Szinte már abban a pillanatban, amikor tavaly novemberben bejelentette Vilmos herceg és polgári származású kedvese, Kate Middleton, hogy idén április 29-én egybe kelnek, megindultak a gyors kalkulációk: vajon mennyit is hozhat a brit gazdaság konyhájára a XXI. század egyik legrangosabb esküvője? A nemzetközi visszaesés jelenlegi időszakában az üzleti élet szereplői és a kormány is bízik abban, hogy a jeles esemény ösztönzően hat majd a gazdaságra.

Kate és Vilmos népszerűségére még az óvatosan becslők is bőkezűen építenek. Az első gyors számítások hozzávetőleg 620 millió fontra tették az esküvőnek köszönhető pluszfogyasztásból befolyó összegeket. A Verdict nevű, ágazati kutatásokat végző cég kalkulációjában azt a több mint egymillió látogatót vette figyelembe, akik a főváros hivatalos turistaügynöksége, a Visit London szerint a városba látogatnak április utolsó hétvégéjére. (Károly és Diana 30 évvel ezelőtti esküvőjén 600 ezer ember állt sorfalat London utcáin.)

A bögrék és tollak, könyvek és babák, s mindaz a számtalan dísz és használati tárgy, amelyek az ifjú pár arcképét viselik, csak kicsiny részét – mintegy 12-18 millió fontot, mások szerint 20-26 millió fontot – hozzák a várt bevételeknek. Pedig hihetetlen népszerűek a menyasszony eljegyzési gyűrűjének különféle értékű másolatai, s egy sörfőzdében már az ifjú aráról elnevezett habzó italt is felszolgálnak. Igaz, a sör „Kiss me Kate” elnevezése nem túl eredeti; bár ki tudja, mennyi idő kell ahhoz, hogy a fogyasztók a híres musical helyett Middleton kisasszony csókjára asszociáljanak.

Hercegi jegyespár. Régi összhang új formában

AP

Az ételek és italok, fogyasszák akár étteremben, pubban, szállodában vagy élelmiszerüzletben már jóval nagyobb szeletét hozhatják a remélt bevételeknek. Az előzetes becslések ez esetben 350-360 millió fontról szólnak, amiben persze benne van mindaz a pezsgő- és borfogyasztás is, ami az esemény alkalmával feltételezhető.

És akkor még nem esett szó a látványosan felduzzadó turistaforgalom nyomán megsokszorozódó bevételekről, elsősorban a londoni, másodsorban a környező települések szálláshelyein, valamint a közlekedésben. Ezek összegét előzetesen 210-220 millió font közé teszik kutatók. Ebben azonban valószínűleg még nincsenek benne a brit főváros közelében nyíló, ideiglenes vidéki kempingek és hagyományos családi házaknál kínált, bread & breakfast típusú szállások.

A turistacsalogató ötletek tárháza végtelen: legyen szó akár „csomagban” árult szállodai szolgáltatásokról, amelynek keretében nászéjszakát idéző koktél és múzeumi belépő is jár a vendégnek, vagy éppen csábító éttermi menüről, amelyben igyekeznek az ifjú pár kedvenceit szervírozni. Vilmos herceg egyik kedvenc étele, a darált húsos, sajtos angol házi pite (Cottage Pie) egyre több pub esküvői menüjében szerepel, ahogyan a Buckingham-palotában gyakran majszolt virslis sütemény is. (Ezt a szigetországban csak sausage rollnak hívják, és pontosan olyan, mint a magyar látványpékségekben készülő meleg virslis roló.)

Egyes belföldi, de akár külföldi utazási iroda vagy rendezvényszervező cég különböző útvonalakon  szervez londoni sétákat, olyan helyeket érintve, amelyek a menyasszony vagy a vőlegény, netán mindkettejük számára fontosak és emlékezetesek. Szinte valamennyi túrában helyet kap az immár legendássá vált Mahiki nevű night club, amely a jegyespár egyik kedvelt szórakozóhelye.

Az április végi nagyszabású lakodalomtól azonban nem szabad csodát várni – figyelmeztetnek gazdasági elemzők –, bár a szállodai és az éttermi kiadások biztosan az egekbe szöknek majd. Az optimista forgatókönyv másik változatát is ajánlatos elkészíteni. „Vilmos herceg és Kate esküvője egész biztosan segít a gazdaságnak, de fennáll a veszélye annak, hogy az emberek túl sokat várnak tőle. Komoly gond lehet például, ha a kereskedők nem tudják eladni mindazt az árut, amit szeretnének" – idézte az MTI Neil Saunders véleményét a Verdicttől.

Az ünnepet türelmetlenül váró turistákkal és honpolgárokkal szemben jó néhányan már az esküvő bejelentése óta támadják a szigetország kormányát. Mondván, olyan szigorú takarékossági intézkedések mellett, amilyeneket London bevezetett, nincs helye a hét országra szóló lagzinak. Jóllehet, az ünnepi költségek többségét a királyi család állja, de a kormány fizeti a mozgósított rendőröket és a Westminster-székesegyháztól a Buckingham-palotáig húzódó 2,25 kilométeres útlezárást.

Az mindenesetre biztos, hogy a briteknek lesz módjuk ünnepelni a hercegi menyegző idején. Április 29-ét, pénteket a szigetországban munkaszüneti nappá nyilvánították. Az azt megelőző hosszú hétvége, a hétfővel együtt pedig a húsvéti ünnepekkel telik. Így tehát csak három napot – keddre, szerdára és csütörtökre – kellene dolgozni Nagy Britannia-szerte, amit azonban mind többen igyekeznek „megúszni”. Hiszen három nap szabadság kivételével akár tíz napra is vissza lehet vonulni pihenni vagy éppen elutazni a menyegző miatti tömegnyomorból.

És sokan gondolkodnak így. Arról azonban szinte alig esik szó, hogy egy többnapos, előre nem kalkulált országos termelés-kiesés mennyit ronthat a brit gazdaság növekedési helyzetén. Különös tekintettel a tavalyi utolsó negyedéves GDP-csökkenésre, amelyet pedig már négy, növekedést hozó periódus előzött meg a 2009-es visszaesés után. (A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint az Egyesült Királyság éves GDP-je a 2008-as 2684,2 milliárd dollárról 2009-ben 2183,6 milliárdra esett vissza.)