Autópályát kemény, stabil alapra lehet építeni, ha pedig fiatal, laza üledékes az aljzat, akkor a sík felszín az ideális. Ilyen van például Magyarországon is, ahol az Alföldön nyugodtan lehet autópályát építeni, hiszen nem fenyegeti omlásveszély, nem kell mély, bonyolult, drága alapot és támpilléreket építeni. A sík terepen a földfelszín helyzeti energiája egészen minimális, tehát nem áll fenn a lejtő veszélyeztetettsége.

Ez a sík felszín viszont egyáltalán nem jellemző az Erdélyi-medencére, ahol a fiatal, lágy üledékek a folyóvízhálózat által szabdaltak, és jelentősek a szintkülönbségek. Ezáltal a földfelszíni energiája roppant nagy, tehát jelentős a csúszásveszély - írja a Transindex Wanek Ferenc geológus előadását ismertetve. Ilyen területen sokba kerül az építkezés, sokkal többe, mint máshol a világon. Ahol pedig Erdélyben is elég stabil lenne az alap, ott pedig túlságosan szabdalt a földfelszín, vagyis rengeteg hidat, viaduktot és alagutat kellene építeni, ami igen megdobja a költségeket.

Az észak-erdélyi autópálya vonalán a Marostól a Nagy-Küküllőig, a Nagy-Küküllőtől a Fogarasig, illetve a Meszes-hegységtől Gyaluig, valamint a Meszes előterében, a Szilágyságban lehet gondokra számítani. A dél-erdélyi autópálya eddig megépített szakasza könnyű volt, hiszen Arad és Lugos között teljesen sík a terep, de egyszerűen megy Déva és Szászváros között is az építés, így arra lehet számítani, hogy a közeljövőben ezt a szakaszt is átadják.