Akármit is tesz az EU, illetve akárhogy igyekeznek is a közép-európai államok, az orosz gáz még jó ideig keringeni fog a közép-európai, magyar konvektorokban. Nagyjából így összegezhető annak a kerekasztal-beszélgetésnek a mondandója, melyet a Közép-európai Egyetemen (CEU) rendeztek kedden magyar, illetve külföldi szakértők részvételével az orosz-ukrán válság következtében kialakuló gázhelyzetet illetően. Diverzifikáció tekintetében egyöntetű volt a vélemény: Oroszország, az EU, illetve régiónk a földgázt illetően egymásra van utalva, ebből a helyzetből csak egy nagyon durva válság tudná kizökkenteni a feleket.

Ez már a harmadik konfliktus

Ez már a harmadik alkalom, hogy egy orosz-ukrán gázkonfliktussal szembesülünk – kezdte előadását Holoda Attila, az NFM korábbi energetikai ügyekért felelős helyettes államtitkára. A konfliktus ugyanakkor egy nagy lépés is lehet a közép-európai államokban abban, hogy tegyenek valamit a helyzet megváltoztatásáért. Jelenleg ugyanis a technikai feltételek nem igazán adottak ahhoz, hogy problémamentes legyen a gázellátás Európa keleti felén, ha fennakadás történik az orosz gázellátásban.

A volt helyettes államtitkár szerint először is meg kell teremteni azt, hogy a közép-, illetve kelet-európai országokban is olyan jó legyen a gázinfrastruktúra, mint a nyugat-európai államokban. Másodsorban el kell érni azt, hogy az oroszok fogadják el, csak az EU határáig dönthetik el, meddig építenek vezetéket például. Hogy az Baumgartenben, vagy Olaszországban fog véget érni, az már legyen az EU döntése – hangsúlyozta Holoda utalva a Déli Áramlat vezeték tervezett végpontjára. Harmadszor pedig a régió országainak ki kell használniuk a jelenlegi infrastruktúrában rejlő lehetőségeket: ne csak saját, nemzeti érdekeiket vegyék figyelembe, hanem a régió érdekeit is. Emellett pedig fontos az is, hogy a különböző országok szabályozói hatóságai között egyenletesebb, gyorsabb legyen az információáramlás, így ugyanis el lehetne kerülni lehet az oroszok "oszd meg és uralkodj" politikáját. Így Holoda szerint biztosabb lehetne a gázellátás, forrástól függetlenül.

Gazprom-székház: minden szem ide szegeződik

AFP / Vasily Maximov

Egyedül az oroszok ruháznak be rendesen a régióban

Az ukrán válság megértéséhez fontos tudnunk, hogy a posztszovjet államok gazdaságai rendkívül alacsony energiahatékonysággal működnek, ehhez pedig alacsony GDP-szint is párosul – fejtette ki Deák András, a Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa. Számukra a gázimport sokkal nagyobb terhet jelent mint például Magyarország, vagy még inkább a nyugat-európai államok számára. A gázszámlát nem lehet leválasztani a makrogazdasági helyzetképről ezekben az államokban.

Deák szerint a következő 3-5 évben az lesz a fő kérdés, hogy ki fogja kifizetni az Ukrajnába exportált orosz gáz árát. Oroszország számára Ukrajna már régóta fejtörést okoz, ezért a Gazprom már régóta a diverzifikáción dolgozik. Ha 2015-ben működésbe lép a Déli Áramlat vezeték, akkor az oroszok majdnem teljes egészében fedezni tudják az európai igényeket, minden piacukat elérik, szinte az összes szerződési kötelezettségüket teljesíteni tudják. Oroszország nagyon közel áll ahhoz, hogy teljesen kikerülje Ukrajnát Deák szerint.

A Déli Áramlat mindemellett a legnagyobb régiós gázberuházás lenne, a térségben a Gazprom épít egyedül nagyobb vezetékeket. Tény, hogy Deák szerint mindez orosz pénzből, orosz adórubelekből valósul meg, ám mindezért kárpótolhatja az oroszokat az, ha sikerül kikerülniük az ukránokat.

Emellett azonban Deák szerint még maradnak nyitott kérdések. Például, hogy ezzel a megoldással is ugyanaz marad a szállító, akarjuk-e ezt, vagy hogy Európa egyáltalán akarja-e ezt a megoldást. Európa ezzel szemben annyit tud nyújtani a közép-európai régiónak, hogy még jobban egységesítik az uniós belső piacot. Brüsszel asztalán vannak javaslatok, de ezek még korai szakaszban vannak. Az uniós piac egységesítése sokat segíthet, ám ez nem a kulcs a probléma teljes megoldásához Deák véleménye szerint.

A Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa szerint emellett a Gazprom most egyáltalán nem aggódik amiatt, hogy elveszítheti közép-európai piacait. Míg 3-4 éve komolyan tartottak attól, hogy kiszorulnak, ma már egyáltalán nem aggódnak. Deák szerint a Gazpromnál úgy látják, az észak-európai gázmezőkről kevesebb gáz érkezik Európába, és Észak-Afrikából sem számolnak számottevően több gázzal. A Gazpromnál úgy gondolkondka, egyre nagyobb számukra a tér Európában, valamilyen szintű brüsszeli beavatkozás az ügyeikbe pedig el is viselnek mindezért cserébe, alkalmazkodnak az új helyzethez – emelte ki a külügyi intézet külső munkatársa. Nehezen látom azt, hogy a Gazprom vesztesen jönne ki ebből a játszmából – tette hozzá Deák.

A helyzet ráadásul Ukrajnában is az oroszoknak kedvezhet. Deák szerint az EU, illetve az IMF egy idő majd megunja azt, hogy az ukránokat folyamatosan milliárd dollárokkal segítsék ki, és eljön majd egy pont, amikor elengedik a kezüket. Ekkorra ugyanakkor fel kell készülnie az EU-nak a következményekre, hogy az oroszok hosszabb időre is elzárhatják a gázt, növelni kell például ekkorra az interkonnektorok számát és kapacitását. Deák úgy véli, erre akár már 2 éven belül sor kerülhet, a végső megoldás azonban az lesz, hogy az oroszok találnak egy Ukrajnát elkerülő útvonalat.

Lehetne akár kicsiben is diverzifikálni

Michael LaBelle, a CEU Üzleti Iskolájának és a Környezetvédelmi Tudományok és Politikák Tanszékének professzora szerint érdemes a diverzifikáció kérdéskörét abból a szemszögből megközelíteni, hogy a gázellátás egyes országokban teljesen más alapon nyugszik. Németországban szerinte teljesen kereskedelmi alapon üzletelnek Oroszországban, Lengyelországban ez inkább politikai kérdés, míg Magyarországon vagy Bulgáriában például a minél olcsóbb gáz a lényeg, ezek nagyon árérzékeny államok.

Az oroszok azok, akik ténylegesen építik a vezetékeket a régióban

MTI/ Mihail Metzel

A diverzifikáció ugyanakkor többfajta csatornán keresztül is megvalósulhatna, ám ezekkel is problémák vannak. Lehetne például megújuló energiaforrásokból fedezni az energiafogyasztás egy részét, de Lengyelországban már eltökélték, hogy csak a minimum előírást teljesítik e tekintetben, Magyarországon pedig a paksi bővítésre lekötött források miatt juthat kevesebb a megújulókra. Lehetne emellett az energiahatékonyság növelésére is fókuszálni, Dánia erre különösen jó példa: ott a 70-es évek olajárrobbanása következtében kezdtek el erre a területre fókuszálni. Egész Közép-, illetve Kelet-Európát lefedő energiahatékonyság növelő programok ugyanakkor LaBelle szerint nem igazán vannak.

Más-más tanulságot vontak le a régiós államok a korábbi válságból

A közép-európai államok egyáltalán nem egységesek abban, hogyan diverzifikáljanak – fejtette ki a beszélgetésen Orbán Anita, energiabiztonságért felelős utazó nagykövet. A 2009-es gázválságból Orbán szerint mindegyik visegrádi ország teljesen más tanulságot vont le. A lengyelek például elmentek a cseppfolyós földgáz, az LNG irányába, a csehek pedig már korábban csatlakoztak a német rendszerhez, és ezt a kapcsolatot elmélyítették. A szlovákok kétirányúsították vezetékeiket, interkonnektorokat is építettek, a magyarok pedig a földgáztárolásban látták a megoldást (emellett mi is interkonnektorokat építettünk). Magyarország mindemellett mind a Nabucco, mind a Déli Áramlat gázvezeték megvalósítását is támogatta. A következő időszakban ugyanakkor kiderült, hogy a déli gázkorridor, mely a Kaukázusból hozott volna gázt Közép-Európába, elkerüli térségünket.

Orbán szerint az látszik, hogy mindemellett a régióban azért is viszonyulnak a helyzethez eltérőképpen a különböző országok, mivel igencsak különbözik az orosz gáz szerepe az adott ország gazdaságában. Ha beütne egy gázválság, akkor Szlovákia, Magyarország és Bulgária járhatna a legrosszabbul a térségből, ezért is óvatosak ezen országok. Lengyelországban ugyanakkor az energiafelhasználásnak mindössze 8 százalékát adja az orosz gáz, így a lengyelek sokkal erőteljesen tudnak fellépni az oroszokkal szemben. Ugyanez igaz Romániára is, ahol az orosz importgáz aránya elenyésző.

Az utazó nagykövet szerint a diverzifikációra megoldást az adhatna, ha a piacokat nagyobb mértékben integrálnák, a szolidaritást beépítenék a rendszerbe, a vezetékeket pedig kétirányúsítanák.

Arra a kérdésre, hogy mi lehet a legrosszabb szcenárió válság esetén, Orbán Anita személyes véleményét ismertetve elmondta, hogy ez az lehetne, ha Ukrajnából hosszabb ideig nem érkezne gáz a vezetéken, az árak pedig elindulnának az ég felé. Ez ugyanakkor lehetőséget is teremtene alternatív megoldásokra: olyan szállítók is képbe kerülhetnének, akik korábban az alacsony árak miatt nem léptek be a közép-európai piacokra. Ha minél inkább egy rémálom lesz a helyzet, az annál inkább ad teret alternatív megoldásokra – emelte ki.

A tárolás költsége eltörpülne a gázválság költsége mellett

Lakatos Balázs, a Magyar Földgáztároló Zrt. értékesítési, marketing és szabályozási vezetője előadásában elmondta, hogy 2009-hez képest mára sokat javult a helyzet. Az akkori krízis alatt például volt olyan helyzet, hogy tudták, Boszniának szüksége lenne földgázra, a magyar cégnek volt plusz kapacitása, neki is álltak keresgélni a megfelelő partner után, ám a boszniai partnernél a recepciós nem tudott angolul, így folyamatosan lerakta a telefont. Mára már kidolgozott mechanizmusok vannak ilyen esetekre.

A Magyar Földgáztároló értékesítésért, marketingért, szabályozásért felelős vezetője elmondta, hogy a piaci kép is sokat változott mára. A magyarországi gázfelhasználás 2009-ben 12 milliárd volt, tavaly ez 9 milliárdra csökkent, és ez idén még tovább csökkenhet. A csökkenő kereslet mellett meg kell említeni, hogy 5 éve a legtöbb kereskedő Ukrajnából akart olcsó gázt behozni, addig mára változott a helyzet, és az a vezeték nem pörög teljes kapacitáson, most Ausztriából szeretne mindenki olcsó gázt beszerezni.

Lakatos szerint látni kell, hogy bár a tárolás nem olcsó mulatság, 1 milliárd euróba kerülhet feltölteni a tárolókat, ám ez a költség eltörpülne akkor, ha egy komoly válság beütne.