A 21. századi Európa: ha ilyen erős, miért ilyen gyenge? című előadáson a miniszter elmondta: a mostani válság nem volt olyan jelentős, mint a 30-as évek nagy válsága, mivel az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és bizonyos mértékig a brit jegybank, a Bank of England is tanult az akkori leckéből. Az Európai Központi Bank (EKB) és az európai jegybankok azzal a feltevéssel élnek, hogy az ilyen, keynesiánus idők "sohasem jönnek el". Azt mindenki elfogadja, hogy az EKB-nak likviditáshoz kell juttatnia a rendszerkockázati fontosságú bankokat, de úgy tűnik, senki sem gondolja úgy, hogy a rendszerkockázati államkincstárakat is meg kellene mentenie - tette hozzá.

A kérdés, ami ilyenkor felmerül, az, hogy a jegybankok politikájából fakadó veszteségeket hogyan osztják el az államok között, tudva azt, hogy a jegybanki támogatás nélkül sokkal súlyosabb veszteségek keletkeznek. "Amíg nem sikerül bezárni ezt a kört, addig nagy gondok lesznek" - fogalmazott a pénzügyminiszter.

Rostowski sietett leszögezni, hogy Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke és a szervezet rendkívül jól teljesített az elmúlt időszakban, annak ellenére, hogy az euróövezet struktúrája ezt nagyon megnehezítette. "Nincs kétségem afelől, hogy Trichet augusztusi bejelentéseivel megmentette az euróövezetet és az Európai Uniót" - jelentette ki a lengyel pénzügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy jelentős előrelépések történtek az euróövezetben: megállapodás született az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) létrehozásáról, az EKB bátran lépett közbe, de "látni a kihívások mértékét, mivel az egész rendszert nem az ilyen helyzetekre találták ki".

Az euróövezet adósságszintjével önmagában nincsen gond, hiszen az Egyesült Államoknak és Japánnak is magasabb GDP-arányos államadóssága van. A gond a gyenge láncszemekkel van, illetve azzal, hogy a döntéshozók mindig a szükségesnél később határozták el a szükséges lépéseket - tette hozzá. Kifejezetten előnyös lett volna, ha már májusban nagyobb effektív méretet és rugalmasabb jogköröket kap az EFSF, de a gyors válaszhoz több szolidaritás szükséges a jobb állapotban lévő államok részéről, és több felelősség a gyengéktől. Ha az erősek nem hajlandóak kimutatni, hogy készen állnak megsegíteni a bajba jutott államokat, akkor az adósságválság Görögországról átterjedhet Spanyolországra és Olaszországra - figyelmeztetett. "Egy olasz adósságválság esetén már semmi sem menthetné meg az euróövezetet" - tette hozzá.

Jacek Rostowski szerint, ha az északi államok valamilyen módon kiválnának az euróövezetből, akkor ugyanolyan nehézségek elé néznének, mint Svájc. "Valóban ezt akarják ezek az államok? Szembe kellene nézniük a problémák valódi súlyával" - mondta. Leszögezte, "itt nem adakozásról van szó, a szolidaritás valójában az északi államok érdekében áll".

Horst Köhler, Németország egykori elnöke felszólalásában kijelentette, hogy a németek "megzavarodtak", mivel nem ilyen kilátásokkal kecsegtetett a megalakulásakor a monetáris unió. Leszögezte ugyanakkor, hogy az euró nem teljes kudarc: az euróövezeti infláció alacsonyabb az egykori német márkát sújtó árdrágulásnál. Rostowski felvetésére reagálva abbéli véleményének adott hangot, hogy Németország szolidáris marad az euróövezethez, és bizakodva mondta, hogy tíz év múlva az euró erős fizetőeszköz lesz.

Köhler amellett érvelt, hogy a jelenlegi gondok nem az EKB-nak és döntéseinek következményei. "A probléma magva az adósságban rejlik és a strukturális reformok hiányában, a pénznyomda beindításával még súlyosabb helyzetben is lehetnénk" - fogalmazott a korábbi német államfő, aki egykor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatói tisztét is betöltötte.

A válság óriási alkalom arra, hogy reformokat lépjenek meg - folytatta. "Hatalmas egységes piacunk van, a térség tele van kiválóan képzett emberekkel. Minden adott arra, hogy kihúzzuk magunkat a bajból" - fogalmazott a volt szövetségi elnök, aki leszögezte, hogy erősebb integrációra van szükség, de nem az olyan területeken, ami beleütközne a szubszidiaritás elvébe, hanem ott, ahol a térséget világpiaci szinten kell képviselni.

A közgazdász kiemelte, hogy többre van szükség, mint szolidaritásra és felelősségre: a kilábaláshoz innováció és valódi növekedés kell, nem monetáris növekedés. Elég megnézni az Egyesült Államok példáját, ahol a feldolgozóipar csupán 12 százaléknyi hozzáadott értéket ad a gazdaságnak, míg Németország esetében ez a szám 23 százalék; 12 százalékkal nem lehet munkahelyeket teremteni - tette hozzá.

Martina Dalic, Horvátország pénzügyminisztere a kerekasztal-beszélgetésen elmondta, hogy Horvátország sorsa szoros összefüggésben van az euróövezetével. A horvát háztartások megtakarításainak 80 százaléka euróban van, egyszerűen nincs más választásunk, mint az euró irányában halad - szólt a miniszterasszony. A horvát EU-csatlakozás végső soron arról szól, hogy egy nap az euróövezetbe is be tudjunk lépni - tette hozzá.