M.M.: A 2010 nyarán meghozott, az ORTT-t elmarasztaló magyar bírósági döntést követően a Sláger és Danubius tulajdonosai közösen figyelmeztették a magyar kormányt, hogy az megsértett különböző kétoldalú, többek között a Magyarország és az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Svájc között fennálló befektetési szerződéseket. A tulajdonosok ezen kívül felkérték a magyar kormányt, hogy kezdjék meg az ilyen eljárásban kötelező hat hónapos egyeztetést a peren kívüli megegyezés érdekében. Ha ez nem sikerül, akkor a tulajdonosok 2011 januárjában követeléseikkel az ICSID-hez fordulnak. A médiatörvény 2010-es módosításai és a Legfelsőbb Bírósághoz a két megelőző – a Danubius és a Sláger rádióknak kedvező – bírósági ítélet soron kívüli felülvizsgálatára benyújtott kereset növeli a valószínűségét, hogy ezen követeléseket az ICSID befogadja. Mindenestre nyitottak vagyunk a komoly tárgyalásra.

hvg.hu: Hogyan kalkulálták ki az 50-50 millió dolláros kártérítés összegét?

M.M.: A kárösszeget a frekvenciák értéke alapján állapítottuk meg, különböző iparágbeli sztenderdek alapján. Egy ilyen eljárásban lényegében követelhető az a profit, amely a további működtetés esetén folyt volna be, ha az ORTT megfelelően alkalmazza a médiatörvényt és az engedélyeket megkapta volna a két rádióállomás. Továbbra is állítjuk, hogy az ORTT (azóta beleolvadt az új Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságba) hibás és törvényellenes lépései következtében vonták meg a működés folytatásához való jogunkat. Ezek a lépések teljesen tönkretették az üzletet, a brand értékét, valamint a Danubius és a Sláger több más befektetését, amelyet jóhiszeműen arra alapoztak, hogy a hatóságok megfelelően alkalmazzák a törvényt. Éppen ezért azt az üzleti értéket követeljük, ami akkor folyt volna be, ha tovább működtethetjük a rádiókat. Egy másik módszertan a cégek piaci részesedését veszi alapul a régió és Európa hasonló tranzakcióit figyelembe véve. Mindkét számítás eredménye körülbelül ugyanaz az 50 millió dolláros összeg lett, rádiónként.

hvg.hu: Hogyan működik az ICSID? Kötelezhetik bármire a magyar államot?

M.M.: Magyarország is aláírta az ICSID-egyezményt. Az ICSID ítéletének kikényszeríthetősége az egyik legfőbb ok, amiért a befektetők kiaknázzák az egyezményben foglalt jogorvoslati lehetőségeket. Elviekben követelhetjük a megítélt kártérítés behajtását a magyar állam különböző országokban lévő vagyonán. Ráadásul követelhetjük a kártérítési összeg kifizetését közvetlenül a kormánytól is. Nem tudok olyan, a befektetőnek kedvező ICSID-döntésről, amelyet végső soron ne fizettek volna ki.

hvg.hu: Ha válaszhatnának a frekvenciák visszaszerzése és a pénzbeli kártérítés között, akkor jelen pillanatban melyikre szavaznának?

M.M.: Az ICSID rendelkezései alapján csak pénzbeli jóvátétel igényelhető. Ugyanakkor a peren kívüli egyezség során abban is megállapodhatnánk, hogy folytatjuk a működést. Ám ahhoz, hogy így döntsünk, megfelelő biztosítékokra volna szükségünk, különben azt kockáztatnánk, hogy a kormány ismételten nem tartja be a törvényt, s így ugyanabba a problémába ütköznénk a jövőben. Kétségkívül csalódást okoz, hogy a magyar bíróságoknak szemmel láthatóan nincs tekintélyük a hatóságok szemében, felfogásuk szerint „amennyiben a bírósági döntés nem kedvező, egyszerűen megváltoztathatjuk a törvényt”. A médiatörvény idei évi változásai erősítik ezt a közfelfogást (csakúgy, mint az a tény, hogy korábbi, 2006-os és 2007-es alkotmánybírósági határozatokat még mindig nem léptetett életbe a parlament). A külföldi befektetők számára aggasztó a jogrendszer instabilitása és a bírósági döntések végrehajtásának kiszámíthatatlansága, ami végeredményben hatással van magukra a befektetésekre is. Magyarországnak érdeke, hogy a bíróságokat tiszteletben tartsák és megfelelő jogorvoslati lehetőségeket biztosítsanak az állammal szemben.

hvg.hu: A magyar médiareakciók szerint a per kezdete kínosan egybeesik a magyar EU-elnökség kezdetével. Szándékos az időzítés?

M.M.: Nem szándékos, hanem inkább az ICSID rendelkezéseinek a következménye. Az időzítés a már említett tavaszi másodfokú bírósági döntéssel függ össze. Miután a bíróság döntését az ORTT teljesen figyelmen kívül hagyta, a tulajdonosok elhatározták, hogy megvédik jogos érdekeiket és elindítják az eljárást, s megkezdik a már említett hat hónapos egyeztetési periódust, amely után a döntőbíróság nyivántartásba veszi a keresetet. Ugyanakkor van jelentősége annak, hogy a vita akkor kezdődik, amikor a magyar EU-elnökség, mivel a jogsértés brit és svájci szerződéseket is érint. A szóban forgó ügy nem az előző kormány egyik „vesztes tenderéről” szól, hanem egy állami hatóság, az ORTT jogsértéséről. Az érintett személyek ugyanazok ma is, ezért úgy dondolom, hogy nem helyénvaló az ügyet az előző kormány problémájaként kezelni.  Függetlenül a kormányváltástól, ez a jelenlegi kormány felelőssége is.

Magyarországnak adódtak hasonló ügyei, elsősorban a Ferihegyi repülőtér kanadai befektetőjének leváltása, amit jogellenesnek ítéltek és amelyért Magyarországot több mint 80 millió dollár kártérítés megfizetésére kötelezték. Ez első Fidesz-kormány alatt történt, noha a következő kormánynak kellett megfizetni az összeget. Ez pedig a magyar adófizetők pénzéből történt, politikai nézetüktől függetlenül, és ez az igazi tragédia.

hvg.hu: Úgy hírlik, hogy az ORTT-t elmarasztaló nyári jogerős ítélet után többféle csatornán próbáltak meg nyomást gyakorolni a magyar kormányra. Konkrétan mit tettek és kinél próbálkoztak?

M.M.: Helytelen azt állítani, hogy bárkire „nyomást gyakoroltunk”. Az egyezmény arra buzdítja a feleket, hogy folytassanak párbeszédet a vitás ügyben. Mivel a jogsértésekben és szerződésszegésekben az USA, Nagy-Britannia és Svájc is érintett tájékoztattuk az ügyről az érintett a nagykövetségeket és jeleztük, hogy nyitottak vagyunk a párbeszédre. Szilárd meggyőződésem, hogy a felek közötti párbeszéd eredményeképpen elkerülhető a költséges pereskedés és elérhető egy, mindkét fél számára elfogadható megállapodás.

hvg.hu: Ön szerint miről szól ez az egész történet?

M.M.: Az ORTT néhány tagja, különösen Szalai Annamária megkísérelte a konfliktust úgy beállítani, hogy az két pályázó ügye, akik elégtelen árajánlatot tettek, ezért vesztettek és emiatt boldogtalanok.  Ez a beállítás teljesen helytelen.  A magyar bíróságok is megerősítették, hogy az ORTT-nek ki kellett volna zárnia az FM1 és az Advenio pályázatát tulajdonosi összeférhetetlenség miatt, ahelyett, hogy elbírálta és nyertesnek nyilvánította volna őket. Ehelyett az ORTT megkísérelte kijátszani a törvényt egy speciális rendelkezés hozzáadásával a pályázati szabályzathoz, amit a bíróságok jogellenesnek találtak. Ha az FM1-et és az Adveniót diszkvalifikálják, ahogy azt a médiatörvény előírja, akkor a Danubius és a Sláger rádió kerül ki győztesen.

A probléma éppen ezért a törvény szerepe Magyarországon. Hogyan lehetséges, hogy egy kormányszervezet (különösképp egy olyan, amely közvetlenül a parlamentnek felel) egyszerűen figyelmen kívül hagyja vagy megváltoztatja a törvényt, amelyet az Országgyűlés fogadott el? Hogyan lehetnek biztosak – a kormányzat által jelentős mértékben szabályozott iparágakban működő – küldöldi befektetők, hogy megfelelő jogorvolaslati lehetőséghez jutnak, illetve hogy hosszú távú befektetéseiket nem érinti negatívan a szabályozási környezet változása?