Elsőre viccnek is beillő, nem fizetett hirdetés terjed a Facebookon: „Ha nincs kedved, ha túl sok van, ha mindig veszekedtek rajta, ha agglegény vagy, ha vendégség volt, ha már nincs miből enned/innod, vagy ha bármi miatt nyakadon áll egy csomó mosatlan edény és nem akarsz foglalkozni vele, akkor írj egy emailt és elmosom helyetted! Ez komoly. Környezettudatos: nem folyatom a csapot. Közösségi: dumálhatunk közben. Szociális: segítesz rajtam, én meg rajtad.”

A hirdetés szerzője, Mangel Koppány Budapest belső kerületeiben ingyen kiszállás ígér, és egy óra mosogatásért ezer forint adományt kér, vagy alkut ajánl: lehet több vagy kevesebb, de lehet helyette cserét is vagy éppen ételt-italt ajánlani. Az ötlet működik: mindenkinek tetszik, és a jelek szerint sokan igénybe is vennék.

Bőven van teendő

A Facebook-oldalon a hirdetésre szinte azonnal megjelentek további ötletek is, kivétel nélkül nőktől. Az egyik hozzászólónak fúrásra és bútortologatásra, másnak csöpögő kádcsaptelep-cserére volt szüksége. Utóbbi még a csaptelep beszerzését is rábízta volna. Egy harmadik könnyed ablakpucolást kért, egy negyedik szobafestést. Volt, aki hűtőmosásra kérte, mert képtelen volt magát rávenni. Volt olyan is, akinek villanyszerelés, fúrás, eltört szék megjavítása, vagy épp mosott ruhák összehajtogatása, vasalása kellene. Ez így már elég tágan értelmezett mosogatásnak számít, de Koppány vállalta ezeket is. Sőt, volt fürdőszoba-takarítás, vécé- és gáztűzhely-tisztítás is.

Van, akit az is érdekel, mennyire gyorsan mobilizálható, mert időnként SOS szükség lenne rá. A válasz most már az, hogy egyre gyorsabban. Eleinte tömegközlekedéssel járkált, de vett egy lakóautót, amit még ki kell pofozni. Annak viszont nem látja értelmét, hogy túl messzire, például a II. kerületből a IV.-be  menjen. A kezdeményezésnek inkább az az értelme, hogy ha valakinek segítségre van szüksége a negyedik kerületben, írja ki a Facebook-oldalára, lenne-e esetleg ideje valakinek a környéken.

hvg.hu

Vannak már referenciaszemélynek jelentkezők is a közösségi oldalon, akik szerint Koppány „kitűnő munkát végez, gyorsan és alaposan mosogat. Reggel, délben, este, ugyanabban a minőségben”.

Volt olyan megbízása is, hogy egy penészes hűtőt kellett kitakarítani, amit a tulajdonos örökölt, és már 2 napja nem mert hozzányúlni. Le is egyeztették a legfontosabbakat, mikor is a hölgy elszégyellte magát, és nekiállt megcsinálni. Szerintem ez csodás! Mármint ha képesek vagyunk erőt venni magunkon. Szívesen segítek ebben is. Mármint erőt venni magadon – írja a Facebook-oldalon az ötlet szerzője.

Csináld, amit szeretsz

Kérdésünkre, hogy meg lehet-e ebből élni, Koppány azt mondja, még nem igazán találta ki ezt a dolgot, és egyelőre ezért működik adományalapon. Ez nem üzlet, és nem is tudja elképzelni, hogy vállalkozásként működjön. "Bizalmi kérdés, hogy valakit beengedsz-e a lakásodba, és megengeded-e, hogy bepillantson a nem éppen rendezett életedbe" – mondja.

Nem is azért kezdte, hogy megéljen belőle. Inkább abból a megfontolásból, hogy hasson az emberek gondolkodására és megmutassa, lehet így is futtatni az életet. Úgy látja, hogy az emberek többsége nagy irányító hatóságoktól, kormányoktól, politikai erőktől várja, hogy oldják meg az életét. Ezzel szemben viszont kezd kialakulni egy olyan réteg is, amely szereti megoldani a saját problémáit, akinek nemcsak azzal telik az élete, hogy harcol valakivel, hanem olyasmit csinál, amit szeret és amire képes. Valaki például elkezd főzni otthon, és kinő belőle egy ételkihordó foglalkozás, mások önfenntartó gazdaságokat működtetnek.

Koppány is elgondolkodott azon, hogy mivel szeret foglalkozni, és a mosogatás jutott eszébe. „Lehet, hogy nem kell azt gondolnom, ha nincs munkám, akkor éhen fogok halni. Végtelen sok lehetőség van az életben, mégsem próbálkozunk semmivel. Nem merünk kilépni a bizonytalanságba, mindenki foggal körömmel ragaszkodik a biztonsághoz, és ebbe pusztul bele.” Nagyon sok ember azon lamentál, hogy nincs munka, és nem lehet dolgozni, de mindig máshonnan várják, hogy munkát kapjanak. Vagy ha meglátnak egy hirdetést a neten, ülnek otthon és arról kommentelgetnek, hogy ők aztán ennyiért el nem vállalják a munkát – meséli, pedig ez egy olyan gyári munka volt, amivel 10 nap alatt 50 ezer forintot lehetett megkeresni. Persze ki kellett hozzá utazni Budaörsre.

Arra nincs receptje, hogy hogyan kell megélni, de szívesen beszélget erről valakivel, akinek nincs ötlete. Általában hamar adódik néhány lehetőség. Ő a mosogatás mellett lomokat is gyűjt a barátnőjével, amiket később eladnak, illetve alkalmanként színházi lapot is árulnak. Így már összejön annyi, hogy meg lehet élni – mondja, és hozzáteszi, az azért fontos, hogy ne haljunk bele, és úgy nem sok értelme lenne, ha teljesen nullára jönne ki a végén.

Süteményt és szörpöt is adtak már cserébe

A háztartási munka egyébként 2010 óta adórendszeren kívüli tevékenységnek számít. Ahhoz, hogy valaki végezhesse, egyszerűen annyi kell, hogy az úgynevezett megbízó vagy foglalkoztató bejelentse az adóhatóságnak az alkalmi munkát, ami havonta ezer forint díjfizetéssel jár, más elvonás nem terheli. A szabályokról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal készített egy tájékoztatót is.

A Facebookon feltüntetett óránkénti ezer forint viszont csak jelképes. Mindenki annyit és azt ad, amennyit és amit akar, amivel eddig nem élt vissza senki. Másfelől viszont, ha valaki kihasználná, az neki is, a másiknak is egy érdekes tapasztalat lenne. „Nem gondolkodtam még rajta, hogy akkor mit tennék. Valószínűleg beszélgetnék vele, vagy megkérném, hogy segítsen valamiben” – mondja. Nem mindenki pénzt ad. Az egyik alkalomról a Facebookon elmesélte: „Tegnapi nap: lehordtunk egytucatnyi csempét és egyéb építési hulladékokat a pincéjébe, ettünk egy kis házi túrós sütit, kaptam házi mandulát/diót/szörpöt cserébe és megbeszéltük, hogy mik történtek az elmúlt időben.” Koppány szerint az a fontos, hogy jó hangulat legyen és jó érzés.

Bővülhet a kör

Koppány egyébként környezetmérnök, és 15 éve környezetvédelemmel foglalkozik. Nagyjából ez az a szellemi háttér, amiből a házimunka is kijött. Szerinte aki környezetvédelemmel foglalkozik, azt látja, hogy nagyon sok múlik az emberen, és minden egyes emberen múlik, hogy jobb, boldogabb legyen az élet, vagy fenntarthatóbb legyen a környezet, mégsem kezd el tenni ezért. Ebből nem nagyon tudunk kizökkenni, legfeljebb akkor, ha olyan dolgok történnek, ami jólesik az embereknek, és látják, hogy ezek jó dolgok. Ilyesmi a mosogatás is, és az emberek tényleg így is reagálnak rá – mondja.

„Szívesen összeállnék a barátaimmal. Mindenki azt csinálná, amit szeret és megy neki, közben beszélgetnénk, zenélgetnénk, és pár óra alatt rendbe tennénk egy lakást” – mondja Koppány. Vannak is jelentkezők. Egyikük azt írja, menne törölgetni, kutyát sétáltatni, házi zenét adni, felolvasni gyengén látóknak, pantomimezni gyengén hallóknak, amíg Koppány mosogat, más ajánlkozó pedig azzal jön, hogy imád vasalni. A keresleti oldalról azonnal érkezik a válasz: „úúú, ez halál komoly, hogy lenne aki tudna kutyát sétáltatni? ... Nálam ez állandó probléma”.

Férfi egy órára

Koppány az övéhez hasonló kezdeményezésről nem tud, de szerinte az lenne az ideális, ha lenne száz vagy ezer olyan közösség, amelyek így segítik egymást. Üzleti alapon másnak is eszébe jutott már hasonló ötlet.

A vállalkozás, amibe belebotlottunk, a Férfi egy órára nevet viseli, és Koppányhoz hasonlóan háztartási szerelőmunkákat, akár a tévécsatornák beállítását is vállalják, óránként 7 ezer forintért. Megkerestük a cég képviselőjét, aki elmondta, hogy Oroszországban működik hasonló cég. A magyar kezdeményezés azonban egyelőre üzleti tevékenységet nem folytat – mondták.