A magyar lakosság szemszögéből nézve egyelőre inkább csak a válság szele csapta meg az országot, mintsem maga a tényleges válság. Hasonló méretű azok tábora (41 százalék), akik úgy gondolják, hogy csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem fogják megérezni a globális válságot a következő hónapokban – ez utóbbiak aránya 14 százalék –, mint akik mérsékelt, vagy erőteljes hatást prognosztizálnak (40 százalék). A Forsense 1000 fő megkérdezésével kérdőíves közvélemény-kutatást végzett a globális hitelválság Magyarországot érintő hatásairól.

Az elmúlt hetek legjelentősebb hazai történései között a válaszolók 51%-a említett a hitelválsággal kapcsolatos eseményeket. A megkérdezettek közel háromnegyede meglehetős érdeklődéssel követi a világban tapasztalható hitelválságról szóló híreket, bár ezen belül kisebbségben vannak a kiemelkedő érdeklődést mutatók (22%). Összességében a megkérdezettek 92%-a válaszolta azt, hogy valamilyen mértékben azért követi a sajtóban jelentős felületen megjelenő ügy fejleményeit. Október második hetében még 86% volt ez az arány, mostanra pedig már 97%-ra emelkedett a hitelválság iránt legalább kismértékű érdeklődést mutatók aránya.

Az átlagosnál valamivel erőteljesebb a válság iránt mutatott érdeklődés a férfiak, a 35-54 évesek, a magas jövedelműek és az egyetemi diplomával rendelkezők körében, de az eseményeket kevésbé követő csoportok esetében is az odafigyelés a jellemző többségi magatartás. Összehasonlításképp: a Gallup Intézet által az Egyesült Államokban hasonló módszerrel végzett szeptember végi felmérés 80%-os érdeklődést mutat az USA felnőtt lakosai körében, de ott jellemzőbb a kiemelkedő odafigyelés ezen a csoporton belül.

Körülbelül ugyanannyian vannak, akik még semmilyen személyes hatását nem érzékelték a hitelválságnak (42 százalék), mint ahányan beszámolnak legalább mérsékelt személyes érintettségről (44 százalék) – igaz, köztük csak kevesen (7 százalék) tapasztaltak nagyon jelentős hatást, további 21 százalék pedig kismértékű hatást érzékelt. A válság hatásának kiszámíthatatlanságát jelzi, hogy viszonylag sokan (14 százalék) nem tudtak vagy nem akartak válaszolni erre a kérdésre. Az átlagosnál valamivel jobban megérezték a válság közvetlen hatását a középkorúak, az egyetemi diplomások, a magas jövedelműek és a megtakarítással rendelkezők. Az amerikai Gallup Intézet október közepi adatai szerint az amerikaiak természetesen a magyaroknál jóval nagyobb arányban érzékelik személyesen is a válság hatását: kétharmaduk pénzügyi helyzetét saját állításuk szerint mérsékelt vagy jelentős mértékben befolyásolták a válság eseményei, s csupán tízből egy megkérdezett vélte úgy az USA-ban, hogy semmilyen válsághatás nem érte.

A magyar lakosság szemszögéből nézve tehát egyelőre inkább csak a válság szele csapta meg az országot, mint sem maga a tényleges válság. Ez nem csupán az eddigi tapasztalatok alapján jelenthető ki, hanem a jövőbeni várakozások tükrében is, mivel hasonló méretű azok tábora (41 százalék), akik úgy gondolják, hogy csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem fogják megérezni a globális válságot a következő hónapokban – ez utóbbiak aránya 14 százalék –, mint akik mérsékelt, vagy erőteljes hatást prognosztizálnak (40 százalék). Nagymértékű személyes érintettséget 15 százalék jósolt a közeljövőre. Ennél a kérdésnél még magasabb a bizonytalanok és nem válaszolók tábora (19 százalék). Az átlagosnál nagyobb mértékben tartanak a válság hatásától a 35-54 évesek, a nagyobb városokban élők és a megtakarítással, befektetéssel rendelkezők. Az amúgy is jóval erősebben érintett amerikai társadalomnak a magyarhoz viszonyítva megint csak jóval nagyobb része, mintegy 70%-a véli úgy, hogy hosszabb távon is érzékelni fogja a káros hatásait a válságnak.

Meglepő módon többen tartják valószínűnek Magyarországon, hogy egy évekig elhúzódó gazdasági világválság következik, melynek Magyarországon is súlyos következményei lesznek (55 százalék), mint amennyien a saját pénzügyi helyzetükben változást várnak a válság hatására a következő hónapokban. Ez is azt jelzi, hogy a hitelválság a lakosság egy jelentős része számára jelenleg inkább csak egy távoli, a hírekben megjelenő esemény, amely sokkal erősebben érezteti hatását makroszinten, mint az egyéni élet szintjén. Az átlagosnál valamivel pesszimistábbak a lehetséges világválság vonatkozásában a nők, a középkorúak, valamint akik szerint nagyon rosszul mennek a dolgok az országban (67 százalék).

A megkérdezetteknek mindössze 4%-a tett már eddig valamit megtakarításai, befektetései védelmében, a hitelválság hatásainak elkerülésére, s további 9 százalék nyilatkozott úgy, hogy eddig nem tett semmit, de a jövőben szándékozik tenni valamit. Jóval többen vannak, akik nem szándékoznak tenni semmit (22 százalék), és még többen azok, akik nem is tudnának, mert saját állításuk szerint nem rendelkeznek megtakarítással vagy befektetéssel (45 százalék). A bizonytalanság jele itt is egyértelműen megmutatkozik abban, hogy ötből egy megkérdezett nem tudja, vagy nem mondja meg, hogy tesz-e valamit. A többi megkérdezetthez képest nagyobb arányban készteti cselekvésre a krízis a férfiakat, a fiatalabbakat, a diplomásokat, a nagyvárosban élőket és a magas jövedelemmel rendelkezőket – egyszóval az átlagosnál magasabb státuszúakat.

A válság hatására cselekvők alacsony száma miatt nehéz értékelni azt, hogy mely lépések a leginkább jellemzők, de a válaszokból annyi mindenesetre kiderül, hogy a biztonságosabb befektetések felé elmozdulást viszonylag sokan tekintik lehetséges menekülő útvonalnak a jelenlegi helyzetben.

 A Forsense kérdőíves közvélemény-kutatást végzett október 8. és 21. között, melynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztünk meg CATI módszerrel a hitelválsággal kapcsolatos kérdésekről. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével kerültek korrigálásra. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.