és több rafinált megoldásba botlottunk.

Tanmese arról, hogy a vasárnapi boltzáras törvény milyen ügyeskedésre kényszeríti a cégvezetőket.

Eszter története

Eszter a fővárosban él. Az utóbbi években nem okozott fejfájást „a megfelelő gyümölcslé beszerzése – bármikor”, mert a környéken lévő Tescóban azt mindig lehet kapni. Ha megkívánta, elsétált a hipermarketbe, és a dolog el volt intézve. De március közepétől oda már hiába menne Eszter, mert a bolt zárva tart vasárnap. Ezért, amikor a múlt vasárnapot megelőző hétvégén, azaz április 12-én „szokás szerint, kora délután” kedve szottyant egy pohár gyümölcslére, de az épp elfogyott otthon, Eszter körbenézett a neten, az egyik magyar hátterű üzletlánc honlapján, hogy hol van a közelében nyitva üzlet. A hozzá legközelebb eső boltot nem írta nyitva tartónak a honlap, az attól 6-700 méterre levőt azonban igen, így Eszter elindult oda.

Hova menjünk, ha elfogyott a gyümölcslé?

AFP / DPA / Klaus Rose

Csakhogy útja elvezetett az első bolt előtt. Éppen a zebránál várt a zöld jelzésre, amikor az út másik oldalán lévő üzletnél érdekes dologra figyelt fel. Azt látta, hogy bár „az üzletben nem égnek a lámpák”, és semmi nem utal arra, hogy az nyitva lenne, mégis egy, a bejárati ajtó előtt kissé tanácstalanul, körbe-körbe nézelődő idős néninek egyszer csak ajtót nyitottak. „Egy tréningruhás pasi állt ott, aztán, hogy a néni bement, bezárta mögötte az ajtót” – meséli.

Amikor a lámpa zöldre váltott, ő is a bejárat felé vette az irányt: az ajtóra belülről ragasztott nyitvatartási rend szerint a bolt hétfőtől szombatig 6-22 óra közt működik. Eszter lenyomta a kilincset, az ajtó zárva volt. Majd a következő pillanatban megjelent a másik oldalon az előbbi férfi, aki miután végigmérte őt, elfordította a zárban a kulcsot. Nyitva vannak? – kérdezte Eszter. A férfi meg, miközben elállt az útból, és betessékelte a nőt, csak maga elé morgott valami olyasmit, hogy ugye nem ellenőrizni jött, és ugye nem is újságíró. Tán félnek valamitől? – morfondírozhatott magában Eszter. „Páran voltak bent a boltban, vásároltam, adtak blokkot is” – mondta.

A főnök nincs itt – de akkor hogyan szolgálhat ki ön?

A boltban hétköznap, a múlt hét közepén jártunk (hárman voltak műszakban, két fiatal nő mellett egy alacsony, köpcös férfi), de így is érdekes információkkal gazdagodtunk. Például azzal, hogy az üzletnek két pénztárgépe is van. A blokkokról kiderült ugyanis, hogy vasárnap és szerdán nem ugyanaz a gép olvasta le a vonalkódokat.

Aztán a kérdésre, hogy most vasárnap (április 19-én, mert április 15-én szerdán jártunk ott) nyitva lesznek-e, a fiatal pénztárosnő meglepő választ adott. Azt mondta: ha a főnök is bejön, akkor igen. Nem apa, testvér, vagy férj, nem: a főnök.

Szóval, ha a főnök előző este (azaz szombaton) szól, akkor nincs mese, jönni kell. Pedig a törvény szerint vasárnap csak akkor lehet nyitva 200 négyzetméternél kisebb eladóterű bolt, ha abban csak a tulajdonos vagy családtagja végez kiskereskedelmi tevékenységet (kiszolgál, ül a pénztárban stb.), alkalmazott csak árut tölthet fel, vagy takaríthat.

A pénztáros nő elmesélte azt is, volt már olyan, hogy a főnök vasárnap korábban hazament, és így bolt is korábban zárt. Az, hogy ebből semmi nincs a nyitvatartási rendről tájékoztató kis táblácskára írva az ajtóban, nem számít. Aki nyitva találja a boltot, az bejön, aki nem, nem.

Vasárnap aztán ismét felkerestük a boltot, és az nyitva is volt. Sőt, előző nap új kiírás kerül az ajtóra, amely már vasárnapi nyitva tartást is ígér. Három ott dolgozóba botlottunk, akik azt mondták, a tulaj "épp most ugrott ki cigiért".

A főnököt csak sokadjára sikerült elérnünk, pedig többször is kerestük. De kiderült, van egy másik, vasárnap szintén nyitva tartó boltja a főváros egyik másik kerületében.

A tulajdonos azt állította, hogy április 12-én volt fogyasztóvédelmi ellenőrzés náluk, és mindent rendben találtak. (A fogyasztóvédelmi hatóságot is megkerestük, azt a választ kaptuk onnan is, hogy valóban semmi kivetnivalót nem találtak aznapi ellenőrzésük során, a tulajdonost ott találták, a rajta kívüli dolgozók kereskedelmi tevékenységet nem végeztek, vagyis nem szolgáltak ki, nem kezelték a kasszát.) Amikor azzal szembesítettük a tulajdonost, hogy többször jártunk a boltban, és akikkel beszéltünk, azok főnökként említették őt, vagyis aligha a családtagjai, mégis a pénztárban ült egyikük vasárnap (ami alkalmazottnak ugye tilos - a szerk.), csak annyit mondott: ő biztos éppen kis időre hátraszaladt a raktárba valamiért, addig megkérte az egyik dolgozót, ugorjon be helyette. Elmondta azt is, hogy bár valóban ő a fő tulajdonosa a cégnek, de nem saját maga üzemelteti a boltjait. Nem engedheti meg azonban, hogy vasárnap zárva legyenek, ezért jön, kinyit, ott van az üzletben, a dolgozók pedig "természetesen" csak árut töltenek fel.

Ez az érvelés visszaköszönt akkor, amikor más vállalkozóval is beszélgettünk. Pedig! „Dehogy foglalkoztatják a családtagokat, egy csomó helyen minden megy tovább, mint régebben” – mondta minderről az egyik elterjedt hálózat belvárosi, sőt kifejezetten turista-utcai franchise üzletének tulajdonosa. Azt mesélte, a gyakori trükk ilyen esetekben az, hogy az egyébként vevőket is kiszolgáló alkalmazott ellenőri érdeklődés esetén azonmód takarítóvá, árufeltöltővé (ők a boltban lehetnek a törvény szerint), vagy vásárlóvá lényegül át.

Alkalmazottból tulajdonos lesz – papíron

Az Eszter és mi általunk is meglátogatott bolt csak egyike azon háromnak, amely az elsőként említett vállalkozó tulajdonában van. Ő és szintén résztulajdonos felesége az egyik üzletben dolgozott most vasárnap, de egy másik boltjuk is nyitva volt vasárnap egy másik kerületben. De akkor hogyan lehet nyitva a két üzlet vasárnap? – tettük fel neki a kérdést, mert a cégadatbázis szerint ő és felesége a cég két tulajdonosa. Erre azt a megoldást találták ki, árulta el, hogy a cégbe bevett tulajdonosnak egy harmadik személyt, akit régóta ismer, és akiben megbízik. „De ez még annyira friss, hogy a cégadatbázisban talán még meg sem jelent” – magyarázta, miért nincs ennek hivatalosan fellelhető jele az általunk használt cégadatbázisban.

Képünk illusztráció

MTI / Vajda János

Ezt a kiutat nemcsak ő választotta. Mint sokan mások, egy óbudai élelmiszerbolt tulajdonosai is a cégforma megváltozásával érték el, hogy továbbra is nyitva maradhasson az üzlet vasárnap délelőtt. Az alkalmazottól megtudtuk, hogy ő a korábbi egyéni vállalkozás alkalmazottjából mára egy betéti társaság résztulajdonosává vált. „Ketten dolgozunk alkalmazottként az üzletben, eddig mindig egyikőnk vitte a boltot vasárnap, amikor délután egyig vagyunk nyitva. Hogy ne kelljen a tulajdonosnak beállnia, bt.-vé alakították a céget, és bevették mindkettőnket kültagnak, így gyakorlatilag minden maradt a régiben. Most is ugyanúgy egyikőnk viszi az üzletet, csak éppen résztulajdonosként” – magyarázta. Persze a tulajdonosi státusszal nincs részesedésük a bevételből, egyéb jogköröket sem kaptak, ugyanúgy alkalmazotti bért kapnak.

Az alkalmazott papíron tulajdonossá tételét említette egy másik beszélgetőtársunk is – de sok valódi cégtulajdonos azt is megoldotta, hogy igazi beleszólása ne legyen a cég dolgaiba az alkalmazott-tulajdonosnak. Egy, a kereskedelemben régi motorosnak számító forrásunk azt mondja, azzal is lehet ügyeskedni, hogy milyen vagyona van a szóban forgó cégnek, vagy milyen jogosultságai keletkeznek az új, alkalmazottból átvedlő tulajdonosnak. Egyéb – néhol nem teljesen legális – jogi jellegű megoldásokkal biztosítható, hogy ne jusson eszébe a „kényszertulajdonosnak” valódiként viselkedni – de arra, hogy ez mit takar, beszélgetőtársunk nem tért ki.

Á, úgysem ellenőriznek, meg kidumáljuk

A hatósági ellenőrzés erőtlenségére is apellálnak páran. A szabályozás csak szűk törvényes mezsgyét hagy a nyitva tartáshoz, ezért forrásaink szerint sokan nem is próbálkoznak az előírások betartásával akkor sem, ha ezzel a bírságot kockáztatják. Osztanak-szoroznak, figyelembe veszik az ellenőrzések eddig tapasztalt ritkaságát és gyengeségét, és arra jutnak, hogy megéri kockáztatni, az esetleges lebukás vesztesége még mindig bőven alatta van a kalkulálható nyereségnek. Főleg, hogy sokuk szerint egyáltalán nem egyértelmű egy-egy terület megítélése ebből a szempontból – amit azért az erősen lyukas szabályozás alá is támaszthat. Azaz: az „értelmezd a szabályokat” elnevezésű nagy népi játékban arra jutnak, hogy ők bizony legálisan üzemelnek vasárnap is.

Miként nem foglalkoznak sokat a napokban felbukkant újabb akadályozó tényezővel sem. Azzal tudniillik, hogy a meghatározott termékkört meghatározott módon áruló boltokban nem csak családtagnak kell lennie a segítőnek, de megfelelő szakképesítést is fel kell tudnia mutatni. Mint mondják, a beálló tulajdonos többnyire rendelkezik valamilyen – de nem feltétlenül az adott élelmiszerhez szükséges – kereskedelmi szakképesítéssel, s ez nekik bőven elegendő. A szakképesítések ellenőrzésére amúgy sem volt még példa, s a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sem számolt be ilyenről a nol.hu-nak. Meg aztán a felügyelő hatóságként viselkedő gazdasági tárca is azt közölte, hogy ezt a szabályt átdolgozzák. Akkor meg minek foglalkozni ezzel – mondják a boltosok. És valóban: alighanem ez a legkisebb szabálysértésük mind közül.