Gazdaság Szabó M. István 2013. március. 08. 13:46

Áramlopás: "Csak egy pirító ment róla 15 évig"

Akinek gyakorlati érzéke van, de elég esze nincs hozzá, az biztosan megpróbálja – állítja az áramtolvajokról egy villanyszerelő mester, aki szerint a szolgáltatóknak nem a lakosság okozza a legtöbb kárt. A tapasztalat szerint mindenki lebukik a végén.

„A IX. kerületi Telepy utcából felhívott egy közös képviselő, hogy valami nincs rendben a ház villanyszámlájával. A világítás már több mint egy hónapja elromlott a lépcsőházban, mégis magasabb a ház villanyszámlája, mint amennyit ő fizet a lakása után” – meséli legutóbbi áramlopással kapcsolatos élményét Kocsó Zoltán gyorsszolgálatos villanyszerelő. Kiderült, a régi építésű társasház alsó szintjére nemrég egy új lakó költözött, aki megfúrta a lakás padlóját, és áramot lopott az osztatlan tulajdonban lévő, de csak általa használt, közös rezsijű tárolóhelyiségéből.

Olyat Kocsó még nem látott, hogy valaki a pince mennyezetét átfúrva vigyen vezetéket a lakásba, az azonban gyakori, hogy egyes lakók a lépcsőházzal fizettetik meg a fogyasztásukat.

Fertőző belvárosi kerületek

Kocsó Zoltán havonta 2-3 alkalommal találkozik hasonló esettel, de azon túl, hogy hivatalból jelenti az Elműnek, és szól a közös képviselőnek, nem tehet semmit. Amikor egy helyszínen a fentiekhez hasonló módon kiderül a turpisság, a tetten értek első reakciója szinte mindig az, hogy megpróbálják megkenni a szakit. Budapest belső kerületeiben általában 50 ezer forintról indul a megvesztegetési ajánlat. De elég gyakori a fenyegetőzés is. Kocsó ilyen ügyekben nem rugalmas. Ő is egy társasházban lakik, és úgy érzi, hogy saját magát is meglopná, ha szemet hunyna akár csak egy ilyen eset felett is.

A plomba rendben!
Fazekas István

A villanyszerelő „vad rákötésekkel” leginkább a VII., VIII., és IX. kerületben találkozott. Szerinte az utóbbi időben az esetek száma egyértelműen megugrott. A tolvajok arra is rájöttek, hogy ha a házat lopják meg, akkor az áramszolgáltató nem sietteti úgy a helyzet felszámolását, mintha az áramot direktben tőlük lopnák: elvégre a lépcsőházi világítás megcsapolását a lakók megfizetik.

Nincs lebukásmentes megoldás

„Egy társasházban fel kell, hogy tűnjön, ha a havi fogyasztás 2-300 kWh-val megugrik, és az is, ha a földszinten működő üzlet nem akar saját villanyórát vagy mellékmérőt” – magyarázza Szitányi András villanyszerelő. A szakember olyannal még nem találkozott, hogy valaki direktben a szomszédja vezetékét csapolja meg. Az viszont nem ritkaság, hogy a társasház által fizetett áramot lopják meg, illetve a lakások villanyóra előtti, úgynevezett „bejövő” vezetékét piszkálják meg. De Szitányi állítja: előbb-utóbb mindenki lebukik.

„Ha kikapcsoljuk a fogyasztókat, azonnal megmutakozik, hogy valami nincs rendben. Mert ha a lekapcsolt hálózat ellenére is van világítás vagy működik a gép, akkor legfeljebb 1-2 óra után tudjuk, hogy mit és hogyan próbáltak elcsalni.” Szitányi látott már befalazott vezetéket, titkos kapcsolóval működő rendszert és spéci mágneskapcsolós megoldást is. Sőt, egyszer olyan mobilkütyüt is talált, amivel a digitális fogyasztásmérőt próbálták átverni. A technikát állítólag Svájcból szerezték, ahol az okosmérők átverésére használták. A villanyóra megfúrása és a mágnesezés azonban elmondása szerint már nem divat.

„Akinek van gyakorlati érzéke, de esze meg nincs, az biztosan megpróbálja” – állítja Kovács István üllői villanyszerelő mester, aki azt mesélte, hogy legutóbb egy olyan esethez hívták ki, amikor az egyik lakó egy régi kötődobozon keresztül húzta be magához a lépcsőházi világítás fővezetékét.

Nem megélhetési bűnözés

Elektromos szolgáltatóktól tudjuk: tévedés azt gondolni, hogy az áramlopás tipikus megélhetési bűnözés. A legnagyobb kárt nem a mélyszegénységben élők okozzák, hanem azok a nagyvárosiak, akiknél jellemzően magas az áramszámla, mert a család sok háztartási gépet használ. Tipikus, hogy egy-egy konnektorba kötik be az illegális vezetéket, és arról mosógépet, kenyérpirítót, mikrohullámú sütőt működtetnek – egy ideig észrevétlenül. A magyar néplélek bizonyos határok között az áramlopást nem tartja nagy bűnnek. "Csak egy pirító ment róla 15 évig. Ráköthettem volna a hűtőgépet is" – hallottunk egy példát.

Arra is van precedens, hogy egy társasház földszintjén működő kisbolt vagy más kisvállalkozás (jellemzően szolárium, pizzéria, pékség) nagy fogyasztású elektromos berendezésének használatához lopnak áramot. De Boross Norbert, az Elmű kommunikációs vezetője szerint minden társasháznak gyanút kell fognia akkor, ha egy üzlet nem akar saját mérőt vagy mellékmérőt felszerelni. A kommunikációs vezető személyes élménye, hogy a társasházuk oldalában működő hentesről derült ki, a hűtőládáihoz az energiát a lépcsőházi lift áramkörébe lépve szerezte meg.

Az áramszolgáltatók elsősorban nem ezek miatt az esetek miatt aggódnak. Jóval nagyobb veszteséget okoznak az ipari méretben áramot lopó vállalkozások. Az egyik „áramkommandóban” dolgozó szakember kérdésünkre elmondta: ezek a cégek maffiaszerű módszerekkel, gyárilag beépített kerülő vezetékekkel, megbütykölt elektronikus mérőkkel operálnak, és a legravaszabb elektronikákat is bevetik. Lehet, hogy a rendszer kiépítése félmillió forintba is belekerül, de az árát képes néhány hónap alatt behozni.

MTI / Máthé Zoltán

A csapat legutóbb egy olyan szofisztikált rendszert fülelt le, ahol az ívkemencék nagy részének áramellátását elkerülő vezetékeken keresztül oldották meg, amit az épület falába rejtve már az építkezéskor beletettek, és amely rendszerről az irodaajtó kinyitásával automatikusan a legális rendszerre kapcsoltak át a berendezések. Az áramkommandónál azt is tudják, hogy oda kell figyelniük, ha egy elhagyatott ipartelep sarkán működik egy cég. „Csak be kell menni, és tuti a találat” – mondta a szakember. Persze a felderítés is professzionális módszerekkel folyik, a gyanúba kerülteket már rendre a rendőrség bevonásával keresik fel.

A nagystílű tolvajokat a büntetés nem ijeszti el

A jogszabályok Boross szerint nem elég visszatartó erejűek. Mivel a szolgáltatónak évente egyszer kötelező leolvasni a villanyórát, ezért a bíróság legfeljebb egy évre visszamenőleg tud bírságot kiszabni. Ilyenkor kiszámolnak egy átalányt, ami nagyjából megfelelhet az illegális fogyasztásnak. Ha mérőóra-rongálás is történt, akkor azért is bírság jár. Emellett kötbért is kell fizetni, ami a beszerelt rendszer méretétől függ: amperenként ötezer forintos bírságot kell fizetni, függetlenül attól, hogy lakossági vagy ipari fogyasztóról van szó. „Nem nagyon van tetten értés, ha van, akkor az sem azonnali. Ráadásul a lebukás büntetőjogi konzekvenciája is nagyon puha” – magyarázza Boross Norbert, az Elmű-Émász kommunikációs vezetője. A lebukás után az elmaradt fizetségért az áramszolgáltató perelhet, de a cégek mögött lévő személyek ilyenkor már gyakran messze járnak.

A szabálytalan vételezés jogilag a Ptk. hatálya alá esik, hiszen a felhasználó és a szolgáltató közötti szerződés megszegéséről van szó. Alapvető problémának tűnik, hogy az áramlopást a hatóságok legtöbbször valamiféle csínyként kezelik, pedig az ipari szintű lopások az áramszolgáltatóknak több milliárd forintos veszteséget jelentenek évente. Eddig hiába kérték a jogalkotót, hogy a jogszabályokat fogyastók szerint differenciálják.

Megoldás: felfüggesztve

A ’90-es évek elején a villanyóra-buherálás (megfúrás, damilozás, mágnesezés, plombák hamisítása stb.) jóval inkább volt népi játék, mint manapság. A megoldást a 2-3 éven belül lezavart komplett mérőóracsere-program jelentette. Az áramszolgáltatókon évek óta nő a nyomás, hogy egy méreteiben hasonló, teljes fogyasztókört érintő mérőcserét hajtson végre. A modern okosmérők sokkal kevésbé becsaphatók. A beszerelési program most éppen azért függesztődött fel, mert a januártól elrendelt 10 százalékos rezsicsökkentéssel a szolgáltatók beruházási kerete lényegében lenullázódott. A helyzet azonban ennek ellenére sem olyan rossz, mint Bulgáriában, ahol tömegessé vált, hogy a lakók a szomszédtól lopják az áramot.

Két Velencei-tó

A legnagyobb lakossági gázszolgáltató Tigáz szolgáltatási területén évente 70 millió köbméter gázt lopnak el (hivatalosan: „vételeznek szabálytalanul”). Ez köbméterben akkora mennyiség, mintha a fogyasztók kétszer kiürítenének egy Velencei tó nagyságú gáztározót. Háztartásokra lebontva ez a mennyiség 55 ezer család éves átlagfogyasztását fedezné. A szabálytalanságok közel fele Pest, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében történik, de „erősen fertőzött” Hajdú-Bihar megye is. Egy évben több mint tízezer esetet tártak fel a gázszolgáltatók.

 

Szabolcsban még részben magyarázható mindez a nehéz helyzetbe került lakosság jelentős arányával, Pest megyében azonban diszkók, pékségek, pizzériák és egyéb kisvállalkozások vezetik a gázlopási statisztikákat. De az sem egyedi eset, hogy a kültéri medence fűtése, vagy az istállóban egyébként fázó lovak kerülnek elő indokként. Legutóbb Halásztelken egy tehetős környék sorházas lakóparkjában bukott le négy, egymás melletti lakás, melyeket egy szimpla műanyagcsöves kerülővezetékkel kötöttek össze. A rendőrségi segítséggel feltárt helyszínen kiderült: egyetlen apró hiba, és az egész lakópark megsemmisül.

 

A szabálytalan vételezés legjellemzőbb formái: a plomba felfeszítése és/vagy a számláló visszatekerése, a felező, illetve harmadoló fogaskerék behelyezése, a mágnesezés és a kerülő vezeték építése. (A Tigáz a mérők folyamatos cseréjével 2014-re minden mérőt mágnesezhetetlenre cserél le.)

 

Új, de terjedő jelenség a szervezett formában történő gázlopás; a szolgáltatónak több mint 80 ilyen „banda” működéséről van információja. A bandák úgy működnek, hogy a felhajtók feltérképezik a terepet és a potenciális ügyfeleket, majd egy szakember nagyon rövid idő alatt megcsinálja a „munkát”. A nyomozati anyagok és a bírósági eljárások adataiból az látszik, hogy az üzlet nagyon rosszul megy, ha egy-egy ilyen „szakember” egyetlen hétvége alatt nem termel legalább egymillió forintot. A jobbak havonta akár 50 milliós kárt is okoznak a Tigáznak.

zöldhasú
Hirdetés