A devizahitelesek helyzetén javító törvényjavaslatot nyújtott be az LMP a parlamentben. A javaslat nem róna százmilliárdos terheket a bankokra vagy az államra, csak az eljárási szabályok módosításával nehezítené meg a korábban szinte automatikus végrehajtásokat, vagy a tartozások eladását, ami végső soron arra ösztönözné a bankokat, hogy egyezzenek meg az adósokkal.
"Devizakölcsönre vonatkozó szerződés, illetve a kölcsönadós ezen alapuló tartozását elismerő nyilatkozat végrehajtási záradékkal nem látható el" – ez a kissé nehezen érthető, jogi szaknyelven megfogalmazott mondat adja a velejét annak a devizahitel-mentő javaslatnak, amelyet pénteken nyújtott be a parlamentnek Ertsey Katalin és Vágó Gábor LMP-s képviselő. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a korábbi évek gyakorlatával szemben nem lehetne automatikusan végrehajtást indítani a nem fizető adósok ellen, a bankoknak mindenképpen pert kellene indítaniuk.
Az LMP már korábban beharangozta, hogy törvényjavaslat formájában nyújtja be Róna Péter közgazdász, az Ökopolisz Alapítvány kuratóriumának társelnöke által kidolgozott megoldásokat. A képviselők az indoklásban úgy fogalmaznak: az eddigi devizahiteles-mentőcsomagok szinte kizárólag az eleve módosabb adósokat segítették, a párt viszont elkötelezett "az igazán elesetteket is megvédő intézkedések mellett", így gátat kíván szabni annak, hogy bírói ítélet, illetve a szerődések érvényességének megvizsgálása nélkül kilakoltassanak embereket.
Az LMP-s javaslatban nem repkednek milliárdos számok, sem a bankokra, sem a költségvetésre nem ró közvetlen anyagi terheket, kizárólag eljárásjogi módosításokkal igyekszik megnehezíteni a kilakoltatásokat. Miközben kötelezően bírói útra terelné a végrehajtásokat, a polgári törvénykönyv módosításával előírná, hogy a bíróságnak minden ilyen perben hivatalból – a felek külön kérése nélkül is – meg kell vizsgálnia, hogy érvényes-e egyáltalán az eredeti hitelszerződés.
A javaslat ugyanakkor más módon is megnehezítené a bankok számára a végrehajtást: megtiltaná ugyanis, hogy engedményezzék a devizaalapú, lakáscélú hitelszerződésből vagy lízingszerződésből eredő követelést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a pénzintézetek nem adhatnák el a tartozást erre szakosodott követeléskezelő cégeknek, hanem – ha hozzá akarnak jutni a pénzükhöz – maguknak kellene végigjárni a jogi utat. Ez nyilván kellemetlen lenne a bankoknak – főleg, hogy a bíróságon kiderülhet, érvénytelen az egész szerződés – így valószínűleg jobban hajlanának a megegyezésre is.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.