Nem hisz a negyedik mobilszolgáltató piacélénkítő hatásában, de szerinte a kormány és a telefoncégek viszonya nem lenne ilyen hűvös, ha előbbi előzetesen legalább jelezte volna a címzetteknek a telefonadó-bevétel iránti igényét – mondta a hvg.hu-nak Simó György, a Magyar Telekom egykori vezérhelyettese, a Vodafone későbbi üzletfejlesztési tanácsadója, aki manapság induló vállalkozások üzleti angyalaként és iparági konzultánsként dolgozik.
hvg.hu: Másfél hét múlva, július elsején lép életbe a telefonadó. Azért büntetik ezzel a szektort, mert korábban túl jól működött?
Simó György: Az üzleti életben ritkán tapasztalok olyan fekete-fehér viselkedést, mint amire a büntetés szó utal. Én megengedő vagyok a korábbi különadó tényével szemben. Gazdaságpolitikai értelemben a 2010-es, egyszeri szektoradó indokolható lépés volt, mert a telekommunikációs és a bankszektor, sőt korábban az egészségügyi szektor is terhelhetőnek tűnt – főként azzal a 3,2 millió, járulékokat és közterheket fizető munkavállalóval szemben, akiknek a „profitabilitási mutatói” nem bírták volna el ezt a terhelést. Az ágazat is elsősorban az intézkedés tempóját, a kommunikáció agresszivitását és a részletek végiggondolatlanságát kifogásolta. Azt a macsó hozzáállást, hogy mindenfajta felkészülési idő, párbeszéd és a tárgyalópartner iránti érzékenység nélkül születtek meg a döntések. A mostani telefonadó viszont már egyértelműen és tartósan fékezi a rendszert és drágítja a szolgáltatásokat.
hvg.hu: Ha a kormány a gazdasági etikett szabályai szerint eltáncolta volna az illő táncot, akkor minden rendben volna?
S. Gy.: A "minden rendben" nyilván sarkos állítás, de több eredménye lett volna. A Bankszövetséggel kötött tavaly decemberi alkuból látszik, hogy ez mennyire így van. Az akkori megállapodás eredményeképpen a szektor pozitív kommunikációja is hozzáadódott az állami elképzeléshez. Ezzel szemben a szakszerűséget és az egyeztetést, az európai szabályozás legitimitását is kétségbe vonó telefonadó bevezetéséhez egy sor negatív következmény, bizalmatlanság és ennek következtében hosszabb távú gazdasági hátrányok is társultak, amit egyébként éppen egy kevésbé egyoldalú megállapodással ki lehetett volna gyomlálni.
hvg.hu: De ha azt vesszük, a tranzakciós adó miatt a Bankszövetség most épp úgy becsapva érzi magát, mint a telekomcégek.
S. Gy.: Nyilván hasonló okból. Az ilyen kiszámíthatatlan stílussal egy íráson és szerződéses megegyezésen alapuló kultúra nehezen tud mit kezdeni, különösen, ha nincs rá felkészülve. A nagy multinacionális cégek Európában nem erre a gyakorlatra vannak berendezkedve. Ilyen értelemben a kormány egy tárgyalástechnikai játszmát is folytat, hisz az üzletnek mindig is velejárója, hogy a felek mit engedhetnek meg maguknak egymással szemben az eredményesség érdekében. A váratlanság ugyan létező eszköz, de nagyon nem mindegy, milyen távon gondolják végig a következményeket. Nincs még vége, de hosszú távon a tisztelet és a kölcsönösség hiánya, és az, hogy a pulton áthajolva, a másik kasszájából csak úgy felmarkolják a bevétel egy részét, nem szokott eredményes taktikának bizonyulni.
hvg.hu: Visszatérő jelenség, hogy a kormányzat multiellenes retorikát folytat. De valóban ilyen döntés áll-e a telefonadó mögött?
S. Gy.: A médiában hangzatos mondatok hangoznak el ez ügyben, de amikor gazdasági kamarák és jelentős gazdasági szereplők előtt beszél a miniszterelnök, Matolcsy György vagy Varga Mihály, akkor a multiellenességük messze nem ilyen kurucosan egyértelmű. Bizonyosan létezik a hazai vállalkozások és a multik arányát kiigazítani akaró szándék egyes iparágakban, termelői, kereskedői szektorokban. Ez szerintem bizonyos esetekben indokolható és értelmes is. A távközlés pont nem ilyen, itt az államnak a szabályozásban kell kiválóan teljesítenie és nem szolgáltatóként. A multiknak nincs alternatívája Magyarországon, mint ahogy az is igaz, hogy ettől még lehet velük szemben is érdekérvényesítő politikákat folytatni.
A meghökkentő gazdaságpolitikai döntéseket szerintem más meggyőződésből hozzák – attól függetlenül, hogy multinacionális cégeket érintenek-e vagy sem. A gazdasági miniszternek a Heti Válaszban közölt könyvrecenziói árulkodnak arról leginkább, hogy milyen mélyen élik meg, hogy a kormány olyan nagy, sorsfordító változások idején tevékenykedik, amikor a régi dogmák már nem érvényesek. A kormányfő és kulcsemberei szerint az új szabályokat, dogmákat nekik kell megírniuk. A történelmi idők minősítésével ugyan egyetértek – például az európai status quo változásával, vagy hogy a pénzügyi szféra és a technológia találkozásából keletkezett erők óriási változásokat hoztak a globális világgazdasági dinamikában. Azzal azonban már nem, hogy ezek a változások minden létező szabályt és viselkedési gyakorlatot a helyzet függvényében fölülírhatóvá tennének. Szerintem elsősorban az arányérzék hiánya miatt sülnek el rosszul, sőt egyre gyakrabban visszafelé a kormányzati intézkedések.
Mondok egy példát: jó politikai helyzetfelismerésből és a magyar kormányváltoztatásra hajlandóságából (tényleg az elsők között Európában) megszületett nálunk a bankadó bevezetésének ötlete, amit jó néhányan követtek később. Mégsem mint nagy újítót és „first movert” látnak bennünk, hanem súlyos kritikákat és szamárpadot kapott a kormány. Elsősorban azért, mert nálunk ezt a „találmány” – a mérsékletesség hiányában – a kiigazítás helyett teljesen lefékezte a növekedést, és lebénítja a bankrendszert.
hvg.hu: Biztos, hogy felforgatja a viszonyokat és rossz irányba viszi a dolgokat, hogy állami cég lesz a negyedik mobilszolgáltató?
S. Gy.: Az sem biztos, hogy felforgatja. Az új szolgáltató mellett elvileg lehet azzal érvelni, hogy az mindig fokozza a versenyt, és hogy így volt ez a Vodafone piacra lépésekor is, de rossz a párhuzam. Az angol szolgáltató akkor indult el Magyarországon, amikor a piac telítettsége jó, ha 50 százalékos volt, s így az lényegében a piacbővülésben vett részt. Most viszont, hogy évek óta telített a piac, az új szereplő csak a meglévő piacból tud majd csipkedni – feltéve, ha a már beágyazott szolgáltatók ezt hagyják. A jelenlegi árak és piaci részesedések mellett nekem nehéz elképzelni, hogyan lesz üzletileg eredményes a negyedik szolgáltató, és hogyan térülnek meg a negyedik infrastruktúrára fordított összegek.
hvg.hu: Az sem védhető, hogy az állam a T-Systemstől bérelt rendszer helyett „házon belül” fogja ellátni az e-kormányzás infrastrukturális és szolgáltatási feladatait?
S. Gy.: Az, hogy az állam leváltja a Telekom-csoportot egy másik szolgáltatóra, akár az általa gründolt MVM-es projektcégre, önmagában se nem jó, se nem rossz. Ítéletet mondani a járulékos hatásokkal – adóbevételek, foglalkoztatás, jogi és kártérítési kockázatok, elmaradt beruházások, szolgáltatásminőség, stb. – is számoló teljes költségelemzés ismeretében lehetne. Ilyet én nem ismerek. A szolgáltató leváltásának ötlete az elmúlt 15 évben többször is napirendre került már, igaz, később mindig kiderült, hogy a kormány leginkább a meglévőnél jobb árat akart vagy tudott csak kialkudni. Ez a fajta nyomásgyakorlás azt is eredményezte, hogy az állam jobb tárgyalási pozícióba került a T-Systemsszel szemben. Nem tudjuk, hogy a kellő beruházási és működési költségigénnyel számolva az MVM-nek versenyképesebb árai lesznek-e a jelenlegi szolgáltatónál, de az biztos, hogy a Magyar Telekom pusztán a cég méretéből adódóan képes alacsonyabb fajlagos költséggel szolgáltatni, mint bárki, akinek feleannyi, ötödannyi ügyfele van, ne adj isten, csak egy: maga az állam. A kérdésre válaszolva: ami nem védhető, ha a szolgáltatási színvonal csökkenése vagy változatlan színvonalon tartása mellett az adófizetőknek többe kerülnek majd ennek a döntésnek a következményei. Ez a döntéshozók felelőssége.
hvg.hu: Hová lett a telekomszektor korábbi kormányzati és gazdasági súlya?
S. Gy.: Én tényleg azt gondolom, hogy a távközlési forradalom, az internet és a mobiltelefon elterjedése, használati intenzitása alapvető egy ország versenyképessége és ezen keresztül az ott élők életminősége szempontjából. Egy kicsit messzebbről nézve a kérdést, a világban ma a technológiai innováció az egyetlen, ami megfelelő eszközöket tud adni az emberiségnek ahhoz, hogy képes legyen együtt élni a globálizálódó világ kihívásaival. Ez éppúgy igaz az elöregedő társadalomra, mint a klímaváltozás hatásaira, mint a kultúrák közötti versengésre. Az elmúlt harminc évben az innováció egyik kulcsterülete a távközléshez és a vele konvergáló iparágakhoz kapcsolódott. Ezt néhány távol-keleti ország mellett az Egyesült Államok használta ki a legjobban. Ettől függetlenül a szektor olyan növekedési mutatókat produkált, hogy pusztán a mérete révén egy nem különösebben innovatív gazdaságnak, mint a miénk is, kulcsszereplőjévé tudott válni. Mára a növekedés lényegében leállt, ezért előtérbe kellene kerüljön az innovativitást ösztönző tudatos gazdaságpolitika. Egyebek mellett épp ebben kellene a kormányzatnak és a nagy multiknak egységes stratégiát követnie.
Ez ma a világ nagy régiói közti gazdasági versengésnek is az egyik alapja és ez az átalakuló világhatalmi helyzetre Amerika válasza is. Az USA-ban a kormányzattól a gazdasági szereplőkön át a Szilicium-völgyi startupokig mindenki részt követel magának abban, hogy a gazdaságot az infotechnológiai innováció körül tartsák növekedésben. Az Apple, a Google, a Facebook és még nem is ismert követőik az amerikai gazdaság jövőjének kulcsszereplői. És a távközlési szektor speciális viszonya a technológiai forradalomhoz az oka annak is, hogy az EU védi a szektort a maga kis bürokratikus módján. És ezért baj az, hogy ezt a speciális helyzetet figyelmen kívül hagyva a magyar távközlési cégeket különadóval sújtották. Nem azért, mert emiatt az EU egyszer majd megbünteti Magyarországot, hanem mert a szektor az innovációra fordítható fókusza és pénzei nagy részét vesztette így el.
hvg.hu: Ha már kivetnek járadékot, hogyan lehetett volna ezt a leghasznosabban megtenni?
S. Gy.: Ha sikeres lenne az a kormányzati szándék, hogy a szektoradót a költségvetési hiányfoltozás helyett a gazdasági kilábalásra fordítják, akkor ezt az adót az európai szabályozás szellemében összekötnék az innováció-élénkítéssel. De sajnos ennek az ellenkezője igaz. Olyan mennyiségű pénz vonnak ki, amire a szereplők a költések lefékezésével válaszolnak. A probléma nem csak az, hogy forrásokat vonnak el, hanem hogy nem látható, hogy melyek volnának azok az innovatív, versenyképességet növelő, új, nemzetközi értelemben is harcra kész iparágak és részterületek, amire a magyar gazdaság húzóágazatként számíthatna.
A pénzt lehetett volna startupok és magyar szoftverfejlesztők kiemelt támogatására fordítani, nemzetközi piacra lépő szoftver- és internetes cégek fejlesztésére, szabadalmi támogatásokra, az informatika és a cloud computing ("felhő"-) szolgáltatások minél mélyebb beágyazására. Vagy visszaforgathatták volna akár egyszerűen a szektorban dolgozók nyelvi képzésére is. A versenyképesség fokozásának és az innovációs törekvésnek csak úgy van értelme, ha az eredménnyel a világpiacra lehet lépni, vagy a világpiac szereplőit ide lehet csalogatni. Ennek márpedig az egyik alapja az, hogy többen, jobban beszéljenek angolul, mint amennyien a régióban. Nagyon kis pénzből meg lehetne az egész országot tanítani néhány év alatt angolul, és még csak nem is fájna senkinek.
hvg.hu: Mi lehet ennek a következménye?
S. Gy.: Tartok tőle, hogy a kormányzati szigor és kiszámíthatatlanság miatt a szektorban működő cégek tulajdonosai a magyar távközlési leányvállalataikat a fejlesztési prioritásaik végére sorolják. Azon túl, hogy minden folyamat lelassul, a szektorban elterjeszt egy olyan vállalati kultúrát, aminek a növekedés, az innováció, a változásmenedzsment nem szerves része. Sokkal inkább a megtartó, költségoptimalizáló, üzemeltető menedzser-magatartás lesz elvárt, a leader-szemlélettel szemben, és így nem lehet egyről kettőre jutni.
Tágabb értelemben véve; a multinacionális cégek jelenléte nem csak a fogyasztási paletta kiszélesítése miatt fontos, hanem mert ezek más gazdasági kultúrát, fejlődést, piacokat hoznak a magyar gazdaság számára. A multikkal kapcsolatban nekünk az a legfontosabb, hogy a multik legjobbjai beruházásokat, know how-t, innovációs ciklusokat hoznak. És ma már olyan gyors bevezetési ciklusokat alkalmaznak, hogy amit a Tesco bevezet Angliában, azt itt is kamatoztatni lehet. A magyar gazdaság hosszú távú stabilitása szempontjából így kritikus kérdés a multik jelenléte, és hogy normális, interaktív viszonyban vannak-e a lokális kultúrával.
hvg.hu: A magyar startup cégek bizonyos értelemben a magyar valóságot a világ jelenkorával szeretnék összekötni. Mennyi esélyük van ma erre, és mi ehhez a megfelelő kulcs?
S. Gy.: A startupok körül kialakult mini-alrendszereknek a Szilicium-völgyben formálódott modell jelenti a mintát. Ez a modell ma globális, és olyan hatása van a gazdaságra, mint Hollywoodnak a filmgyártásra. A Szilicium-völgyi vállalkozásfilozófia egy romlatlan kapitalista modell, ami az innováció felforgató erejére épít. Ez a kultúra arról szól, hogy ha létrehozunk és akár államilag is ösztönzünk egy ilyen mini ekoszisztémát, akkor növeljük annak az esélyét, hogy a mi szubkultúránkban is szülessenek olyan nagy vállalati sztorik, mint a Ford-T, a General Electric, a Microsoft vagy a Google. Sőt, ha nem hozunk létre ilyen rendszereket, akkor valószínűleg nem lesznek nagy sztorijaink, csak elvándorolt és sok évtized múlva szóban visszaigényelt tudósaink.
Persze, a most kurrens, nagy magyar startup világszám, a Prezi előtt is voltak magyar sikerek, a Graphisoft, a LogMeIn, de az ehhez hasonló kiugrásokból sok kéne. Indukálni kellene ezeket; előbb évente egyet, aztán kettőt, tízet, majd a sikeres minták mozgosító ereje révén sokkal-sokkal többet. A német és magyar bankszektornak világszínvonalú fejlesztéseket szállító miskolci szoftvercéghez, az IND-hez hasonló vállalkozások már léteznek. De ezekből igazi hősöket, követhető modelleket kellene faragni.
Ha lesz nagy sztori, ha a magyar cégek nagy számban ki tudnak lépni a világpiacra, akkor ez hosszú ideig képes visszahatni a magyar gazdaság működésére Úgy, ahogy a magyar vízilabda-válogatott sikerének is részben az a kulcsa, hogy évtizedek óta a sikeres generációk vállára áll a következő. Ez az üzleti életben is tudna így működni.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.