Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Zsigeri válaszokat eredményezett az OECD legutóbbi jelentése, melyben a nyugdíjadó bevezetését javasolta Magyarországnak a nemzetközi szervezet. A Fidesz élből elutasította az ötletet, pedig a nyugdíjak bruttósításával a nyugdíjasok és a munkavállalók is jól járhatnának. A felvetés politikailag azonban olyan érzékeny területet érint, és aki előhozakodik vele, olyan könnyen támadható, hogy tényleges végiggondolására senki sem mert vállalkozni.
Minden nyugdíjjellegű juttatást adóztasson meg a kormányzat - írta a nemzetgazdasági miniszter kedvenc nemzetközi intézménye, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) múlt pénteken megjelent kiadványában. A növekedés jegyében című tanulmány még azt is felvetette, hogy a nyugdíjkorhatárt indexálják a várható élettartamhoz, valamint zárják le a nők és a speciális munkát végzők korai nyugdíjba menetelét lehetővé tevő utakat, amivel növelhetni lehetne a foglalkoztatottak számát és arányát.
A nyugdíjak megadóztatásának felvetése kiverte a biztosítékot a kormánynál. Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője, nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott a köztévé Az Este című műsor hétfő esti adásában elmondta, hogy a kormánypárt elutasítja az OECD jelentésében foglaltakat, a nyugdíjasok megadóztatását. Véleménye szerint a jelentés jó példa a külföldi nyomásgyakorlásra. Ha eleget tennének neki, az növelné a magyar családok és a nyugdíjasok terheit.
Már most is van nyugdíjadó egyeseknek, csak nem annak hívják
A nyugdíjadó ötletét azonban mondhatni épp a második Orbán-kormány karolta fel. Azt a célt tűzték ki, hogy Magyarországon öregségi nyugdíjkorhatár alatt (jelenleg 62 év) ne lehessen nyugdíjat kapni. 2011-ben a korhatár előtti nyugdíjat ezért korhatár előtti ellátásra nevezték át, hogy arra már lehessen adót kivetni, és alkotmányossági korlátokba se ütközzön. Ezzel az összes korábbi, korhatár előtti nyugdíjba meneteli lehetőséget lezárták, a 40 éves szolgálati jogviszonnyal rendelkező nők korhatár előtti nyugdíjba vonulásának kivételével.
Így jártak a rendvédelmi szervek dolgozói, a bányászok, a művészek, illetve az országgyűlési képviselők és polgármesterek is. A rendvédelmi dolgozók tiltakoztak is a kormány intézkedései ellen ("bohócforradalom"), sikertelenül. 2012. január elseje óta ennek megfelelően több tízezer érintettnek ki kell fizetnie a 16 százalékos szja-t a korhatár előtti ellátás esetében – vagyis ők ennyivel kevesebbet kapnak kézhez. A jövedelem csökkenését mérsékelheti a családi adókedvezmény azok esetében, akiknek a gyerekei után még jár a családi pótlék. Ezzel a szakmai korkedvezményre jogosultak körét tüntette el a kormány.
A kabinet itt megállt. Vannak ugyanis még a korkedvezményes nyugdíjra jogosultak. Ők olyan munkavállalók, akik olyan munkakörökben dolgoznak, amelyek a szervezetet fokozottan igénybe veszi, illetve az egészségre különösen ártalmasak. A férfiak minden öt év, a nők minden négy év, a magas nyomás alatt dolgozók pedig minden három év után egyéves nyugdjíkorhatár-kedvezményt kapnak. (A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében föld alatt, fúrótoronynál, sűrített levegőben, zártcsatorna-karbantartásnál, melegüzemben, villamosenergia-iparban, textiliparban, sütőiparban, hűtőházban, ionizációs sugárzás hatása alatt, közlekedésben, polgári repülésnél, robbanóanyag-iparban végzett munkakörök, továbbá a Magyar Honvédség polgári alkalmazottjaként ellátott munkakörök szerepelnek.) A korkedvezményes nyugdíjról a kormány úgy nyilatkozott, hogy annak rendezése már a következő ciklus feladata lehet.
Az alapvető jogok biztosa, Szabó Máté tavaly októberben az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel szerinte a korhatár előtti nyugdíj átnevezése korhatár előtti ellátásra a jogállamiságra visszavezethető követelményt sért, amikor korábban megállapított ellátásokat más jogcímen folyósítanak. Emellett pedig a nyugdíjak nominális összegét még közteherrel terhelik.
Nem egyértelmű az OECD javaslata
Az OECD mostani javaslata nem csak a korábbi rendszerben nyugdíjasnak számítók egy kis szeletére korlátozná az adózás kiterjesztését, hanem minden nyugdíjjellegű ellátás megadóztatását javasolják. 2011 év végén összesen 2 millió 901 ezer ember részesült valamilyen nyugdíjjellegű ellátásban, az átlagnyugdíj pedig 91 ezer forint körül alakult. 2012 év végi adataink még nincsenek: pár tízezer ember ebből a számból lejön, akik már most is fizetnek szja-t. De ha az OECD javaslatát átvennék, nagyságrendileg ennyi embert érintene az intézkedés.
Az OECD javaslata ugyanakkor meglehetősen pontatlan és kidolgozatlan, mivel nem derül ki egyértelműen, hogy a nyugdíjak milyen megadóztatását javasolja. A tanulmány szerint a gazdasági növekedés beindításához szükség lenne a nyugdíjkorhatár elérése utáni munkavállalást gátló tényezők eltávolítására. A szöveg úgy szól, hogy a foglalkoztatottak számát és arányát növelné minden nyugdíjjellegű juttatás megadóztatása, a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz indexálása, valamint a nők és a speciális munkát végzők korai nyugdíjba menetelét lehetővé tévő utak lezárása.
Az OECD már a tavaly februárban bemutatott, 2012-es Magyarországról szóló országjelentésében is javasolta a nyugdíjak megadóztatását. A nemzetközi szervezet ezt arra alapozva javasolta, hogy romlott a költségvetés hosszú távú fenntarthatósága, ezért szükséges a nyugdíjkiadások csökkentése. Az OECD tavalyi tanulmánya kitér arra is, hogy a költségvetés fenntarthatóságát rontotta a magánnyugdíjak államosítása is, ezáltal ugyanis nőtt az állam jövőbeli nyugdíjfizetési kötelezettsége. A kormány ezt nem ellensúlyozta teljes mértékben államadósság-csökkentéssel, hanem a nyugdíjvagyon egy részét folyó kiadásokra költötte – jegyzi meg a szervezet.
A nemzetközi szervezet a költségvetés fenntarthatóságának javítása érdekében javasolta a helyettesítési ráta csökkentését (vagyis hogy a nyugdíj ne a mostani, hanem alacsonyabb arányban pótolja a jövedelmet), és ezt például a nyugdíjak megadóztatásával tartotta volna elérhetőnek. A tanulmány kitért arra is, hogy a nyugdíjak megadóztatását az OECD országok többsége alkalmazza. Tavaly februárban, a jelentés publikálásakor, még hatályban volt az az 1998-ban hozott törvény, mely szerint 2013-tól az új nyugdíjakat a bruttó keresetekből számítják ki, a nyugdíjak összegét pedig bruttóban állapítják majd meg, ami után személyi jövedelemadót fizetnek a rendszerbe belépő nyugdíjasok. Az OECD tavalyi tanulmányában azt javasolta, a kormány minden nyugdíjra terjessze ki ezt a megoldást. A parlament azonban ehelyett tavaly nyáron eltörölte a nyugdíjak megadóztatásáról szóló szabályt. Így Magyarországon továbbra is a nettó keresetből állapítják meg a nyugellátás összegét.
Vágjunk akkor a nettóból?
Az OECD javaslatai alapján nem teljesen világos, hogy a nyugdíjak olyan megadóztatását javasolja, amely csökkentené a nyugdíjak nettó összegét vagy csak olyan megoldást szeretne látni, amely alapján a nyugdíjak jelenlegi értéke megmaradhatna, de a számítási szabályok megváltoztatásával, gyakorlatilag a nyugdíjak felbruttósításával adókötelessé tehetnénk a nyugellátásokat. Ha az első opciót nézzük, és mindegyik nyugdíjat fűnyíróelv-szerűen a korhatár előttieknél alkalmazott jelenlegi 16 százalékos szja-val megvágnák, akkor 450 milliárd körüli plusz adóbevétele keletkezhetne a kormányzatnak, ami a magyar GDP körülbelül másfél százaléka, a költségvetési kiadásoknak pedig majdnem 3 százaléka. Ha ezt lebontjuk az átlagnyugdíjra, ami épp 100 ezer forint körül alakulhat 2013-ban, ez 16 ezer forintos mínuszt jelenthet. Ezzel tulajdonképpen az európai összehasonlításban magasnak tekintett helyettesítési ráta – a nyugdíj nettó bérekhez viszonyított aránya – csökkenésnek indulna, amit egyébként egyes közgazdászok már jó ideje szorgalmaznak.
A probléma ugyanakkor az egész képlettel az, hogy bármennyire is üdvös lenne költségvetési szempontból a helyettesítési ráta csökkentése, ha a nettó nyugdíj megvágásával próbálkoznának vele, akkor az a jelenlegi nyugdíj- és árszínvonal mellett rettenetesen érintené a nyugdíjasokat. Figyelembe kell venni azt is, hogy átlagnyugdíjról beszéltünk: márpedig sokan kapnak mindössze pár tízezer forintos ellátást, ami igen távol áll a 100 ezer körüli átlagtól. Opció lehetne egy differenciált adóztatás, hogy a legkisebb nyugdíjakat keresők mentesüljenek az adó alól. De mindez csak puszta elvi spekuláció, a nettó nyugdíj utáni adóztatást sehol nem alkalmazzák. Magyarországon is csak a korhatár előtti ellátás esetében került rá sor, aminek erős a büntetés jellege: "Ha nem jöttél vissza dolgozni, akkor fizess!".
A bruttósítás nem lenne elvetendő ötlet
A nyugdíjak bruttósítása ugyanakkor benne volt a korábbi törvényben. 2013-tól lépett volna életbe: részletszabályok nem voltak, de elvileg úgy változott volna a számítási szabály, hogy a bruttó bérből bruttó nyugdíjat állapítottak volna meg nyugdíjba menetelkor, és a nyugdíj bruttó összege alapján kellett volna személyi jövedelemadót fizetni. Így a nyugdíj nettó összege, a számítási részletszabályok megfelelő paraméterezésével akár maradhatott volna a jelenlegi szinten is, és így csak egy adminisztratív változásról lett volna szó. Ez viszont számos előnnyel járt volna. Több ország is ezt a módszert alkalmazza, például az Egyesült Királyság is.
Egy fontos előnye ennek a nyugdíjszámításnak, hogy megszünteti az aktív és inaktív társadalmi csoportok megkülönböztetését, ami miatt a nyugdíjasok több kedvezményből az elmúlt években kimaradtak. Ez történt például az elmúlt három évben lezajlott személyi jövedelemadó-csökkentés esetében is. Az aktív rétegek személyi jövedelemadója jelentős mértékben csökkent, ebből azonban a nyugdíjasok nem részesülhettek, hiszen ők nem fizetnek szja-t. Viszont az szja-csökkentést kompenzáló fogyasztási adóemelések, például az áfaemelés, a jövedéki adók emelése vagy akár a chipsadó kivetése a nyugdíjasok jövedelmét is érintette. A nyugdíjak megadóztatásával nem csak az aktívak, hanem az inaktívak is érdekeltté válnak például egy esetleges adócsökkentésben, miközben ha az szja emelkedik, abból ők is ugyanúgy kiveszik a részüket. Egy további következmény, hogy a nyugdíjak megadóztatásával a nyugdíjasok is jogosultakká válnak adókedvezményekre, emellett a nyugdíjasok egyéb jövedelmeivel kapcsolatos adminisztráció is egyszerűsödhet.
A nyugdíjak már most is csökkennek |
Simonovits András, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tanácsadója, a már megszűnt Nyugdíj és Idősügyi Kerekasztal tagja a hvg.hu-nak korábban hangsúlyozta, hogy már eddig is történtek nyugdíj- és nyugdíjígéret-csökkentések, kezdve a két részletben eltörölt 13. havi nyugdíjjal – ez 8 százalékos csökkentést jelentett – egészen a korhatáremelésen át a svájci indexálás megváltoztatásáig (a gazdasági növekedést már nem számolják bele a nyugdíjak indexálásába, csak az árszint változását). A nyugdíjszakértő szerint 2009-2010 folyamán összességében már mintegy 30 százalékkal csökkentették a nyugdíjakat, illetve az ígéreteket a korábbi időszakhoz képest. A további csökkentés, párhuzamosan az egységes személyi jövedelemadózás bevezetésével és az adójóváírások rendszerének átalakításával olyan mértékű társadalmi igazságtalanságokat és ezáltal feszültségeket eredményeztek, melyeket szerinte együtt kell orvosolni. |
A magyar politikai pártok azonban még ezt a technikai változtatást sem merték soha meglépni – a kormány tavaly novemberben közölte, hogy a nyugdíjak bruttósítása nem szerepel a tervei között. Azóta is mindenki kerüli a témát. Ennek egyes szakértői vélemények szerint az az egyszerű oka, hogy a nyugdíjak megadóztatása túlságosan negatív üzenet, és a politikusok féltek, hogy magukra haragítják a nyugdíjasokat, miközben ők ma már a legnagyobb választói csoport. "Senki nem merte felvállalni soha, hogy kiálljon a kamerák elé és elmagyarázza, hogy ez csak egy technikai-adminisztratív változtatás" – mondta egy neve elhallgatását kérő szakértő.
A nyugdíjrendszer átalakítása nélkül nem megy
Amíg a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága nem kerül a középpontba, és nem indul el egy diskurzus arról, hogy milyen nyugdíjrendszerre van szüksége Magyarországnak, addig a nyugdíjszámítás kérdése csak részletkérdés. És minden ezzel kapcsolatos felvetés parttalan ötletelgetés. Ahhoz, hogy változás történjen, egyesek szerint egy, a spanyolországi Moncloa-paktumhoz hasonlatos kiegyezésre lenne szükség a politikában, ami átvezetne a régi rendszerből az újba. (A Moncloa-paktumot 1977-ben a spanyol politikai pártok, politikusok és szakszervezetek kötötték, és arról szólt, hogyan működjön az ország a diktatúrából demokráciába történő átmenet idején. Hasonló néven egyébként a Fideszben 2008-ban, a válság idején már terveztek tárdadalmi megállapodást a közteherviselésről – de az előrehozott választások elmaradásával ez lekerült a napirendről, a kétharmados felhatalmazással pedig ez lett a NER.)
Ennek megkötését követően lehetne nekifogni bármilyen bruttósításnak és adóztatásnak. Legyen az egy pontrendszer, egyéni számlás alternatíva: a kormány állítólag most egy ilyet készít elő, bár annak megvalósítása körül még nem tisza a helyzet. Amíg nincs széleskörű társadalmi párbeszéd a nyugdíjrendszer jövőjéről, addig bármilyen változtatás a rendszeren csak kisebb kozmetikázás lenne. Reform nélkül több szakértő szerint a század közepére fenntarthatatlanná válik a rendszer.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
