Az önkormányzatok adósságrendezése lehet a következő szög a bankrendszer hitelezési aktivitásának koporsójába, ha az állam nem piaci áron fizeti ki a bankokat, illetve általános kedvezményt vár el a követelések átengedésekor. E megközelítés azért is kettős gondolkodást jelent, mert a bankok lényegében sajátos állami hitelezésnek tekintették az önkormányzati hitelnyújtást, rendkívül kedvező kondíciókat biztosítva a jó adósoknak minősülő helyhatóságoknak.

Az önkormányzatok eladósodása a valóságban sokkal kisebb probléma lenne, mint ahogy a kabinet beállítja. A felhalmozódott adósság háromnegyedét nagyjából száz önkormányzat hozta össze, és banki szempontból problémás ennek is legfeljebb a tizede.

Lobbierő

A konszolidációt kormányzati oldalról inkább az indokolja, hogy az önkormányzati intézmény- és feladatrendszer átszabásával egyidejűleg jelentős mértékben csökken a helyhatóságok bevétele, miközben a régi adósságok tőketörlesztése a devizakötvény-kibocsátásban érintett önkormányzatok esetében kevés kivétellel jövőre már mindenhol ketyeg. (A zömében 2006-2009-ben lejegyzett kötvények törlesztésére 3-5 éves tőketörlesztési moratórium volt.)

Lázár és Rogán: Szerinted Viktor tényleg átveszi az adósságunkat?

Túry Gergely

Bár a kamatozás alacsony, az adósságszolgálat költségét az erős devizaárfolyam 50-60 százalékkal is megdobhatja. (A kötvények 76 százaléka svájci frank, tíz százaléka euróalapú és csak a maradék forintkötvény.) És noha számszerűen nem sok az érintett önkormányzatok száma, a városvezetők lobbiereje a kormányzaton, illetve a kormánypárton belül is nagy. Elég ha csak a legnagyobb adósok közé tartozó Debrecen (Kósa Lajos), Hódmezővásárhely (Lázár János), Budapest V. kerület (Rogán Antal) egykori vagy jelenlegi polgármestereire gondolunk.

Így nem kizárt, hogy a kormány túlkonszolidálja a szektort – a részleteket viszont valószínűleg eddig nem csupán azért titkolták, mert még nem egyeztek meg róla, hanem azért is, mert a vártnál sokkal bonyolultabb technikai problémákon kell túllendülni.

Sejtelmes félhomály

A kormányfő egy október 27-i – Önkormányzatok az adósság csapdájában címen futó – konferencián jelentette be, hogy a kabinet konszolidálni szeretné az önkormányzat adósságterheit, és ennek keretében összesen 612 milliárd forint adósságot vállalna át. Mint ahogy arról a HVG e heti számában is ír, az intézkedés 1956 helyhatóságot érinthet, melyek zöme 5000 fősnél kisebb település.

A bejelentés értelmében ez utóbbi települések (összesen 1673 önkormányzat) a teljes, nagyjából 97 milliárdra rúgó adósságuktól már idén megszabadulhatnak. 300 nagyobb önkormányzattól pedig jövő év elején vállalja át az állam a tartozás 40-70 százalékát, attól függően, hogy az adott település egy főre vetítve mennyi adóbevételre számíthat, így mekkora a teherbíró-képessége. Fontos részletek szokásos módon azonban homályban maradtak: a kormányfő nem osztotta meg, hogy milyen áron és módon venné át az állam az adósságot, hogyan szállna be és miképp fizetne.

Mint megtudtuk, a kormányfő a bankokkal egyeztetés nélkül tette meg a bejelentését. Bár a Magyar Bankszövetségben korábban felállt egy munkacsoport az önkormányzati adósságkonszolidációról szóló kormányzati egyeztetések lefolytatására, de az első tényleges megbeszélések csak Orbán Viktor bejelentése után voltak. Az első hírek szerint a kormány a november 7-i ülésén döntött volna a részletekről, de a döntést végül elhalasztotta.

Diszkontár – de kinek?

Információink szerint az állam a jelenlegi elképzelések szerint átlagosan 54 százalékát vállalná át az adósságnak, ha pedig csak a 300 legnagyobb önkormányzat adósságát nézzük, akkor annak átlagosan csak 44-45 százalékát. Bár a kormány próbálja úgy beállítani a konszolidációt, hogy ez a bankoknak talált pénz, mert ezek rossz hitelek, és már úgyis képeztek céltartalékot a hitelállomány nagy részére, úgy tudjuk, ez koránt sincs így.

A kormány információink szerint abból indul ki, hogy a bankoknak valamennyit le kell nyelniük az adósságrendezésből, azaz lenne egy úgynevezett diszkont, amivel az egyes önkormányzati adósságok összegét csökkentenék, ha átvenné ezeket az állam. Úgy tudjuk, első körben egy 15-20 százalékos diszkont ötlete merült fel a kormányzatnál. A Népszabadság kormánypárti politikusoktól pedig úgy értesült, hogy már 20-25 százalékról van szó, ami újabb 112-143 milliárddal terhelné meg a bankszektort a rossz hitelek mögé helyezett céltartalékok felszabadulása mellett is.

Ezzel kapcsolatban a legfontosabbnak a banki körökben azt tartják, hogy ne legyen rendszer szintű kedvezmény. Az idei évre szóló 97 milliárdos átvállalást fizesse ki az állam. A maradék 515 milliárdos banki kötelezettség esetében pedig egyenként szülessenek megállapodások. Információink szerint a bankok ezek közül is legfeljebb csak a legeladósodottabb önkormányzatok esetében támogatnának egy kisebb diszkontot, illetve olyan devizakötvények esetében, aminek a piaci értéke kisebb, mint a névértéke. Amúgy abból indulnak ki, hogy alapvetően nincs diszkont, és nem elfogadható a számukra, hogy a kormány nagyobb állományon, vagy akár az egész átvett adósságon diszkontot akarjon érvényesíteni. Ugyanakkor a különösen problémás hitelek esetében tény, hogy jobban járnának annál, mintha az önkormányzat csődbe menne, és elbuknák a teljes tartozást.

Hódmezővásárhely: Legyen önerő a fejlesztésekhez!

Túry Gergely

A diszkonttal kapcsolatban az is komoly vitapont lehet, hogy az állomány melyik részét érintse. Egy kormánypárti forrás szerint a diszkontot az átvett adósságnak arra a részére érvényesítenék, amelyért cserébe állampapírt adnának a bankoknak. Ez egybecseng azzal, amiről korábban Rogán Antal a hvg.hu-nak adott interjúban beszélt. (Ezzel a lépéssel az adósság egyúttal a központi költségvetés tartozásává válna.)

Az ügyre rálátó banki forrásunk szerint ez a kérdés sincs még lefutva: még nem dőlt el, hogy a 100 egységnyi tartozásból az önkormányzatnál maradóból vonnák le a diszkontot, vagy az állam fizetne annyival alacsonyabb értéken a hozzá átkerülő adósságért. Ahogy az sem világos, hogy csak államkötvénnyel, más piaci kamatozású pénzügyi eszközzel vagy cash-ben fizetne. (A bankok nem piaci kamatozású kötvényről hallani sem akarnak, hiszen az még plusz diszkontot jelent.)

Ide nem jó a kaptafa

Az adósságok konszolidálását ugyanakkor több technikai jellegű, de önmagán túlmutató részletkérdés bonyolítja. Például az, hogy főként a legnagyobb adósságállománnyal rendelkező önkormányzatoknak több banki partnere is van (ami nem jelenti azt, hogy a kisebb önkormányzatoknak ne lehetne akár 2-3 bankja is), az érdekeket pedig közös nevezőre kell hozni. A leglogikusabb nyilván az lenne, hogy az állományuk arányában (pro rata) osztódjon el az állami átvállalás, ami egy ekkora portfólió esetében irdatlan mennyiségű szerződésmódosítással járhat.

Az állomány ugyanakkor nem homogén, vannak köztük deviza- és (zömében) forintalapú hitelek, valamint devizaalapú kötvények, a legkülönfélébb kondíciókkal. Az önkormányzatnak is nyilván lenne preferenciája, hogy mitől szabadulna. Emellett az állami lebonyolító (ami minden bizonnyal, ahogy a megyei adósságrendezés esetében, az Állami Adósságkezelő lesz) érdekeit is figyelembe kell venni, aki minél kisebb ügyszámot – és ebből kifolyólag kevesebb szerződést szeretne. Vagyis minél kevesebb szerződéssel fedné le a 40-70 százalékpontos adósságátvállalást. Ebből jól látni, hogy meg kell találni az ideális konstrukció megfelelő belső arányait, amiben lehet olyan opció is, hogy az állam megveszi a követelést és fizet érte, meg olyan is, hogy az állam beszáll adósként.

Mi lesz a folyószámlahitelekkel?

Külön probléma a kormány számára, hogyan rendezze az önkormányzatok folyószámlahiteleit, melynek az állománya jelenleg nagyjából 90 milliárdra rúg. Sok önkormányzat nemcsak az átmeneti likviditási problémáit, hanem a korábbi évek során keletkezett működtetési hiányát is a  folyószámla hitelkeretéből finanszírozza. A folyószámlahitelek módot adtak arra is, hogy a települések kibújjanak a gazdaság stabilitásáról szóló, idén hatályba lépett törvény hitelfelvételi korlátja alól, mely szerint az önkormányzatok csak kormányzati engedéllyel vehetnek fel hitelt.

Ezeket a hiteleket éven belül vissza kellene fizetni, ami kormányzati segítség nélkül teljes mértékben biztosan nem megy. Az eddigi kormányzati elképzelés szerint a folyószámlahitelek 60-70 százalékát átalakítanák hagyományos, öt-tíz év alatt amortizálódó hitellé, és ez része lenne az átvállalásnak kormánypárti értesülésünk szerint. Mivel azonban ez új hitelfelvételnek minősülne, az önkormányzatok beleütköznének a stabilitási törvény hitelfelvételi korlátjába. Vagyis vagy egyenként engedélyt kellene kérniük a kormánytól az új hitelre, vagy a kormánynak egy törvénymódosítással fel kellene oldania a hitelfelvételi korlátot. Kormánypárti információink szerint Orbán Viktor inkább a korlát megtartását támogatja, vagyis ragaszkodna ahhoz, hogy a folyószámlahitelek átalakítása a települések egyéni kérelmei alapján történjen. Miután 2013 után a tervek szerint elindul a feladat alapú finanszírozás, folyószámlahitelre az eredeti funkcióján kívül (áthidaló, likviditást biztosító hitel) nem is lesz szükség.