Szűk egy év alatt 1159 milliárd forint. Ennyivel kalkulálta el magát a kormány, azaz ennyivel becsülte túl a magyar gazdaság növekedési pályáját – és saját buzgalmának eredményeit. Legalábbis ekkora a különbség a tavaly novemberben a költségvetéshez mellékelt 2012-es GDP-prognózis és a legfrissebb előrejelzés között. Igaz, az előbbi évi 3-3,5 százalékos gazdasági növekedést feltételezett, ám jó, ha ennek a fele igaz lesz. A lassú gazdasági növekedésből adódóan a kormányzat által megálmodott pályához képest nagyjából 450-500 milliárd forinttal apadt az a summa, amelyet a központi költségvetés 2012-ben el tud osztani.

 A jövőre végrehajtandó kiigazítás ennek legalább a duplája. Bár a miniszterelnökkel az élen egész apparátus ügyködik azon, hogy a megszorításokat a külpiaci tényezőkre, az „euróválságra” fogják rá, azok felét a kormány saját magának köszönheti. A gyors növekedés reményében, annak ösztönzésére ugyanis 600 milliárdos adócsökkentést hajtottak végre az idén, anélkül hogy ezt a kiadások hasonló mértékű megnyesésével megelőzték vagy ellensúlyozták volna. A költségvetést ideiglenes bevételi tételekkel – válságadókkal (340 milliárd forint), a magánnyugdíjpénztárak helyett az állami Nyugdíj-biztosítási Alapba irányított járulékokkal (360 milliárd forint), illetve a pénztári vagyon egy részének elköltésével (528 milliárd forint) – bélelték ki, viszont a gazdaság érdemi gyorsítását a horribilis és jogilag aggályos pénzbehajtás ellenére sem tudták elérni.

Az egyszeri tételek közül az újabban Orbán Viktor szókincsében már afféle multiadókként emlegetett extra terhek jövőre is fennmaradnak, holott a távközlési különadó megszüntetését az Európai Bizottság elvárja Magyarországtól. A magán-nyugdíjpénztári rendszerre mért megsemmisítő csapás után a korábbi tagdíjak legnagyobb része (több mint 300 milliárd forint) már a Nyugdíj-biztosítási Alapba folyik be (megmaradt tagjaik után a magánpénztáraknak csupán 48 milliárdot utal át az állam), az idén a költségvetésbe forgatott pénztári vagyont azonban jövőre már pótolni kell. „A pénzt elköltötték, a kísérlet nem vált be” – értékelte a fogyasztásösztönző gazdaságpolitikát a Magyar Közgazdasági Társaság minapi pécsi vándorgyűlésén Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere.

Bár a növekedés lassult, a Nemzetgazdasági Minisztérium két és fél hónap alatt jócskán tágította a jövő évi büdzsé mozgásterét. A július 18-ai kormányhatározat a jövő évi bevételeket 13 402,1 milliárd forintban, a kiadásokat 14 008,6 milliárdban állapította meg. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaság képtelen tartani a 3 százalékos tempót, ennek ellenére a mostani törvényjavaslat a júliusi előzeteshez képest mind a kiadásokat, mind a bevételeket több mint 500 milliárddal megemelte (lásd táblázatunkat). A kormányzati célból – az adóterhelés csökkentéséből és az állami újraelosztás szűkítéséből – ennek épp az ellenkezője következett volna. Csakhogy a jelek szerint az idei büdzsében kivéreztetett területek gazdái sikeres ellentámadásba mentek át, illetve kellett a pénz az alacsony keresetűek kompenzálására, nehogy az adójóváírás megszüntetésével súlyos veszteség érje őket.

 „Ha önök átlapozzák a költségvetést, és először azt gondolják, hogy érthetetlen, nem járnak messze az igazságtól” – lepte meg hallgatóit múlt heti tájékoztatóján Matolcsy György. A nemzetgazdasági miniszter korántsem az elmúlt másfél év gyakori gazdaságpolitikai fordulataira utalt, hanem arra, hogy szerinte alaposabb szemrevételezés után kiderül, az állam az egészségügyre, az oktatásra, a társadalmi felzárkóztatásra és a gazdaságfejlesztésre is többet fordít, mint az idén, alapvetően nem a saját bevételeiből, hanem az idei 1200 milliárd forintról 1500 milliárdra duzzadó uniós támogatásokból. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy a gyógyító-megelőző ellátás 54 milliárdos kiadási többletének nagy része bérkompenzációra megy el, aminek forrásaihoz az ide irányított chipsadó 30 milliárddal járul hozzá; a közszférában harmadik éve nem nőnek az illetmények, a dologi kiadások csökkennek, a gyógyszerek szubvenciója durván, a közösségi közlekedésé szolidan csökken. Mérséklődik az önkormányzatok támogatása is, és megkezdődik a közoktatás, a felsőoktatás és az egészségügyi intézményrendszer átalakítása, államosítása. Hétfőn a miniszterelnök a megyei közgyűlések képviselőivel megállapodott, hogy az állam átveszi a megyék intézményeit – és 180 milliárd forint adósságát. A költségvetési tervezet utal arra, hogy módosító indítványokkal fogják átvezetni a változásokat.

A jövő évi kiadások összességében 6 százalékkal, a bevételek 7,5 százalékkal túllépik az idei eredeti előirányzatot, vagyis a 4,2 százalékosra tervezett inflációt meghaladó mértékben nőnek. Ez váratlan fordulat a takarékossággal már-már hivalkodó kormány részéről. Az adóbevételek 445 milliárdosra becsült növekményéből a legnagyobb tétel az áfa kulcsának két százalékpontos emelése, ami 150 milliárd forintot szippant ki a vásárlók pénztárcájából. A jövedéki és a játékadó emelése az idei törvényi előirányzathoz képest 17, illetve 31, a cégautóé 18 milliárdot, az üzleti ajándékok, reprezentációs költségek megadóztatása a 16 százalékos szja-kulccsal 15 milliárdot hoz az államnak. Az pedig egyenesen a meglepetés erejével hatott, hogy az adóemelés kifejezést ezúttal már Matolcsy sem kerülte meg, holott eddig az adócsökkentés apostolaként funkcionált.

Fordulat történik a jövedelempolitikában is, amennyiben a kormány igyekszik elejét venni az alacsony keresetűek további lecsúszásának. Ehhez saját teremtményét kell megerőszakolnia. Bár Matolcsy váltig ismételgeti, hogy a kormány befejezi az átállást az egykulcsos személyi jövedelemadóra, megszünteti az adójóváírást és felszámolja a szuperbruttót, az eszményített változathoz viszonyítva egyelőre torzszülöttet hoz létre. Mindazok, akik havi bruttó 202 ezer forintnál többet keresnek, „átmenetileg” nem kapják meg azt a – Matolcsy szerint – évi csaknem százezer forintot, amellyel a nettó fizetésük a szuperbruttó kivezetésével megugrana. Jövőre ebből az állam által visszatartott pénzből kompenzálnák az adóváltozások károsultjait, merthogy „senki sem járhat rosszul”. Ennek szellemében azok a vállalkozások, amelyek legkésőbb 2012. február 1-jével legalább 5 százalékos béremelést hajtanak végre, számíthatnak megnövekedett költségeik kompenzálására. Erre a céltartalékból 84,6 milliárd forint vehető igénybe, ám arról nincs döntés, hogy a támogatáshoz miként lehet majd hozzájutni. A közszférában a költségvetés 64 milliárdot tartogat efféle kompenzációra. Mindemellett a személyi jövedelemadóból jövőre 1550,7 milliárd forint bevételt vár a költségvetés, szemben az idei 1362,9 milliárdos előirányzattal, vagyis az adócsökkentés itt is emelésbe fordult.

A tervgazdaság kudarcos keresetszabályozási kísérleteire emlékeztető kompenzációs bérjátszma, a két számjegyű minimálbér-emelés és az egészségbiztosítási járulék 1 százalékpontos megtoldása aligha ösztönzi a foglalkoztatást. Áttörést a kormány az átalakított közmunkarendszertől vár, amire 132 milliárd forintot különített el. „Ma 590 ezren részesülnek jövedelempótló támogatásban, ők havi 28 ezer forintot kapnak. Közmunkáért viszont 48 ezer forinthoz juthatnak” – mondta a közgazdász-vándorgyűlésen Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki azzal kalkulál, hogy a programba 300 ezer főt lehet bevonni. A közmunkásoknak számlázott 63 ezer forintos bruttó bérből 16 százalékos szja-t és 7 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell levonni, nyugdíjjárulékot nem – hívta fel a figyelmet Matolcsy, ám ebből az is következik, hogy ez a foglalkoztatási forma nem jár nyugdíjjogosultsággal.

A jövő évi nyugdíjak megállapítása során a fogyasztói árak 4,2 százalékos növekedését kell figyelembe venni – adja meg a keretet a törvénytervezet szövege. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank már 4,7 százalékos inflációt prognosztizál, és a jövő évi adóelképzelések ismeretében a kutatói előrejelzések is az ötszázalékos határ felé kúsznak fel.

„Mielőtt megismertük volna a költségvetést, azt mondtuk, hogy a GDP jövőre 1,5 százalékkal bővülhet. Azután megnéztük a tervezetet, és akkor már azt mondtuk, hogy a növekedés csak egy százalék lesz. Majd megláttuk a kedvezményes végtörlesztési javaslatot, azóta nem mertünk megszólalni” – mondta Simor András MNB-elnök a közgazdász-vándorgyűlésen, egyúttal elődjének, Járai Zsigmondnak, a jegybank felügyelőbizottsági elnökének riposztozva. Járai ugyanis fél órával korábban kétségbe vonta a jegybank apparátusának – részben saját korábbi kollégáinak – szakértelmét, felróva nekik, hogy az MNB ugyanazon a napon állt elő 1 százalékos növekedési prognózisával, amelyen az IMF 1,8 százalékot jövendölt Magyarországnak. Járai tehát kigyógyult korábbi túlzott pesszimizmusából, hiszen 2010-re 2-4 százalékos visszaesést vizionált – ehelyett a GDP 1,3 százalékkal nőtt. Csakhogy mintha az ellenkező végletbe esett volna, holott a Költségvetési Tanács elnökeként ő a tervezet első hivatalos bírálója. E minőségében tett ugyan egy óvatos utalást arra, hogy a – már így is 400 milliárdra rúgó – tartalékokat célszerű volna növelni, vagy további adóemelésre lenne szükség, de ügyet sem vetettek rá.

Az országvédelminek titulált költségvetés összeállítói a devizahitelek fix árfolyamú végtörlesztésének törvényesítésével afféle megelőző csapást mértek a magyarországi bankrendszerre. A válasz egyelőre kimerül abban a frontális sajtótámadásban, amelyet a befolyásos világlapok indítottak Orbán Viktor és kormánya ellen, de idővel ennél keményebb eszközökhöz is folyamodhatnak. A forint azóta bekövetkezett gyengülését bízvást ilyennek lehet tekinteni, kedden az árfolyam elérte a 300-as határt az euróval szemben. Magyarország esetleges leminősítésének kockázatát Pécsett Pleschinger Gyula, az Államadósság-kezelő Központ vezérigazgatója is felvetette a Bloomberg hírügynökség kérdésére – majd néhány órával később úgy nyilatkozott, hogy félreértették.

Az viszont teljességgel egyértelművé vált az utóbbi egy évben, hogy szavakban szembe lehet ugyan szállni a mértékadó nemzetközi intézményekkel és pénzügyi körökkel, de a fiskális fegyelmet nem lehet feladni. Szabadságharcosoknak sem elnézés, sem engedmény nem jár: ez a fő oka annak, hogy az Orbán-kormány a mostani recesszióveszélyes időszakban sem térhet le a konvergenciaprogramban megadott deficitpályáról, és ragaszkodnia kell az államháztartási hiány leszorításához a GDP 2,5 százalékára. Még akkor is, ha egyetlen makrogazdasági feltétel sem úgy alakult, ahogy tervezte, és emiatt eredeti gazdaságpolitikai programjának már minden elemét feladta.

FARKAS ZOLTÁN