2009. január. 19. 13:45 MTI Utolsó frissítés: 2009. január. 19. 13:45 Gazdaság

Ukrán szakértő az Északi és Déli Áramlat átláthatatlan viszonyairól

Azért elfogadhatatlan az európaiak "hallgatása" az orosz-ukrán gázszállítási szerződés átláthatatlan viszonyairól a konfliktus gyors megoldására hivatkozva, mert az Északi és a Déli Áramlat gázvezetékek tervével megbízott társaságok a RosUkrEnergóhoz hasonlóan Svájcban bejegyzett, homályos hátterű cégek - véli Mikhail Goncsar ukrán energetikai szakértő a Libération című francia napilapban hétfőn megjelent kijevi tudósításban.

Az orosz gáz Ukrajnán keresztül történő szállításában közvetítő szerepet játszó RosUkrEnergo 2003-ban még Leonyid Kucsma elnöksége idején jött létre. A cég az orosz Gazpromon keresztül vásárolja meg alacsony áron a közép-ázsiai országokban kitermelt gázt, amelyet azután Ukrajna mellett többek között Lengyelországban, Magyarországon és Romániában értékesít, s az eladásokból "kolosszális profithoz" jut - emlékeztet a francia lap. (A hétfőn aláírandó orosz-ukrán gázmegállapodás már a Gazprom és a Naftogaz között közvetlenül jön létre.)

Azonkívül, hogy a közvetítés - ahogy azt a szakértők nem győzik szóvá tenni - gazdasági szempontból teljesen értelmetlen, a RosUkrEnergom - mint a lap fogalmaz - egy az orosz, az ukrán és az európai jogi szabályozást is megkerülő, teljesen átláthatatlan cég az adóparadicsomnak számító Zug nevű svájci kantonban bejelentett székhellyel. Tulajdonosa 50 százalékban a Gazprom, további 50 százalékban pedig a bécsi Cetragas Holding AG. A Centragas viszont 90 százalékban Dmitrij Firtas ukrán üzletemberé, további 10 százalékát egy bizonyos Ivan Furszin tartja. Mögöttük pedig kiismerhetetlen részvényesek állnak.

Miközben a 2004 óta négy kormányváltást túlélt RosUkrEnergo óriási nyereséget tudhat magáénak, az ukrán állami Naftogaz csődhelyzetbe van, mert óriási adósságot halmozott fel legfőbb hitelezője, az orosz Gazprom felé - hívja fel a figyelmet Petro Burkovszkij, az Ukrán Nemzeti Stratégiai Kutatóintézet szakértője.

A RosUkrEnergo egyik ismert részvényese, Dimitrij Firtas közel áll az ukrán jegybank vezetőjéhez, Volodimir Stelmahhoz, aki nyilvánosan azzal vádolta meg Julija Timosenko kormányfőt, hogy a pénzügyi válság idején a nemzeti valutával, a hrivnyával spekulált. Stelmah viszont Viktor Juscsenko államfő pártfogoltja, aki a miniszterelnökkel szemben a RosUkrEnergo megtartását szeretné a gázszállítás közvetítésében.

A szakértő szerint Timosenko - aki az orosz-ukrán gázvita kitörése óta a RosUkrEnergo kizárásáért küzd - is csak a saját érdekeit követi, amely ezúttal kivételesen egybeesik az ukrán nemzeti érdekkel. A kilencvenes években szintén gázügyletekből meggazdagodott Timosenkót az vezérli a lap szerint, hogy politikai riválisát, Juscsenko államfőt meggyengítse az év végén esedékes elnökválasztás előtt.

Oroszország helyzete bonyolultabb, mert annak ellenére, hogy a RosUkrEnergo orosz kezdeményezésre jött létre, Vlagyimir Putyin kormányfő most már inkább megszabadulna a kínossá vált cég közvetítésétől a Gazprom javára, amely közvetlenül kereskedhetne a meggyengült Naftogázzal - írja a Libération.

A lap külön hangsúlyozza: az Európai Unió tagállamai a gyors megoldás érdekében látszólag úgy tettek a gázvita során, mintha nem érdekelnék őket a két ország átláthatatlan kereskedelmi konfliktusának részletei. Ez pedig azért kár - mutat rá Mikhail Goncsar - mert a RosUkrEnergo léte a Nyugat energetikai biztonságát is gyengíti. De főleg azért, mert Oroszország hasonló jellegű struktúrákat képzel el más projektekre is. Tudomása szerint az alternatívának szánt Északi és a Déli Áramlat vezetékek tervével megbízott cégeknek szintén a svájci Zug kantonban vannak a székhelyei.
zöldhasú
Hirdetés
hvg360 Tiszóczi Roland 2024. november. 30. 07:00

Európának a katonai kiadások duplája sem lenne elég, ha az USA nélkül kellene védenie Ukrajnát

Donald Trump úgy vélekedhet, hogy legyen most tűzszünet a jelenlegi ukrajnai frontvonalon, Európa pedig oldja meg önerőből a térség biztonságának későbbi fenntartását. Ennek oka részben az, hogy az Egyesült Államoktól a közel-keleti és a csendes-óceáni térség növekvő feszültségei is igénylik az erőforrásokat. Kérdés, mennyi pénz és főként mennyi idő kell az európai hadiipar felfuttatására. Ami Magyarországot illeti, a honvédségi beszerzéseket intéző állami cég elleni kibertámadásban kiszivárgott dokumentumok szerint a jövőben feltehetően annyit sem költ majd védelemre, mint amennyit a NATO-ban vállalt.