Álljunk meg egy szóra: nem Kína volt az utóbbi évek bezzegországa, ahol hatalmas a gazdasági növekedés és dübörög a fogyasztás?

Dehogynem, Kína volt a világgazdaság növekedési motorja az utóbbi években, még a 2007–2008-ban kitört amerikai hitelválságot követő években is 10 százalék körül mértékben tudott növekedni. A kétezres évek első évtizedének páratlan gazdasági növekedése – folyamatosan 10 százalék felett bővült a gazdaság – azt is lehetővé tette, hogy Kína már ne csak exportpiacaira – melyek közül Európa az évtized végére recesszióba zuhant –, hanem a belső fogyasztás élénkítésére is fókuszálni tudjon. Az emberek elkölthető jövedelme, ezzel együtt pedig a fogyasztás is dinamikusan növekedett, az urbánus háztartásoké 2012-ben például 9 százalékkal ugrott meg.

Nem értem, hogy akkor miért van mégis gond Kínával.

A kínai gazdaság rendkívüli növekedését mindeddig a beruházások hajtották, a beruházásokat pedig a hitelek. A beruházások növekedésével a hitelkihelyezés ugyanakkor nem tudott lépést tartani, a szükséges kölcsönök jelentős részét a nagyrészt szabályozatlan "árnyékbankrendszer" szereplői biztosították, értelemszerűen magasabb kamatokért, mint a rendszeren belüli bankok. E bankrendszer tagjai – vagyonkezelők, biztosítók, zálogkölcsönzők, lízingcégek és más informális társaságok – egyrészt a kereskedelmi (Kínában állami) bankoktól, másrészt pedig olyan vagyonos személyektől szerzik be forrásaikat, akik nagyobb nyereséghez tudnak jutni így, mintsem egy bankban forgassák a pénzüket.

Az árnyékbankrendszer szereplői olyan vállalatoknak is biztosítottak hiteleket, melyek a normális csatornákon keresztül nem tudtak volna forráshoz jutni, mivel a kínai bankok főként nagy állami vállalatoknak hiteleznek, nincs esélyük máshonnan forráshoz jutni.

Az árnyékbankrendszer problémái nem csak Kínában fordítják mínuszba az indexeket

AFP / Kazuhiro Nogi

Ebbe a szisztémába így viszont rengeteg olyan hitel kerülhetett be, melynek megtérülése igen kétséges. A komoly probléma most az, hogy az alig egy hónapja felállt új kínai vezetés "leradírozná" ezeket a praktikákat, a kínai nép bankja (PBOC) pedig visszafogta a bankok forrásokkal történő ellátását. A bankok a kevesebb forrás miatt kétszer meggondolják, hogy kinek adják a pénzt (a bankok egymás közötti hitelezése is megugrott, 2 százalékról 25-re). Így az árnyékbankrendszerbe is kevesebb pénz jut, kevesebb cég tud hitelhez jutni, kevesebb beruházás jöhet létre, a gazdasági növekedés – mely amúgy is lassul, idénre 7,5 százalék körüli bővülést várnak az elemzők – pedig tovább erodálódik. A rendszer tisztába rakásának gyakorlatilag növekedési ára lesz.

Mekkora itt a gond, mennyi pénzről van szó?

A J.P. Morgan Chase befektetési bank becslése szerint a kínai árnyékbankrendszer által eddig kibocsátott hitelek mennyisége 5800 milliárd dolllárnyi jüan körül van (a lufi példa nélküli a történelemben), ez a kínai GDP több mint fele, melynek jelentős része épp 2010 és 2012 között kezdett felépülni – háromszorosára nőtt ez a hitelmennyiség –, amikor az állami bankok elkezdték visszafogni hitelezésüket, melyet a kínai kormány és jegybank a gazdasági világválság ideje alatt pörgetett fel extra pénzbőség biztosításával. Azt nem lehet tudni, hogy ebből a hitelmennyiségből mennyi a problémás, nem fizető hitel, eddig a bajba került hitelfelvevő cégeket az állam mindig megsegítette. Ráadásul az árnyékbankrendszer szereplői elemzők szerint még mindig életben tartanak olyan vállalkozásokat, beruházásokat, melyek amúgy már bedőltek volna, mert azzal kalkulálnak, hogy az állam kárpótolja őket, ha rosszul végződik hitelkihelyezésük.

Ajjaj, ez elég sok pénznek tűnik. Mit tesz a kormány vagy a jegybank a helyzet kezelése érdekében?

A kormány és az attól egyáltalán nem független jegybank nem kapcsolt elég gyorsan, egyesek szerint nem véletlenül. A kínai jegybank hosszas hallgatás után bejelentette, hogy finomhangolhatják a monetáris politikát a bővebb forrásbiztosítás jegyében, ugyanakkor a prudens monetáris politika fenntartását ígérték. Emellett azonban vannak olyan vélemények, mely szerint az új kínai vezetés hagyni akarja bedőlni, "meg akarja büntetni" a rendszer egyes szereplőit, hogy így tisztuljon a piac – és az erkölcsi megújulás is eljöhessen szerintük –, ám ennek komoly mellékhatásai lesznek. A kínai kormány és jegybanki vezetés lépéseiről azonban biztosat nem lehet tudni.

Li Ko-csiang kínai miniszterelnök is irányt váltana

AFP / Adam Berry

Itt Magyarországon nekem van félnivalóm?

Bárhol a világon lenne félnivalónk, ugyanis a kínai gazdasági növekedés visszaesése az oda exportáló országok és vállalatok teljesítményére is hatással van. A kínai felvevőpiac egyre több európai ország cége számára jelent megoldást a hazai piac gyenge teljesítményének ellensúlyozására. Ha Kínában lassul a fogyasztás bővülése, akkor kevesebb európai, amerikai termékre van szükség. Magyarország, elsősorban a német exporton keresztül, is érdekelt abban, hogy a kínai gazdaság növekedése ne lassuljon drasztikusan. Emellett az amerikai jegybank pénznyomdája következtében a feltörekvő piacokra, köztük Magyarországra áramló pénzek eredményeképpen eddig csökkent a magyar állampapírok hozama, ám ez a tendencia az utóbbi hetekben megfordult – már látni a Fed monetáris lazításának a végét –, újra emelkednek a hozamok, megindult a pénzek visszaáramlása a biztosnak vélt országokba, eszközökbe. Ha mindez a kínai gazdaság lassulásával párosul, akkor a borúsabb kilátások miatt a feltörekvő államok hozamszintjei, így a magyaré is, tovább emelkedhetnek. Így pedig drágábban finanszírozhatnánk államadósságunkat, ami értelemszerűen az állam kiadásaiból csippentene le nagyobb szeletet.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakkal!