Térségi elemzők már biztosra veszik, hogy India növekedése három-öt éven belül meghaladja Kínáét, amely 8 százaléknál nem fog elérni nagyobb teljesítményt, szemben Indiával, amely tartósan 9-10 százalékos fejlődésre is képes lehet. A következő 20-25 évben több elemzés szerint is India lesz az a nagy ország, amelynél egyetlen hasonló méretkategóriába tartozó versenytársa sem lesz képes gyorsabb növekedésre.

Aratás indiában. Vidéki munkáskezek tízmilliói várnak készenlétben

AP

Néhány tényező India malmára hajtja a vizet. A legfontosabb a demográfia. Az indiai lakosság 15-64 éves korcsoportja az 1995-ös 69 százalékról 56 százalékra esett vissza 2010-re. De az ENSZ adatai szerint a munkaképes korú lakosság ismét növekedésnek indult, és 2020-ig 136 millió fővel bővül. Eközben – a Morgan Stanley szerint – Kína csak 23 milliós bővülést tud majd felmutatni. S bár jelentős tömegek kétségtelenül képzetlenek, így az ország egy darabig még nem lesz képes jelentős mennyiségű nagy hozzáadott értékű terméket exportálni. De a munkaerő jelentős része fiatal, képezhető, s igen sokan beszélnek közülük angolul.

A 1990-es években bevezetett gazdasági reformok hatására megerősödött a belső piaci kereslet, ami lehetővé tette a világpiacon versenyképes vállalatok létrejöttét is. Olyan globalizált cégek nőttek fel Indiában, mint az autóipari konglomerátum, a Tata Morors, az acélipari óriás, az Arcelor Mittal vagy a globális szoftveripar elitjébe tartozó Infosys. A meglehetősen egzotikuson csengő nevű Bharti Airtel mobiltelefon-szolgáltatónak pedig csak Indiában 140 millió előfizetője van, de már igen erősen terjeszkedik az afrikai kontinensen is.

Az indiai gazdaság erejét azonban még mindig nem a nagyvállalatok, hanem a 45 millió vállalkozó adja. Közöttük nem a nyugati minták szerint alakul az üzlet, hanem egy meglehetősen rugalmas és hatékony informális rendszerben. Egy vállalkozó hitelképességét itt nem pusztán az üzleti sikerességén mérik, hanem azon is, hogy a családjában vannak-e olyan biztos jövedelmű, például állami állást betöltő személyek, akik könnyen megtalálhatók bármikor. Így a kölcsönzők (nem uzsorások) szívesen adnak kisebb összegeket a vállalkozás fejlesztéséhez.

Bár az indiai cégek sokat exportálnak, ám elsősorban a hazai piacra összpontosítanak. Az indiai vásárlókat az olcsóság érdekli elsősorban, és sokkal kevésbé a puccos kivitel. Ha jól pozícionált termékeket kínálnak számára, akkor az indiai lakosság hatalmas mennyiségű terméket képes felszívni. Indiában az emberek egyelőre igen kevéssé vannak ellátva elektronikus eszközökkel. Az Economist beszámolója szerint például a koreai LG – amely ott a helyi gyártás 90-es évek végi meghonosítása óta a legkeresettebb márkának számít – éves forgalma a szubkontinensen 3 milliárd dollár, de a forgalom növekedése csak 2010 első hét hónapában 30 százalékos volt. A sikerhez az ultra alacsony árak, és az indiai ízlésnek megfelelő kivitel volt a kulcs. Például a sok ottani vegetáriánus miatt olyan hűtőszekrényeket árulnak, amelyben kisebb a hagyományos hűtőrész, de nagyobb a zöldségek tárolására alkalmas tér. Hasonló filozófia szerint a televíziókat erőteljesebb hangrendszerekkel szerelik fel, mert arrafelé szeretik a hangos tévézést. Aztán vannak hangvezérelt mosógépek, hogy az írástudatlanok is használhassák őket. Figyelnek arra is, hogy a gyakori áramingadozások se tehessenek kárt a berendezésekben, s a bolti csomagolásuk olyan erős legyen, hogy a pocsék utakon a hazaszállítás ne jelentsen műszaki kockázatot.

Az optimista forgatókönyv szerint India lesz a következő Kína, csak sokkal barátságosabb, sokkal demokratikusabb. A pesszimista verzióban azonban a Kínához mért növekedési sebességkülönbség ahhoz sokáig nem lesz elég, hogy behozzák a lemaradást. India egyelőre számos olyan problémával küzd, ami megakadályozza az egyenletesen gyors fejlődését. Ezek közül az első a rossz infrastruktúra. Rosszak az utak, sok helyen a kamionok a tengelynyomás korlátozás miatt nem haladhatnak tovább, a kaotikus forgalom miatt csiga lassúságú a termékek továbbítása, kevés a repülőtér, fejletlen a vasúti hálózat, az indiai belső államok határának átlépése sokszor nagyobb gondot jelent, mint magán az országhatáron átjutni.

A McKinsey tanácsadó multi becslése szerint az indiai gazdaság mérete 20 éven belül megötszöröződik. A városi lakosság megduplázódik a 2001-es népszámláláskor regisztrált 290 millióról, s 2030-ra meghaladja az 590 milliót. A jelenlegi fejlődési ütem fenntartásához az országnak 1200 milliárd dollárt kell költenie a városi infrastruktúra fejlesztésére, ami az ilyen jellegű jelenlegi kiadások megnyolcszorozását jelentené. Jelenleg a kínai városi kiadások hétszer haladják meg az indiait.

A Force India Forma-1-es versenyautó. India egyik új jelképe

AP

A másik fejlődést gátló tényező a munkaerő képzetlensége. Bár a munkaerő növekvő részben fiatalokból áll, de a 40 százalékuk írástudatlan, és egy másik 40 százalék nem fejezte be az iskoláit. Ráadásul a közoktatás színvonalán is volna bőven javítani való.

A munkaerőpiacról 200 ezer mérnök, 400 ezer más felsőfokon képzett szakember és 150 ezer szakmunkás hiányzik majd a következő években a Boston Consulting Group értékelése szerint. Eközben 62 millió mezőgazdasági munkásnak nincs állása.

Indiának kiváló egyetemei vannak, de csak tizenhat. A végzett hallgatók között sokan vannak, akiknek a képességei lehetővé teszik a vizsgák letételét, de a diplomázás után kevés hajlandóságot mutatnak a való világ problémáival való törődésre – írja az Economist. Az sem ritka, hogy a munkaadók hónapokig képzik az alkalmazottaikat, akiket aztán a konkurensek konzekvenciák nélkül elorozhatnak tőlük. Indiában ezért aki jól képzett, annak jól megy a sora, mert a hiány miatt jól megfizetik. Csakhogy a képzett emberek hiánya igen megnehezíti az ország műszaki színvonalának általános javítását, az elmaradott és megbízhatatlan infrastruktúra fejlesztését.

India gazdaságának fejlődését egy sor társadalmi és politikai tényező is befolyásolja a maoista gerillák garázdálkodásától a populista politikusok szűklátókörűségén át az általános korrupcióig. Különösen a korrupció hatása pusztító. Az üzletemberek jelentős része úgy véli, hogy a dolgok egyre csak rosszabbul mennek. Régebben elég volt pénzzel megkenni a befolyásos embereket, akik esetenként a piszkos pénzből vállalati részvényeket vásároltak. Manapság azonban sokan a rövidebb utat választják, s részvényeket követelnek azokból a cégekből, amelyeket szerződésekhez juttatnak – írta az Economist. Pratyush Sinha, az indiai korrupcióellenes szervezet nyugalmazott vezetője szerint honfitársainak 30 százaléka teljesen korrupt. Ugyanakkor azok az iparágak, amelyek nem függenek a kormánytól túlnyomóan tiszták.

A fejlődés ilyen körülmények között is elég gyors. Egy 2007 és 2012 között futó állami program keretében például 500 milliárd dollárt költenek az infrastruktúra fejlesztésére. Fejlődik az oktatás is. Az írástudatlanok egyre inkább megtapasztalják, hogy a tanulással jobbá tehetik az életüket, s a gyerekeiket szívesebben látnák íróasztal mellett dolgozni, mint a földeken. Az állami oktatás mellett fejlődik az olcsó magániskolák hálózata is. Vidéken (ahol pedig elég nagy a szegénység) a tanulók 20 százaléka magániskolákba jár. Az írástudók aránya a 15-24 éves korosztályban már meghaladja a 80 százalékot.

A gazdaság jogi környezetében is vannak változások. A korábbi kusza, területenként változó adózási vagy földbirtoklási szabályokat egységesíteni kívánják. Kína egyik fő előnyének ugyanis éppen azt tartják a külföldi befektetők, hogy kiszámíthatóbb a hivatalos ügyintézés és az üzletkötés, mint a demokratikusabb, de kaotikus Indiában.

Indiai call center. Inkább itt dolgoznának, mint a földeken

AP

Hogy végül India megelőzheti-e Kínát arról nem egyértelműek a vélemények. A Nobel-díjas indiai közgazdász Amartya Sen a Világbank világfejlettségi jelentései és az ENSZ humánfejlettségi jelentései alapján viszont arról beszélt, hogy Kína messze megelőzi Indiát a legtöbb vizsgált kritériumban. Például a kínaiak tíz évvel tovább élnek, sokkal kisebb a csecsemő- és a gyermekhalandóság. Jelentős az alultáplált indiai gyerekek aránya, szemben Kínával, ahol ez a probléma marginálissá vált. Továbbá Kínában az írástudatlanok aránya 30 százalékponttal kisebb mint Indiában. „Az összehasonlítás Kínával nagyon fontos kérdésekben ad perspektívát ahhoz, hogy megvilágosodjunk abban, hogy mit kéne tennünk és mit nem” – vélekedett Amartya Sen.

Ugyanakkor vannak, akik hisznek benne, hogy India demokratikus berendezkedése hosszú távon meghozhatja a maga eredményét. A szerves fejlődés egészségesebb gazdaságot hoz létre, s amint a világgazdaság tudásintezívebbé válik, India előnye növekedni fog. Kínában ugyanis a technokraták döntései alapján gyorsabban épül az infrastruktúra, az elhatározott projektek finanszírozása gyorsabban megoldódik, a nemzetközi együttműködések gyorsabban kialakíthatók. Ám e döntések egyben szétszaggatják a társadalom szövetét, és gyökértelenné teszi emberek millióit, s időnként irracionálisnak is bizonyulnak. Ezért – ha az események inkább a pozitív forgatókönyv szerint haladnak – India hosszabb távon a maga „lassabb” átalakulási tempójával eredményesebb lehet. Ráadásul – állítja több elemző is, köztük Wang Tao, az UBS kínai vezető közgazdásza – Kínában elkerülhetetlen a demokratizálódási folyamat megerősödése, ami egyre több társadalmi szempontot kever a korábbi, elsősorban technokrata szempontokat erőltető döntési mixbe, s ez le fogja lassítani a növekedést.

Van, aki a számok alapján fogad inkább Indiára. Sanjaya Baru, az indiai üzleti lap, a Business Standard szerkesztője a tavaly áprilisi Hongkongban megtartott Új Realitások konferencián arról beszélt, hogy az indiai megtakarítási ráta a GDP 35-37 százaléka, a befektetési ráta pedig 36-37 százalék. Az egy százalékos részt a külföldi befektetések töltik be. Ez a magas megtakarítási és befektetési ráta egy legalább 8 százalékos növekedést fog fenntartani középtávon is, amit tovább lehet emelni az export megerősítésével” – fejtette ki Baru az Insead Knowledge tudósítása szerint. Ez pedig elég lehet a kínai növekedés felülmúlásához is. Az utolérés azonban egyelőre a jövő homályába vész.