Drasztikusan lecsökkent a születések száma, ezzel párhuzamosan viszont nő az átlagéletkor, vagyis a társadalom elöregedése tovább folytatódik. A KSH adatai szerint a családok 35 százaléka gyermektelen, 34 százalékuknál egy gyermek van, míg a kétgyermekes családok aránya 23 százalék, a 3 vagy több gyermeket nevelőké pedig 8 százalék.

Azok a gyerekek, akik megszülettek, minden bizonnyal magasabb életszínvonalon élnek majd, mint a szüleik. A magasabb életszínvonal egyenes következménye a vásárlóerő évtizedes növekedésének, ezzel párhuzamosan pedig a szülők is többet költenek gyerekeikre. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a családokban a gyerekszám csökken, az egy gyerekre eső költés természetesen megnő. A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet 2007-es felmérése szerint a születéstől az egyetemi tanulmányok végéig átlagosan 30 milliót költenek el egy gyermekre a családok, így évente átlagosan 1,26 millió forintba kerül egy gyermek nevelése.

Ebben az összegben nemcsak a készpénzkiadások vannak benne, hanem összegezték a háztartási munka becsült értékét is. Egy gyermek születése ugyanis alapvetően megváltoztatja a háztartás költségvetési szerkezetét: bizonyos kiadások csökkennek, viszont újak bukkannak fel. Mérések szerint egy gyermek évente 288-417 ezer forintnyi árut (élelmiszert és tartós fogyasztási cikket) fogyaszt el. A tág intervallumot a gyermekek száma magyarázza. Legtöbbe az egykék kerülnek, az egy főre jutó költség a három vagy több gyereket nevelő családban a fenti intervallum alsó szélén mozog.

Egy új jövevény a család mindennapjait, vásárlási-étkezési szokásait is megváltoztatja – derül ki a GfK Hungária háztartások privát fogyasztását mérő ConsumerTracking adataiból. Például az 5 évnél fiatalabb gyerekkel rendelkező háztartások közel kétszer annyi mosóport vásárolnak egy személyre vetítve, mint a gyermek nélküli háztartások, a legtöbbet pedig a 15-19 év közötti gyermekkel együtt élő családok – mondta Dörnyei Otília, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója.

Egy gyermek érkezése megváltoztatja a szülők önmagukhoz és egymáshoz való viszonyát. A szülőszerepben az egyik legjelentősebb változást az eredményezi, hogy az „én” és az önmagunk fontossága háttérbe szorul, és a „mi”, valamint a gyerek kerül a középpontba. Több társadalomkutatási forrás is alátámasztja, hogy a megváltozott férfi szerepek azt eredményezték, hogy a mai apák erőteljesebben részt vesznek gyermekeik mindennapjaiban, mint akár az ő apáik generációja.

A gyermekes nők számára a legfontosabb érték a család, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt. A mai magyar társadalom konzervatív abban az értelemben, hogy a klasszikus női-férfi szerepek még mindig fennállnak. Vagyis miközben a férfi fő feladata a család anyagi jólétéről való gondoskodás, addig a nők legfőbb szerepe, hogy gondoskodjanak a háztartás és a család dolgairól.

A napfényes oldal mellett azonban előfordulnak stresszes pillanatok, időszakok is. A többség úgy érzi, hogy a családért több mindenről le kell mondania, csak az igazán szükséges dolgokra tud pénzt kiadni. Az anyai szerepek között megjelenik az állandó kompromisszum kötés is, és egyre gyakrabban fordul elő a „soha nincs időm semmire” érzés.

2009-ben több mint minden ötödik gyerek olyan családban élt, ahol nem volt aktív kereső. A keresők hiánya számos egyéb probléma forrása is. Hazánkban a szegény gyerekek kétharmada a kistelepüléseken él, s ez az adat várhatóan tovább nő a jövőben. Magyarországon 620 ezer 18 évnél fiatalabb él a szegénységi küszöb alatt, és ezen belül mélyszegénységben nevelkedik legalább 2-300 ezer gyermek, de pesszimistább számítások szerint számuk ennek duplája is lehet, attól függően, mit nevezünk mélyszegénységnek. Vagyis a társadalom erősödő kettészakadása a kisgyermek korban is érezteti hatását, sőt ott kezdődik.